Zsombor Kálmán atya temetése
Főtisztelendő Zsombor Kálmán c. prépost, tb. kanonok, főesperes, plébános úr temetése a pestszentlőrinc-erzsébettelepi plébániatemplom kriptájában lesz nagy-hétfőn a du. 15 órakor kezdődő gyászmise után.
Megköszönve őt és lelkipásztori szolgálatát a jó Istennek, foglaljátok ez órában az atyát imáitokba, és őrizzétek szívetekben kedves személyét. Requiescat in pace! Nyugodjék békében!
IN MEMORIAM ZSOMBOR KÁLMÁN PRÉPOST ÚR A mi kedves Kálmán atyánk 1930. február 20-án született Szegeden. Édes-apja a II. világháborúban eltűnt. Édesanyja egyedül nevelte föl. Példaképeként tisztelt és szeretett Jenő nagybátyját követve lépett a papi pályára. Teológiai tanulmányait a váci papnevelő intézet hittudományi főiskoláján végezte.1953. június 7-én szentelték pappá a váci székesegyházban. Lelkipásztori szolgálata során Dabason, Cibakházán, Kókán, Kiskunfélegyházán, Kecskeméten, Rákospalotán, Soroksáron és Rákosszentmihályon működött. Utolsó plébánosi állomáshelyén 24 évet töltött, és fölújíttatta a templomot. Aktív éveiben részt vett a papi békemozgalomban az Országos Béketanács tagjaként. Beosztásainál fogva sok segítséget nyújtott a kommunista rezsim által üldözött paptársainak szabadulásuk, majd működésük érdekében. Állami és egyházi kitüntetésekben is részesült (1981-ben a Hazafias Népfront kitüntetését, 1985-ben a „Budapestért”, 1990-ben pedig a „Főváros Kiváló Szolgálatáért” tüntették ki; 1974-ben lett tiszteletbeli kanonok, 1978-ban tb. főesperes, 1979-ben pedig sziráki címzetes prépost). A felemás rendszerváltás után az emberi hálátlanság és rosszindulat korai és méltatlan nyugdíjazását hozta 1993-ban. Ezt követően a főváros pestszentlőrinc-erzsébettelepi plébániatemplomában kisegítőként szolgált 2014-ig. A budapest-rákoscsabai főplébániatemplomban közel negyedszázadon át segítette a főplébánosokat a vasárnapi nagymisék celebrálásával, de más alkalmakkor is szívesen állt rendelkezésükre egyéb lelkipásztori területeken is. Nemcsak pontos és megbízható jó munkatárs, hanem igazi, atyai jóbarát is volt, aki kedves egyéniségével 13 éven át a jó Isten ajándéka volt számomra. Öröm volt vele együtt ünnepelni az egyházi év kiemelkedő eseményeit és az ő saját két jubileumát: 2013-ban Pestszentlőrincen a gyémánt-, majd ’18-ban itt a vasmisét. A papszentelés 60. évfordulóját követő évben újabb megaláztatás érte: fölösleges lett, ezért elhagyva pestszentlőrinci híveit, beköltözött négy évre a zuglói Olajág öregek otthonába, ahol soha nem talált otthonra, soha nem érezte jól magát, jóllehet az otthon lakóinak lelkészeként lelkiatyaként kisegítette a helyi plébánost. A gyorsan múló idő törékeny testét nem kímélte. Parkinson-kóros lett, mely egyre jobban akadályozta a mozgásban. Pappá szentelése 65. évfordulóját, vasmiséjét többször kellett későbbre csúsztatni, míg végül nagyon nehezen 2018 júliusában megünnepeltük, és sajnos ez az alkalom volt egyúttal rákoscsabai hattyúdala is, utolsó közös ünneplésünk, melynek során méltatva érdemeit, elbúcsúztattuk. Az öregek otthonából Balatonszárszóra költözött, ahol egy orvos-házaspárnál lakott. Szeretetteljes gondoskodást biztosított neki dr. Béres Katalin és férje Károly, ahol az utolsó két év a lassú és teljes fizikai leépülésben telt. Ez nagy lelki szenvedés volt neki. Február 8-án látogattam meg utoljára, ahol nagy szeretettel vigasztalva búcsúztam el tőle, nem gondolva arra, hogy ez volt az utolsó találkozásunk e földi életben. 90. születésnapján, 20-án még sokan fölköszöntötték. Halála előtt egy héttel telefonon hívott, de már nem szólt bele, visszahívásomra sem. Szent Gábor arkangyal napján értesültem véglegessé vált legyöngüléséről. Másnap, március 25-én, szerdán, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén értesültem reggel ¾ 9-kor bekövetkezett haláláról. A lélekharangot többször megkondítottam érte. A még kint lévő fekete lobogóra tekintve elérzékenyülök és imádkozom érted: nyugodj békében, drága Kálmán barátom, és szólj az Úrnak érdekünkben! Isten Veled!
Galambossy Endre plébános, Esperes helyettes
