Dec. 10. A Loretói Boldogságos Szűz Mária

Ferenc pápa 2019. október 7-én kelt dekrétumában elrendelte a Loretói Boldogságos Szűz Mária választható emléknapjának felvételét az Általános római naptárba (és ezáltal az Egyház minden naptárába). Az emléknap dátumának december 10-ét jelölte meg.

Két nappal szeplőtelen fogantatás főünnepe után jogosan merül fel bennünk a kérdés: Nincs még elég Mária-ünnep? Újra egy emléknap, mely – bár nem kötelező, de – megint „kizökkent” az adventi hétköznapok összeszedettségéből, bensőséges csendjéből?

De Maria numquam satis – hangzik a régi mondás, azaz: „Máriából soha nem elég.” Mondhatnánk: különösen nem adventi időben, mely kimondottan „máriás időszak”. Nem csupán azért, mert az adventvégi evangéliumi részek kedves szereplői közt a várandós Szűzanya is egyre többször jelenik meg, hanem azért is, mert ez az időszak olyan, mint a hajnal, mely reményteli várakozással előzi meg a napfelkeltét.

A hajnali roraték is eredetileg Mária-misék voltak, és ez szimbolikájában is magában hordozta azt a szép gondolatot, hogy Mária olyan, mint a hajnalcsillag, melynek fénye már előrejelzi, hogy nemsokára megérkezik „felkelő Napunk a magasságból”, azaz Krisztus Urunk. Adventben tehát többször is gondolunk Égi Édesanyánkra, mint üdvösségünk hajnalára.

A loretói kultusz a Szent Család názáreti házának legendájára épül. A történet szerint e szent házat 1290-ben a Szentföldről angyalok vitték előbb a dalmáciai Tersattóba, majd végül az itáliai Loretóban helyezték el, hogy ezzel védjék meg a meggyalázástól. Itt jegyezzük meg, annak gondolata, hogy Isten megvédi a szent személyeket és szent tárgyakat az enyészettől, hitünk tanítása szerint Mária életében is megvalósult: Isten a Szűzanyát földi élete beteljesüléseként testestül-lelkestül a mennybe vitte. Visszatérve azonban a loretói szent ház történetére, Nikéforosz Angeli II. Anjou Károly nápolyi király fiával házasodó lányának hozományában e házból való kövek is voltak. A ház átvitele legendájának kialakulására minden bizonnyal hatást gyakorolt az „Angeli” név, ezért szerepelnek benne aktív szereplőként az angyalok.

De miért lehet ez fontos most számunkra ebben az adventben? A mai emléknappal Ferenc pápa 2020-ban ajándékozta meg az Egyházat, elrendelve, hogy ezentúl december 10-én szerepeljen a liturgikus naptárban. Túl azon, hogy még egy jó lehetőség az Istenszülőre emlékezni, néhány tartalmas lelki hozadéka is van a mai emléknapnak.

Az egyik, hogy betegek ezrei keresik fel e kegyhelyet minden esztendőben, és sokan a Szűzanya közbenjárására gyógyulást is nyernek. Ez ma még időszerűbb, mint valaha.

Másfelől mi magunk is többször megpihenünk egy-egy hosszú út során. Adventi lelki zarándoklatunk közben is jó meg-megállni, erőt gyűjteni, mielőtt célt érnénk, és ránk köszöntene Urunk születésének ünnepe. Karácsonyé, mely az adventi idő végén a „hazaérkezés” örömét, békéjét adja. Mária názáreti háza, mely az angyali üdvözletnek és az Ige megtestesülésének nagy tanúja, Jézus születésének is mintegy „előszobája”. Akárcsak az adventi várakozás karácsonyra készülve. Pihenjünk meg ma lélekben e szent házba lépve!

De vigaszt hozó is a mai emléknap: ahogy a názáreti ház a történet szerint váratlanul érkezett angyalszárnyon Loretóba, úgy lep meg minket is Isten az ő ajándékaival. A kegyelem ma is „házhoz jön”!

Kovács Zoltán mariológus, az esztergomi Érseki Papnevelő Intézet rektora

Forrás: Magyar Kurir