Veni Sancte Spiritus
Szeretett Testvéreim!
Először is hálát adok a Szentlélek Úristennek megerősítő és megvilágosító kegyelméért. Mert nem mindennapos dolog az, ami itt, plébániánkon természetes. Szentmiséinken – így a mai tanévnyitó 
alkalmával is –, nem csak a hittanár és a gyerekek vannak jelen, hanem a gyerekek szülei és tanárai közül is sokan.
Nincs nagyobb boldogság egy kisgyermek számára, mint az, ha hiteles embernek tapasztalja meg szüleit, tanárait – és tegyük hozzá, a papját is –, mert megfogalmazni talán még nem tudják, de pici szívükkel föl tudják fogni, mi a magasság és mi a mélység.
Mai szentmiséken idézni szeretnék egy csodálatos paptól, akit sokan megpróbálnak kikezdeni, félremagyarázni, de minden esetben elbuknak igyekezetükben. Ferenc pápáról van szó. Kedden, Rómában, reggeli szentmiséjén a következőket mondta. Néhány gondolatot emelek ki, amelyek szerintem jó útmutatóként szolgálhat tanévkezdésre, de később is.
“Az embereket megdöbbentette Jézus tanítása, mert szavának tekintélye volt… Jézus nem egyszerű prédikátor volt, hiszen a Szentlélektől felkenve kapta meg tekintélyét. Jézus Isten felkent fia volt, akit azért küldött, hogy üdvösséget, szabadságot hozzon az embernek. Egyesek azonban megbotránkoztak Jézus stílusán, identitásán és szabadságán” – mondta a pápa.
„Mi pedig föltehetjük magunknak a kérdést, milyen a mi keresztény identitásunk?” – folytatta a Szentatya, hozzátéve: „Jól mondja Szent Pál az első Korintusi levélben: ezekről a dolgokról mi nem az emberi bölcsesség sugallta szavakkal beszélünk. Pál nem azért hirdette az evangéliumot, mert a Lateráni vagy a Gergely Egyetemen tanult… Nem és nem! Nem emberi bölcsességgel, hanem a Lélek által tanított szavakkal hirdetett, a Lélektől felkenve, s a »lelkiekhez lelkieket mérve«. De az ember saját erejéből nem érti meg Isten Lelkének dolgait, egyedül nem képes fölfogni azokat” – magyarázta a pápa.
„Ezért ha mi, keresztények, nem értjük meg a Lélek dolgait, nem adjuk tovább, és nem tanúskodunk róla, elveszítjük identitásunkat. Az ilyenek számára a Lélek dolgai őrültségek, mert nem képesek értelmezni őket. A Szentlélek által mozgatott ember azonban mindent megítél: szabad anélkül, hogy őt bárki más megítélné.
A keresztény identitás tehát Krisztus gondolata, vagyis Krisztus Lelke” – jelentette ki Ferenc pápa, majd hozzátette: „Az, ha nem a világ szemlélete szerint élünk, nem úgy gondolkodunk, nem úgy ítélkezünk. Lehet öt diplomád is teológiából, és még sincs benned a Szentlélek. Lehetsz nagy teológus, de nem vagy keresztény, mert nincs meg benned Isten Lelke. A Szentlélek adja meg a tekintélyedet, az identitásodat” – magyarázta a pápa.
„A nép ezért nem szerette e prédikátorokat, törvénytudókat, mert bár teológiáról beszéltek, nem tudtak a szívhez szólni, nem adtak szabadságot.
Nem voltak képesek elvezetni a népet saját identitásához, mert nem voltak felkenve a Szentlélek által. Jézus tekintélye és a keresztény ember tekintélye éppen ebből a képességből ered, hogy megértsük a Lélek dolgait, beszéljük a Lélek nyelvét. A Szentlélek felkenéséből származik.”
„Hányszor és hányszor találkozunk a hívek között egyszerű idős asszonyokkal, akik talán még az általános iskolát sem végezték el, de jobban beszélnek egy teológusnál, mert bennük van Krisztus Lelke! Az a Lélek, amely Szent Pálban is megvolt, és amit mindannyiunknak kérnünk kell. Urunk, add meg nekünk a keresztény identitást, amilyen neked volt! Add nekünk Lelkedet. Add meg nekünk, hogy úgy 
gondolkozzunk, érezzünk, beszéljünk, ahogy Te, vagyis add nekünk, Urunk, a Szentlélek felkentségét” – zárta kedd reggeli homíliáját Ferenc pápa.
Drága Testvéreim!
Az iskolai megnyitón az igazgatónő megemlítette, hogy tiszteletet várnak a tanárok a gyerekektől. Nagyon helyes! Az iskolában is keresztények vagyunk, nem csak itt a templomban. A drága Jézus példát mutatott ebben is nekünk – nektek.
A názáreti magány csendjében elénk élte az egyszerű, alázatos élet példáját. Mélységesen tisztelte édesanyját, a Boldogságos Szűz Máriát és nevelőapját, Szent József atyánkat. Nem röstellette a nehéz fizikai munkát, elvégezte iskoláit. Bizonyára ő is eleven kisfiú volt, aki szeretett játszani, bolondozni, de mindig tudtam mit, mikor és hol lehet. Tudta a helyét, pedig Isten Fia volt.
Nos, ez az alázat, aminek köze nincs a sanda alázatoskodáshoz.
Amikor pedig a szülők, tanárok tiszteletet és engedelmességet kérnek gyerekeiktől, akkor ők példamutató életükkel támasztják ezt alá. Ilyen esetben biztosak lehetünk abban, hogy igaz embereket tudnak faragni a rájuk bízott csemetékből.
A gyerekeket nem lehet becsapni. Sok mindent látnak és tudnak, amiket sokszor nem szeretnénk, ha látnának – tudnának.
Ferenc pápa nem arról beszélt, hogy nem kell iskolába járni, nem kell diplomát szerezni, nem kell szorgalmasan tanulni, lehet nyugodtan lustálkodni.
Nem! Azt mondta, hogy semmit sem ér a ti megszerzett tudásotok, ha azt nem járja át a Szentlélek.
„Ezért ha mi, keresztények, nem értjük meg a Lélek dolgait, nem adjuk tovább, és nem tanúskodunk róla, elveszítjük identitásunkat. Az ilyenek számára a Lélek dolgai őrültségek, mert nem képesek értelmezni őket. A Szentlélek által mozgatott ember azonban mindent megítél: szabad anélkül, hogy őt bárki más megítélné.”
Gyönyörű, erős mondatok ezek.
Ezt továbbgondolva már megint eljutottunk a keresztény szabadság gondolatához.
Az iskola nem engedelmes, sorba állított, üres kuglifejeket nevel, hanem élő, szabad embereket. Micsoda felelősség ez! Azért mert egy gyerek pici, nekünk felnőtteknek ugyanúgy meg kell adnunk a tiszteletet, ahogy mi is elvárjuk tőlük.
Azért lélegzetelállítóan fontos ezt hangsúlyoznom, mert a Szentlélek csak a szabadság légkörében hajlandó tevékenykedni.
Ahol nem tisztelik az ember méltóságát, szabadságát, ott a Szentlélek az elnyomottak lelkét erősíti, de ebből nem mindig van köszönet. Isten ugyanis nem tűri el, hogy egyetlen teremtményét is rabszolgasorban tartsák. Legyen az család, iskola, vagy egy adott társadalom politikai rendszere. Az emberiség történelme a bizonyíték rá, hogy Isten ellenségei eltűnnek, mint a szélfútta homok, az igazak pedig ragyognak, mint a csillagok.
„Ahol viszont ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben” – mondja az Úr –, én ott vagyok köztetek. Szentlelkemet küldöm nektek, aki segíteni fog nektek mindenben.
Ezért is hívjuk évszázadok óta a tanévnyitó szentmisét Veni Sancte – misének.
Nálunk ilyen gondok talán nincsenek. Ezért is hívhatjuk nyugodtan a Szentlelket énekeinkkel, imáinkkal, jönni fog, mert itt a Szabadság Lelke jól érzi magát.
Testvérek!
Egy kicsit még messziről jött embernek számítok, hiszen nem régóta vagyok közöttetek. Én talán látok olyat, amit ti természetesnek vesztek és elmentek mellette.
Első benyomásom felejthetetlen élmény volt, amikor beléptem ebbe a templomba misézni. A gyerekek tisztán, őszintén mosolyogtak. Ott volt a szemükben minden. A várakozás, a tisztelet, a fegyelem, de ami a legfontosabb, a szabadság is.
Köszönöm Mindenható Istenünk, hogy ilyen szülőket, tanárokat adtál nekünk!
Köszönöm Mindenható Istenünk ezeket a csodálatos gyerekeket is, akik bizalommal, nyitottan, várják a felnőttek iránymutatásait, lesik követendő példáikat.
Legyünk példaképei ezeknek az iskolásoknak!
Akkor a Szentlélek továbbra is itt fog élni közöttünk erősítő, vigasztaló, megvilágosító kegyelmével.
Dióssy Iván atya beszéde
