Valami mindig vár.
Hol munka, lárma, hajsza,
hol a mindennapok küzdelme, harca,
hol keservek és kísértések,
próbák, bukások és szenvedések,
hol csend, csend, csend…
Kívül?
Vagy bent:
Valami mindig vár.

S Valaki mindig vár.
Mert Jézus mindig, mindenütt ott van.
Ott a zajban, a mindennapokban,
küzdelmekben, és feladatokban,
ott szenvedésben és kísértésben,
hogy felemeljen, őrizzen, védjen,
hogy tanácsoljon, segítsen, áldjon,
átvigyen tűzön és akadályon,
új erőt adjon új kegyelemben.

Mindenütt mindig vár,
de százszorosan vár ránk – a csendben!

 

Túrmezei Erzsébet

kép

Jöjj, Szentlélek, te égi tűz!

Napnál hevesebb lángjaid

bontsák szeretetté bennünk

a gyűlölet atomjait!

 

Szent Szél, légy a szellőztetőnk,

szórd szét a nehéz felleget,

mely sötét árnyékaival

a földre s ránk telepedett

 

Zúgj át rajtunk égi vihar;

ne békés népek tűzhelyét

s vetését – de gőgös, hazug

bálványainkat zúzva szét.

 

Isten galambja szállj le ránk,

szívünkbe rakd a fészkedet,

turbékolj halkan, lakozz bennünk

sárkányok s keselyűk helyett.

 

Hozz új embert – mert most miatta

a Föld fáj s szégyenpírban ég,

hogy végre már váljék díszére

egy megtisztult emberiség.

 

A népek zajló tengere

békére, nyugalomra vár,

legyen a gyötrődő világnak

maradandó pünkösdje már.

forrás

kép

Hogy vére folyott, nem kímélték,
Ütötték, verték, ahol érték,
Kigúnyolták és megalázták,
Nem fogta senki sem a pártját,
Elítélte a saját népe,
Kiért folyt vére, verítéke,
S ő mégis, mégis megbocsátott.
Ereje fogytán nem kiáltott,
Csak nézett fel a magas égre,
Suttogó szavát ő sem értve:
“Uram, ki mindezt látva látod,
Népemnek Te is megbocsátod?
Ne büntesd nagyon vakságáért,
Egy nemzetet pár rongy fiáért!”
Az Öregisten rámosolygott:
“Fiam, a néped a Te sorsod!”

 

Áldást, békességet,
Kosár eleséget,
Vindő egészséget,
Ringó reménységet!

– Új év hajnalával
Rossznak elmúltával,
Harag csitultával
Szólunk imádsággal.

 

 

Isten, hazánkért térdelünk elődbe.
Rút bűneinket jóságoddal född be!
Szent magyaroknak tiszta lelkét nézzed,
érdemét idézzed!

István királynak szíve gazdagságát,
Szent Imre herceg kemény tisztaságát,
László királynak vitéz lovagságát:
ó, ha csak ezt látnád!

Szent Erzsébetből hős szeretet árad,
Margit imái vezekelve szállnak.
Minket hiába, Uram, ne sirasson
áldott Boldogasszony!

Kinga királyné anyja lett a népnek,
férjével együtt mint angyalok éltek.
Hedvig királynő szíve Jézusé lett;
egy ország így tért meg.

Kassai szentek, Vilmos püspök vére,
álljon előtted boldog László képe,
Károly királynak Krisztus-követése
vezessen elédbe!

Ránk, bűnösökre minden verés ráfér,
de könyörögnek ők tépett hazánkért.
Hadd legyünk mink is tiszták, hősök, szentek:
hazánkat így mentsd meg!

HÚSVÉT ELŐTT… nehéz, szomorú léptek.
Húsvét előtt… zokogó, bús miértek.
Húsvét előtt… ajtók, kemények, zártak.
Húsvét előtt… arcok, fakóra váltak.
Húsvét előtt… szívek, üres-szegények.
Húsvét előtt… kihamvadott remények.
Húsvét előtt… egy nagy „Minden hiába!”
Bús eltemetkezés az éjszakába.

.

De húsvét lett! Feltámadott a Mester!
HÚSVÉT UTÁN… el a gyásszal, könnyekkel!
Húsvét után… futni a hírrel frissen!
Húsvét után… már nem kérdezni mit sem!
Húsvét után… új cél és új sietség!
Jézus él! Nincs út, mely messze esnék!
Húsvét után… erő, diadal, élet!

 

Csak azokért sírjunk húsvéti könnyet,
Akik még mindig húsvét előtt élnek.

 

kép

 

napkeletiKis szobámba varázsolva
áll egy fényes karácsonyfa.

Tetejében ezüst torony,
hol maga az Isten honol.

A fa alatt három király:
Gáspár, Menyhért meg Boldizsár

lesik ámuldozva, hosszan:
ki tündököl a jászolban?

S virraszt ama csillag fénye
immáron kétezer éve.

Rózsafüzér Királynéja,
sajgó szívek gyógyítója
most hozzád imádkozunk -
Légy Fiadnál szószólónk!

Szentolvasó minden szeme
reményünknek igazgyöngye!
Te megértő vagy Szent Anyánk,
palástodat borítsd ránk!

Kölcsönözd hű lelkületed,
alázatod, szelídséged!
Szent Jegyesed küldjed el!
Jó Atyánkkal békíts meg!

Ámen