Domonkos Kasztíliában, Caleruega városában született, 1170 körül.  A vidéken óriási birtokokkal rendelkező Guzman család sarját már kisgyermek korában esperes nagybátyjához Palenciába küldték tanulni azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a nagybácsi majd bevezeti a fiút a templomi szolgálatba. 1190-ben a került, a székesegyház iskolájába, ahol világossá vált számára, hogy pap akar lenni. (Fivére és leánytestvére is szerzetesek lettek.)

Ebben az időszakban éhínség tizedelte a lakosságot Kasztíliában, s a tehetséges fiú féltett könyveit pénzzé tette, s a pénzt szétosztotta a városlakók között. Segítőkész emberszeretetét örökíti meg a Domonkostól feljegyzett első mondat is, amely éppen erre az estre utal:

Mit tanulmányozzam én ezeket a holt pergameneket, miközben odakinn az utcán éhségtől esnek össze az emberek?

1198-ban meghívást kapott Diego de Azevedótól az osmai  székesegyház szolgálatára, itt szentelték pappá, felvételt nyert a szerzetesi fegyelemben élő kanonokok sorába és 1201-ben már szubprior lett a kanonokok között. Apostoli buzgalom lángolt fel a fiatal kanonok szívében, és amikor Diego püspökkel Rómában járt, mindketten azt kérték a pápától, hogy küldje őket a kunok közötti misszionálásra. Missziós lelkesedésüknek megörülve a pápa mégsem keletre, hanem nyugatra, Dél-Franciaországba küldte őket, ahol a katar és az albigens eretnekség mételyezte az embereket. Domonkos és Diego azt a feladatot kapták, hogy vezessék vissza a katolikus hitre az eretnekeket.

Diego püspök és Domonkos módszere teljesen eltért az előttük járó küldöttekétől. Ők keresték a személyes találkozás, a személyes beszélgetés és vita lehetőségét az eretnekekkel, prédikáltak és tanítottak, s a szó erejével igyekeztek meggyőzni az eltévelyedetteket. Felismerték, hogy az eretnekek apostoli életmódjukkal vonzzák magukhoz az embereket, külön törődnek a fiatalokkal és a nőkkel, az emberek pedig tudatlanságuk miatt nem ismerik fel a hitbeli tévedéseket. A két missziós pap éppen azokat az erényeket testesítették meg (apostoli lelkület, hűség az evangéliumhoz, közvetlen kapcsolat a hívekkel), melyeket az albigensek és katarok leginkább hiányoltak az egyház magatartásából. Domonkos egész élete és missziós tevékenysége során a szelíd térítés híve maradt: megtapasztalta ugyanis, hogy csak a kegyelem képes megnyitni a szíveket és csakis a kegyelem ad erőt a prédikáló szónak.

Egyre több társ csatlakozott hozzá. Domonkosnak azonban nagyobb tervei voltak, az egész világra kiterjedő szerzetesrend alapításáról álmodott.  Domonkos a IV. lateráni zsinaton felajánlotta magát és a prédikátorok rendjét, melynek megalapítását tervezte, a pápa szolgálatára. A rendalapításra végül 1216-ban került sor: Domonkos és társai elfogadták az ágostonos rend alapszabályait, megkapták a Szent Romanus templomot Toulouse-ban, melyet lakószárnnyal bővítettek, még ebben az évben megérkezett a jóváhagyás is III. Honorius pápától – ezzel a rendalapítás megtörtént. 1218-ban a pápa az egész világ püspökeinek ajánlotta a Prédikáló testvérek rendjét.

1217-ben Domonkos Rómában töltötte a nagyböjti időszakot és itt találkozott Assisi Szent Ferenccel. Élete utolsó éveiben Itáliában, Bolognában élt. Itt tartotta a rend az általános káptalant is (1220, 1221), ahol rend tagjai lemondtak minden birtokukról és azt a határozatot hozták, hogy nem lehet más ingatlan vagyonuk csak a konvent és annak kertje. Saját templomaikban feladatuk az igehirdetés, a liturgia és a lelkek gondozása, és ebben segítenek a világi papságnak. Ezzel vált a Prédikáló testvérek rendje kolduló renddé. A domonkosok rendi szabályzatában az az újdonság, hogy felszentelt papok szerzetesi regula szerint élnek, a tanulásnak, a prédikálásnak és a lelkek megmentésének szentelve magukat.

Domonkos 1221. augusztus 6-án halt meg, a bolognai Szent Miklós-templom szentélyébe temették.

 

A rózsafüzér és a domonkosok

A rózsafüzér imádság eredete (egyes korai keresztény sírkamrákban fellelhető ábrázolások alapján) akár a Kr. u. 2. évszázadra is visszavezethető, ám az első történeti szempontból is értékelhető feljegyzés Szent Domonkos személyéhez köthető. Az albigens eretnekség ellen Dél-Franciaországba küldött Domonkos ott imádkozta először a rózsafüzért, a Szűzanya segítségéért fohászkodva az eretnekség elleni küzdelemben. A legenda szerint Domonkosnak megjelent álmában  Szűzanya, s átadta neki a rózsafüzért, kérve, hogy ezt imádkozza az eretnekek megtéréséért. Az első Rózsafüzér Imacsoportokat Szent Domonkos tanítványa, Alain de Roche alapította. A barokk korszak festményeinek kedvelt témája az a pillanat, amikor a mennyekbe felvett és megkoronázott Szűzanya, ölében a Kisdeddel, átnyújtja a rózsafüzért az előtte térdelő Szent Domonkosnak.

Murillo festményén a szent lábánál fekete-fehér kutya ül, szájában égő fáklya, a fáklya lángjai a földgolyót nyaldossák: Domonkos édesanyja fia születése előtt álmot látott. Az álomban egy kicsi, tarka kutya jelent meg, szájában fáklyát vitt, körbe-körbe szaladgált és lángba borította az egész földet. A gyermek jövőjét megidéző próféciában a domonkosok magukra ismerhettek, amint fekete-fehér ruhájukban járják a világot és szavaik lángjával elkergetik az Úr szőlőjében pusztító rókákat.

Ünnepe: augusztus 8.

Hajnal P.

(Forrás: Szentek élete, Katolikus Lexikon)

 

kép1 (Fra Angelico: Szt. Domonkos)

kép2 (Claudio Coello: Szt. Domonkos, 1685. körül)

kép3 (Avancino Nucci: Szent Domonkos siratása, XVI. század)

kép5 (Murillo: Szent Domonkos átveszi a rózsafüzért Szűz Máriától)

 

A pápai lemondás (renuntiatio) azt az esetet jelzi, amikor a római katolikus egyházfő önként lemond Szent Péter székében viselt hivataláról. A legfőbb egyházi hivatal birtokosának, Róma püspökének, a katolikus egyház fejének megválasztását az egyházi jogszokás vagy tételes jog szabályozza. A mai kánonjog szerint a pápát a bíborosok testülete választja meg, amikor a jelölt a választást elfogadja, rászáll a hatalom. Ezt a hatalmat haláláig birtokolja. A kánonjog ugyanakkor lehetőséget biztosít a pápai lemondásra, melynek önkéntesnek kell lennie, a regnáló pápának szabad akaratából kell a trónról lemondania, és szándékát nyilvánossá kell tennie. Az egyházi jog nem ruház fel egyetlen személyt vagy testületet sem a pápai lemondás elfogadásának jogával. Az egyházi jogszokás értelmében a pápa közli lemondási szándékát a bíborosi testület tagjaival vagy legalábbis annak fejével. A kánonjogban nem szerepel előírás arra nézve, milyen eljárás követendő akkor, ha a pápa egészségi állapota meggyengül (és arra sem ad lehetőséget, hogy ilyen esetben bármely testület a pápát lemondásra szólítsa fel). A pápát tehát sem egészségi állapota, sem pedig előrehaladott életkora nem kötelezi arra, hogy lemondjon hivataláról. A modern korban három regnáló pápa töltötte be nyolcvanadik életévét Szent Péter trónján: VI. Pál, Boldog II. János Pál és XVI. Benedek. II. János Pál pápa személyével kapcsolatban röppent fel az a híresztelés, hogy 2000-ben, amikor betöltötte 80. életévét, komolyan fontolgatta lemondását, figyelembe véve akkorra már jelentősen megromlott egészségi állapotát. Utóda, XVI. Benedek pápa éppen erre hivatkozva mondott le a pápai hivataláról 2013. február 11-én. Szent Péter trónja üresen áll tehát 2013. február 28-tól mindaddig, amíg a bíborosok testülete meg nem választja Szent Péter következő utódját.

A Római Katolikus Egyház történetében öt pápa mondott le önként hivataláról: Szent Pontianus (III. század), XVIII. János (XI. század), IX. Benedek (XI. század), Szent V. Celesztin (XIII. század), XII. Gergely (XV. század), és négy további esetben a források nem értelmezhetők világosan. Az utolsó pápai lemondásra a XV. században került sor: 1415-ben XII. Gergely pápa (1406-1415) önként lemondott a pápai trónról, hogy ezzel véget vessen a nagy nyugati egyházszakadásnak (három különböző jelölt is magáénak követelte Szent Péter trónját). Lemondása előtt XII. Gergely az 1414-ben megnyílt konstanzi zsinatot felruházta a pápaválasztás jogával.

(Hajnal Piroska)

 kép1

Róma

A mai prédikáció egyik  alapja ez a film volt. Aki még nem látta, itt a lehetőség! A film természetesen bekerült a filmsarokba is!

ferences nővér

„JÖJJ, KÖVESS ENGEM”

 Jézus az apostolok kiválasztása előtt az egész éjszakát imádságban töltötte. Minden döntését mennyei Atyjával megbeszélve, az Ő tetszését keresve hozta meg.

Az apostolok kiválasztása nem csodálatos, átlagfeletti tulajdonságok mentén történt. Nem volt bennük semmi rendkívüli- egyszerű, gyarló, átlagemberek, mint a többség: halászok, vámosok, írni, olvasni sem tudtak. Viszont életrevalóak, képesek voltak egy családot eltartani, talpraesettek. Jézus őket választotta ki.
Egy fontos dologgal rendelkeznek, és erre tud építeni az Úr: készségesek a jóra, szívük nyitott az Úrra. Képesek elhagyni addigi életüket és képesek változtatni, hagyják, hogy Jézus átalakítsa őket.
Jézus ma is meghív és mondja:
„JÖJJ, KÖVESS ENGEM”.
Kövess engem, úgy ahogy vagy, nem a tehetségedre vágyom, nem a rendkívüli tulajdonságaid kellenek, nem kell nekem bizonyíts és ezért rekordokat megdönts, úgy gyere ahogy vagy....

Egy vidéki farmon élt két testvér egymás szomszédságában. Egy napon egy jelentéktelen félreértés kapcsán összevesztek. Eddig kölcsön adták egymásnak szerszámaikat, ameddig az egyik távol volt, a másik vigyázott a farmra, megbeszélték a problémáikat, de most egy csapásra minden megváltozott. Hiába a negyven éves szomszédság, most végül odáig fajult a dolog, hogy nem is álltak szóba egymással.

Egy szép napos reggelen az idősebbik testvérhez bekopogott egy idegen férfi, aki munkát keresett egy-két napra. Először el akarta küldeni, de végül amikor meghallotta, hogy ácsmester, és jól bánik a fával, megmozgatta a fantáziáját. Azt a feladatot adta neki, hogy a testvére és az ő telke határába építsen egy kerítést. Olyat kért, amin még átlátni sem lehet, mert annyira haragudott a testvérére.

Miután kiadta a feladatot és minden faanyagot, szerszámot, szeget a rendelkezésére bocsátott a mesternek, elment a városba. Az ács neki is látott a munkának. Estefelé, amikor visszajött az idősebb testvér megdöbbenve látta, hogy a telek határában, a kis völgyben nem egy kerítés, hanem ellenkezőleg egy híd áll, mely összeköti az ő és testvére telkét.

Pont akkor jött ki a fiatalabbik testvér, aki szintén megdöbbenve nézte a hidat, ezt mondta: “Drága testvérem! Te képes voltál egy hidat építtetni, azok után ami köztünk történt? Azok után, amiket tettem és mondtam?” Erre mindketten nagyon elszégyellték magukat, és a híd közepén egymásba borulva kibékültek. Ennek örömére kérték az ácsmestert, hogy maradjon még pár napig, találnak neki valami munkát.
Erre a Mester így felelt: “Nagyon szívesen maradnék, de még sok olyan hely van, ahol hidat kell építenem!”

Jézus levele nekünk!!!!!! Szeretnéd tudni Jézus mit gondol karácsonyi ünnepléseinkről??

Kedves Szeretteim!

Amint jól tudjátok, közeledik a születésnapom. Megtiszteltetés számomra, hogy minden évben ünnepséget rendeztek, és úgy tűnik, ez idén is így lesz. Nagyon sok ember vásárol sokat, rengeteg a külön erre az alkalomra szóló rádió- és TV-műsor, hirdetések, reklámok, és a világ minden pontján arról beszélnek, hogy születésnapom egyre közeledik. Igazán nagyon jó érzés tudni, hogy legalább egyszer egy évben sok ember gondol rám......

Értékes vagy!

1