MI HÚSVÉT ÜZENETE A SZÁMUNKRA?
Nagypénteken nincs idő a tisztességes temetésre, mert Jézus halála után pár órával már kezdődik az ünnep. Sietni kell, gyorsan le kell venni a keresztről és sírba helyezni. Arimateai Józsefnek hála egy közeli sírboltba helyezték el, de az asszonyok nyugtalanok. Nem tudták bekenni a Mester testét a kapkodás, sietség miatt. Ez még várat magára.
Következik a hosszú, kínos várakozás, el kell múlnia az ünnepnek. Vasárnap hajnalban kiment a sabbat, már lehet indulni. A törékeny asszonyok nem is gondoltak bele ki fogja elgörgetni a hatalmas követ a sír bejáratából, csak mentek, mert feladatuk van, el akarnak búcsúzni Jézustól.
Azonban Jézus testét nem találják. Az Úr, aki elszenvedte a tanítványaitól való elhagyatást, az igazságtalan ítélet súlyát, a becstelen halál gyalázatát, most halhatatlan életének részeseivé tesz bennünket. Bebizonyítja, hogy a halálból is van kiút és ez ad igazi erőt ad a gyöngéknek, elhagyottaknak, bebörtönzötteknek, perifériára szorultaknak, az erőszak áldozatainak, a környezeti pusztítások elszenvedőinek.
A feltámadott Krisztus arca kivirul. Nincs nyoma a szenvedésnek, a fájdalmaknak, a megveretésnek, leköpdösésnek. Csak az öröm sugárzik át rajta.
Hisszük, hogy a feltámadással új élet kezdődik, nem a múlt sebei köszönnek vissza, hanem a megtisztulás békéje. Jézus ezen a csodálatos napon átvezetett bennünket a rabszolgaság igájából a szabadság honába, a szomorúságból az örömre, a gyászból az ünnepre, a sötétségből a fényre, a szolgaságból a megváltásra.
Napjainkban is mennyi pusztaságon kell átkelnie az emberi lénynek! Legfőként azon a sivatagon, amely saját magában van, amikor nincs meg benne az Isten és a felebarát iránti szeretet, amikor hiányzik belőle annak tudatossága, hogy mindannak az őrzőjévé kell lennie, amit a Teremtő nekünk adott és nekünk ad. Azonban Isten irgalma virágba boríthatja a legszárazabb talajt is, újra életet adhat a kiszáradt csontoknak.
Íme tehát a meghívás: fogadjuk be Krisztus feltámadásának a kegyelmét! Engedjük, hogy Isten irgalmassága megújítson minket, engedjük, hogy Jézus szeressen minket, engedjük, hogy szeretetének ereje átalakítsa a mi életünket is; és váljunk eszközeivé ennek az irgalomnak, legyünk olyan csatornákká, amelyeken keresztül Isten megöntözheti a földet, megőrizheti a teremtett világot és kivirágoztathatja az igazságosságot és a várva várt békét.
Ezeket is érdemes megnézni
Bódás János: Pünkösdi ének
Jó hecc! – áldott menekülés
