Mi a halál? Hová ment, aki soha nem jön vissza? Mit válaszoljunk erre? Egyáltalán, beszéljünk-e erről, vagy hessegessük el még a gondolatát is? Sajnos a közvélekedés az utóbbit sugallja, hiszen igyekszünk távol tartani magunktól a természetes halállal való szembesülés minden formáját. Szeretteink nem otthon töltik az utolsó óráikat, gyermekeink nem jönnek el a temetésükre, inkább nem beszélünk ezekről a dolgokról, menőbb a Halloween-parti, mint a negatív csengésű halottak napja.  „És   Olvass tovább …

November elsején mindenszentek napja van: azokat ünnepeljük, akik földi életüket követően már a mennyországban vannak! A lehulló falevelek, a hűvös, ködös reggelek és az esős idő jelzi, hogy az ősz megérkezett és a hónapokkal korábban gyönyörűen zöldellő, élettel teli természet mintha meghalt volna a szemünk előtt. Pedig csak visszavonult, elengedte az életéből mindazt ami pótolható, és várja az új tavaszt, amikor ismét életre támad. Az ilyen elszenderedő időszakban emlékezünk november   Olvass tovább …

2019. október 13-án a 10 órás szentmisén Dr. Cserháti Ferenc püspök atya 26 fiatalt bérmált meg. A fiatalok egy éven át jártak hittanra, hogy felkészülten találkozzanak a Szentlélekkel. A hitoktatás mellett szeptemberben rész vettek egy lelki gyakorlaton, amelyet Bartha Angéla szociális testvér vezetett. Angéla több fiatalt is hozott magával, akik  még színesebbé, még mélyebbé  tették a felkészülést. A lelki gyakorlat érdekessége, hogy Mohos Gábor püspök atya elfogadta meghívásunkat. Kérésünkre sokat   Olvass tovább …

Megmenti életed a pusztulástól, kegyelemmel és irgalommal koszorúz. (Zsolt 103,4) Négy asszony kerül említésre Jézus családfájában ( Mt 1,1-16). Érdekes módon sem Sárát, sem Leát vagy Ráhelt, és még egyetlen pátriárka feleséget sem találunk ebben a sorban. Helyettük viszont ott van Támár, Ráháb, Rut és Betsabé (Úriás felesége). Olyan asszonyok, akiknek az erkölcsi háttere, úgymond, megkérdőjelezhető. Támár csalással rászedte, majd behálózta apósát, akitől gyermeke született. És mégis az ő vérvonalából,   Olvass tovább …

Bár önmagunk számára is nehezen tudjuk beismerni, de sokszor érezzük azt, hogy félünk a változásoktól, félünk nyitni az új dolgok, új emberek felé. Bevallom őszintén, én is olyan vagyok, hogy mindig is nehezen viseltem a változásokat és valahogy nehezemre esett kilépni a komfortzónámból. De ez akár többünkkel is megeshet, és valójában nincs benne semmi szégyellnivaló, hiszen emberek vagyunk mindannyian, gyengék vagyunk és nem látjuk tisztán előre mindazt, amit Isten eltervezett számunkra. Csupán foszlányokat érzékelünk belőle és megijedünk a bizonytalanságoktól, hiszen nem tudjuk, mi vár ránk a jövőben és könnyebbnek tűnik az eddig megszokott élet, mint az ismeretlen. Vagy legalábbis, kényelmesebbnek. Sőt, az is megeshet, hogy a hitünkben is elbizonytalanodunk, mert ilyenkor valahogy nehezebben megy az Istenre való hagyatkozás.

„Szeretetétől indíttatva előre elhatározta, hogy Jézus Krisztus által a saját gyermekeivé fogad bennünket. Igen, ezt akarta, mert így tetszett neki.” (Ef 1,5) Miért szeret minket, tökéletlen embereket, Isten? Mert így akarja – így tetszik neki. Természetéből fakad, hogy szeret minket, hibáink ellenére. Isten jóval győzi le a rosszat (Róm 12,21). Ezt úgy teszi, hogy ránk árasztja korlátlan kegyelmét, és amikor elbukunk, a kegyelme mindig nagyobb lesz, mint a bűnünk. És   Olvass tovább …

Ha anyát temetünk, a fiak nehéz könnyekkel sírnak. Mi minden járhat a fejükben! Néha feljajdul egy-egy: „Ne, még ne tegyék le! Várjatok!” Van egy Fiú, aki meg tudta akadályozni, hogy édesanyját letegyék. Nem letették, hanem fölvették. Ezt ünnepeljük ma, Nagyboldogasszony ünnepét, Mária mennybevételét. Mintha egyfajta viszonzás volna, amit Mária kap Fiától azért, amit földi életében ő nyújtott neki. Az örvendetes rózsafüzér titkaiban imádkozzuk át az eseményt, ami a második isteni személy megtestesülésének és világra jöttének   Olvass tovább …