Istennel beszélget egy ember:

– Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol.

Isten odavezeti két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi az embernek, hogy betekintsen
A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval.
Az embernek elkezdett csorogni a nyála.
Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak voltak. Az összes éhezett.
Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal. De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni.
A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva.

Isten ekkor azt mondta: – Amit most láttál az a Pokol volt.

Majd mindketten a második ajtóhoz léptek.
Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában.

Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét elkezdett folyni a szent ember nyála.
Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben.
De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással.

A szent ember ekkor azt mondja Istennek:- Én ezt nem értem!
– Ó, pedig ez egyszerű – válaszolja Isten – ez igazából csak ‘képesség’ kérdése.
Ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak.

‘Amikor csak magunkra gondolunk… a Pokol van itt a Földön.’

 

éhezés

vidámság

ragu

  1. Ez nagyon tanulságos!!! A mai világunkban vannak tásadalmi rétegek,akaik megtanulták/örökölték/ az egymás etetését,gyarapitását és titkolják ezt a “tudományt” másoktól!

    Hozzászóló: Kapitány Zsuzsa és Mátyás
    válasz erre