„Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek” – mondja Jézus, mielőtt megígéri a Vigasztaló, az Igazság Lelke eljövetelét (Jn 16,12). Szavaiban mélységes tapintat rejlik, amellyel barátai javát keresi. A tanítványoknak tovább kell növekedni. Az „Úr és mester” megőrizte őket az igazságban, és továbbra is éltetni akarja őket, mint szőlőtő a szőlővesszőket. De valami még hátra van, valami még túl nehéz.

Mi ez a túl nehéz?

global communications stockA család egyébként az első hely, ahol kommunikálni tanulunk. A család „az a hely, ahol meg lehet tanulni a különbözőségben való együttélést”. Különböző nemű, különböző nemzedékekhez tartozó személyek állnak itt egymással kommunikációban, mert mindenekelőtt elfogadják egymást, mivel családi viszony köti össze őket. A család az a hely, ahol az imádságot mint a kommunikáció alapvető formáját továbbadja az ember. A családban olyan személyek élnek együtt, akik nem választották egymást, mégis igen fontosak egymás számára: ezért amikor átöleljük, támogatjuk egymást, odafigyelünk egymásra, megértjük egymás pillantásait és csendjeit, együtt nevetünk és sírunk, ebből a képességből megértjük, mi is valójában a kommunikáció: egymás közelségének felfedezése és ennek építése. A család minden más környezetnél inkább jelenti azt a helyet, ahol a mindennapos életet élve megtapasztaljuk saját korlátainkat és másokét is, az együttélés, kölcsönös megértés kisebb és nagyobb problémáit. Nem létezik tökéletes család, ám nem kell félnünk a tökéletlenségtől, az esendőségtől, még a konfliktusoktól sem: meg kell tanulnunk ezekkel építő módon szembenézni. Ezért válik a család, amelyben a saját korlátokkal és bűnökkel együtt a szeretet uralkodik, a megbocsátás iskolájává. A család lehet az iskola, ahol megtanuljuk a kommunikációt mint áldást.A család olyan közösség, amely képes az embert elkísérni, képes ünnepelni, képes gyümölcsöt teremni.

Hála neked, nő, aki édesanya vagy, aki egyedülállóan örömteli és fájdalmas tapasztalattal anyaöllé leszel az ember számára; aki a világra jövő gyermek számára Isten mosolyává leszel, aki első lépéseit irányítod, gondját viseled, míg felnő, és olyan pontot jelentesz további életútján, ahová mindig visszatérhet.
Hála neked, nő, aki feleség vagy, aki sorsodat visszavonhatatlanul egy férfiéhoz kapcsolod, önmagatok kölcsönös elajándékozásában szolgálva a közösséget és az életet.
Hála neked, nő, aki leány és nővér vagy, aki érzékenységeddel, intuitív adottságoddal, önzetlenségeddel, állhatatosságoddal gazdagítod a szűkebb családot, s általa a társadalom egész életét.
Hála neked, dolgozó nő, aki a szociális, gazdasági, kulturális, művészeti és politikai élet minden területén jelen vagy – azért, hogy nélkülözhetetlen módon hozzájárulsz az értelmet és az érzelmet összekapcsoló kultúra fölépítéséhez, az életnek a „misztériumra” mindig fogékony értelmezéséhez, az emberibb gazdasági és politikai struktúrák létrehozásához.
Hála neked, nő, aki szerzetesnő vagy, aki Krisztus, a megtestesült Ige édesanyjának, minden nők között a legnagyobbnak példája szerint engedékenyen és hűséggel nyílsz meg az isteni szeretet számára, így segítvén az Egyházat és az egész emberiséget, hogy élete Istennek adott „jegyesi” válasz legyen, mely csodálatos módon fejezi ki azt a közösséget, melyet ő teremtményeivel meg akar valósítani.
Hála neked, nő, azért, hogy nő vagy! Női mivoltodban gyökerező érzékenységeddel gazdagítod a világ megértését és hozzájárulsz az emberi kapcsolatok teljes igazságához.

Az utóbbi több mint 80 év legnagyobb, 7,9-es erősségű földrengése rázta meg Nepált. A halottak és sebesültek száma már több ezer és napról napra nő. Százezrek kényszerültek sátortáborokba és komoly nehézséget okoz az ivóvíz és az élelmiszerek biztosítása. A súlyos helyzetet a rossz higiéniai körülmények tovább nehezítik.

Ferenc pápa testvéri szolidaritást sürgetett a katasztrófa sújtotta emberek megsegítése érdekében.

A Caritas Nepál a katasztrófa kezdetétől segíti az áldozatokat. Bekapcsolódva a Nemzetközi Karitász munkájába, a Katolikus Karitász gyűjtést hirdet az áldozatok megsegítéséért.

Túl sokan úgy élik az életüket, hogy gépiesen végigmennek a különböző mozzanatokon; kipipálják a teendők listáján az elvégzett dolgokat, lélegeznek, de nem élnek igazán. Isten nem akarja, hogy csak végigmenjünk a napjainkon. Ő azt akarja, hogy igazán éljünk!A János 10,10-ben Jézus azt mondja, Ő azért jött, hogy életet adjon, nem csak valamilyen életet, hanem „teljes és túláradóan bőséges életet” .Az egyik kulcsa annak, hogy élvezni tudjuk az életet az, hogy a megbocsátás művészetét magas szintre emeljük.

Az Apostolok Cselekedeteiből vett olvasmányban a főtanács és a főpap megparancsolják Jézus tanítványainak, hogy ne hirdessék többé az evangéliumot a népnek: feldühödnek, tele vannak féltékenységgel, mert jelenlétükben csodák történnek, a nép követi őket, és a hívők száma növekszik. Börtönbe zárják őket, de éjszaka Isten angyala kiszabadítja őket, és visszatérnek, hogy hirdessék az evangéliumot. Amikor újból megállítják és vallatják őket, Péter így felel a főpap fenyegetéseire: „,Inkább kell engedelmeskednünk Istennek, mint az embereknek”. A papok nem értették ezt: „De ők doktorok voltak, tanulták a nép történelmét, tanulták a próféciákat, a törvényt, s így ismerték Izrael népének egész teológiáját, az isteni kinyilatkoztatást. Mindent tudtak, tudósok voltak, és mégis képtelenek voltak fölismerni Isten üdvösségét. De honnan ez a szívbéli keménység? – tette föl a kérdést Ferenc pápa. Mert ez nem a fej keménysége, nem egyszerű makacsság. Itt van a keménység – mutatott a szívére a pápa. És fel lehet tenni a kérdést: milyen az útja ennek az önfejűségnek, amely teljes – a fejet és a szívet is érinti?”

Aki nem tud párbeszédet folytatni, az nem engedelmeskedik Istennek. A makacsság története az önmagunkba zárkózás útja; a párbeszéd hiányáé.

Amikor dicsőíteni kezded Istent, már nem csak te keresed őt, ő kezd keresni téged! Márpedig ő mindig tudja, hol találhat meg, megáld, megerősít és segít felülemelkedni csüggedéseden. A dicsőítéssel szó szerint túl tudsz jutni a viharokon! Amikor egy repülésoktató egy újonc pilótát oktat, folyamatosan emlékezteti tanítványát, hogy felemelve tartsa a gép orrát. Az újoncok hajlamosak arra, hogy lefelé engedjék a gép orrát, mert így jobban látják, merre tartanak. Ráadásul a gépnek is természetes hajlama, hogy lezuhanjon – ha engedjük. Ha felemeled a fejed, és tekinteted Jézuson tartod, szíved örvendezni kezd még a legnehezebb próbákban is.

2015 nagycsütörtökön, az utolsó vacsora ünnepén Kenyában vértanúhalált halt 148 keresztény testvérünk. Ártatlanul, senkit sem provokálva, kizárólag keresztény hitük és meggyőződésük miatt estek a barbár erőszak áldozatául. A magyar online médiában mindez ma, 2015 tavaszán csupán apró betűs hír lehet.

Az ország legolvasottabb, véleményformáló portálján, az Indexen, amelyik a Charlie Hebdo mészárlással három napig címlapon foglalkozott 4-5 különböző cikkben, nagypénteken már az eldugott hírek között sem volt fellelhető ez a szörnyű mészárlás.

Ténykérdés, mégis szégyen, hogy a kenyai keresztény diákok és hozzátartozóik szenvedése nagyságrendekkel kisebb figyelmet érdemelt a hazai médiában, mint a szintén szörnyű párizsi merénylet, netán a Germanwings – tragédia, hozzávetőlegesen annyit, mint a Fradi napokban lecserélt kabalaállata.