Zakeus akadályai
Világtalálkozójának záró szentmiséje a Krakkó közelében fekvő Irgalmasság kampuszon. A III. eucharisztikus ima latinul, az olvasmányok és a hívek könyörgése különböző nyelveken hangzottak el. Az ünnepi koncelebrált szentmisét a világegyház szándékára ajánlották fel. A Szentatya homíliáját a lengyel és ószláv nyelven felolvasott perikópából kiindulva kezdte: Lukács evangélista (19, 1-10) mondja el a történetet, hogy Jézus Jerikón áthaladva leszólítja a fáról a gazdag Zakeus vámost, mert nála akar megszállni. Akik ezt látják/hallják, zúgolódnak, hogy Jézus bűnös ember, a rómaiakat kiszolgáló, ezért megvetett vámosnál száll meg. Mire Jézus kijelenti: „Ma üdvösség köszöntött e házra, mert ő is Ábrahám fia. Hiszen az Emberfia azért jött, hogy keresse és üdvözítse, ami elveszett.”
„A Jézussal való találkozás megváltoztatja Zakeus életét, mint ahogy ez ma itt mindegyikünkkel megtörténhet – fejtette ki a pápa. De Zakeusnak szembe kellett néznie legalább három akadállyal, hogy Jézussal találkozhasson, és ezek nekünk is szólhatnak.” A következő három akadályt fejtette ki Ferenc pápa: első az alacsony termet, második akadály a megbénító szégyen, harmadik a zúgolódó tömeg.
Alacsony termete miatt mászott fel Zakeus a fára, hogy láthassa az elhaladó Jézust. Ferenc pápa az „alacsony termetet” átvitt értelemben magyarázta, a keresztények önbecsülésére és hitére alkalmazta, akiknek kevés az önbizalmuk. Pedig tudatosítaniuk kell, hogy valóban Isten gyermekei: Isten képére és hasonlatosságára vannak teremtve, a Szentlélek akar bennük lakni és az Istennel való örök örömre hivatottak. „Ez a mi „termetünk”, ez a mi lelki önazonosságunk: Isten szeretett gyermekei vagyunk mindig. Ha ezt nem értjük, nem fogadjuk el, elégedetlenkedve és csak a negatívumokra gondolunk, ez azt jelenti, hogy nem ismerjük el igazi önazonosságunkat. Isten szeret bennünket úgy, ahogy vagyunk, és semmiféle bűn, hiba vagy tévedés ezt nem változtathatja meg. Jézus számára – amint az Evangélium mutatja – senki sem alacsonyabb rendű és távolálló, senki se jelentéktelen, hanem mindannyiunkat szeret és fontosak vagyunk számára. Te is fontos vagy számára! És Isten számít rád úgy ahogy, amilyen vagy, nem pedig azért mert vagyonod van, milyen ruhát viselsz, milyen mobilod van, milyen divatot követsz. Az Ő szemében értékes vagy, felbecsülhetetlen érték.” A pápa még folytatta: Isten makacsul szeret bennünket, akkor is, ha nem bízunk önmagunkban, reménykedve várja, hogy kilépjünk szomorúságunk zárkájából, nem akarja, hogy kiégettek legyünk, öröm nélkül éljünk.
Zakeus és a mi számunkra is a második akadály, hogy találkozzunk Jézussal: a megbénító szégyen. A vámos ismert ember volt, nevetséges volt, hogy kis termete miatt felmászott a fára. De legyőzte a szégyenérzetet, mert Jézus vonzása erősebb volt. Magatartása lecke számunkra is: nem kell kioltanunk a szép kíváncsiságot, hanem kockáztatni kell, mert az életet nem lehet dobozba zárni. Jézus előtt nem maradhatunk ülve ölbe tett kezekkel. Őneki, aki az életet adja, nem válaszolhatunk egy gondolattal vagy egyszerű üzenettel. „Kedves Fiatalok! Ne szégyelljetek odavinni mindent a gyóntatószékbe. Gyengeségeiteket, fáradtságotokat, bűneiteket! Jézus meg tud lepni benneteket megbocsátásával és békéjével. Ne féljetek igent mondani Neki szívetek egész lendületével, és nagylelkűen követni Őt!”
Végül a harmadik akadály: a tömeg zúgolódása, Jézus váratlan gesztusának kritikája azért, hogy a bűnös vámosnál száll meg. Minket titeket is akadályozhat a Jézussal való találkozásban, ha egyesek el akarják hitetni velünk, hogy Isten távol van, rideg, érzéketlen, jó a jókhoz, rossz a rosszakhoz. De Ő Atyánk, aki felkelti napját jókra és gonoszokra. Arra bátorít bennünket: legyünk erősebbek a rossznál, szeretve mindenkit, ellenségeinket is. Ezt mondhatják nektek: miért hisztek az irgalmasság szelíd és alázatos erejében? Ne féljetek, hanem gondoljatok Jézus szavaira, e napok mottójára: ’Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak!’ Álmodozóknak ítélhetnek benneteket, mert hisztek egy új emberiségben, amely nem fogadja el a népek közötti gyűlöletet, nem tekinti az országhatárokat korlátoknak és saját hagyományát önzés és ellenérzés nélkül őrzi. Ne bátortalanodjatok el: mosolyotokkal és nyitott karjaitokkal hirdessétek a reménységet és legyetek áldás az egyetlen emberi család számára, amelyet olyan jól képviseltek!”
Végül Ferenc pápa még hozzáfűzte: „Azt mondhatnánk, hogy az Ifjúsági Világtalálkozó ma kezdődik, és holnap folytatódik otthon, mert Jézus találkozni akart veletek itt, e szép városban és később is, eljön veletek otthonotokba, veletek van minden nap: a tanulmányokban, az első munkanapon, a barátságokban és a szerelemben, a tervekben és az álmokban. Mindent vigyetek Eléje imáitokban! Jézus valamennyiteket nevén nevez, mint Zakeust. És most imádkozzunk csendben, hálát adva, hogy az Úr itt akart velünk találkozni.”
