Assisi Szent Ferenc pályázat pályaművei

Képek:

[fgallery id=14 w=530 h=450 t=0 title=”Assisi Szent Ferenc pályázat”]

Írások:

Készítő: Kiss Zita

JÓKAI-KÓDEX

– A legrégebbi magyar nyelvű könyv – Assisi Szent Ferenc legendája –

A Jókai-kódex a legrégebbi kézzel írt, magyar nyelvezetű könyv. Keletkezésének helye ismeretlen. Egy ember másolta át, a másolás ideje az 1440 körüli időszakra tehető. A szöveg nem magyar írás, hanem latinból készült fordítás, amely – nyelvezete és helyesírása szerint – a 14. század második felében keletkezhetett. A mű Assisi Szent Ferenc és társai élettörténetét mondja el legendás történeteken keresztül. A kutatók nem találtak olyan latin forrást, melyre a magyar fordítás teljes egészében visszavezethető lett volna. A fordító minden bizonnyal több, a rendalapítóról és társairól szóló latin nyelvű munkából kompilált. A kézirat csonka, a könyv legkülönbözőbb részeiből körülbelül 27 lap eltűnt.

Tartalma alapján a fordítást és a Jókai-kódexben fennmaradt másolatot egyaránt ferences munkának tekinthetjük. Emlékünk önálló, anyanyelvű olvasmány, azonban azt a kérdést, hogy milyen közönség számára készült a fordítás, majd évtizedekkel később a másolat, nem sikerült pontosan kideríteni. A kutatók egy része mindkét esetben klarisszákra gondol, ugyanakkor az is elképzelhető, hogy latinul gyengén tudó ferences szerzetesek jelentették a célközönséget. Mások úgy látják, hogy a Jókai-kódexet az obszerváns ferencesek lelki gondozása alá került budai beginák (örök fogadalmat nem tevő női közösségek) számára másolták a budavári obszerváns kolostorban.

A kézirat nemcsak fizikai valójában a legkorábbi nyelvemlékkódexünk, hanem nyelvében is: nem ismerünk korábban keletkezett, könyvnyi terjedelmű magyar szöveget. A kódex szövege a latin eredeti nélkül sokszor érthetetlen. A fordítás a magyar nyelvnek egy korábbi állapotát tükrözi, mint a később keletkezett nyelvemlékkódexek. Szókincse számos kihalt szót őriz, ezeknek egy része más nyelvemlékeinkben sem található meg. Több idegen eredetű szavunk a fordító számára még ismeretlen volt, ezek helyén a régi magyar kifejezéseket használta.

A kódex későbbi sorsa is ismeretlen.

1925 februárjában a magyar nemzetgyűlés elhatározta a nyelvemlék megmentését, s végül 1450 angol fontért sikerült megvásárolni a kéziratot, mely még az év folyamán a Széchényi Könyvtárba került. Ekkor kapta jelenlegi elnevezését Jókai Mór születésének századik évfordulója emlékére.

.

.

Készítő: Rudnyánszky Miklós

Assisi Szent Ferenc

Szent Ferenc megtérése után elhagyta az apja által kijelölt foglalkozást éppúgy, mint a lovagi pályát is.

Majd kivonult a városból és az eavngélium olvasásának szentelte életét böjtölés és szegénység mellett. Hamarosan az isteni kegyelem társakat adott mellé, akikkel együtt próbálták megvalósítani az evangéliumot, prédikálva jártak városról városra. Nem fogadtak el pénzt, csak alamizsnát. Hamarosan szükséges volt valamilyen regulát adnia társainak, amivel az életvitelüket szabályozza. A kezdeti regula kezdetén ez áll: „Ez a testvérk élete és szabálya: követni akarják a mi Urunk Jézus Krisztus tanítását és lába nyomát.”

Majd  Ferenc elérkezettnek látta az időt, hogy pápai jóváhagyást kérjen közössége számára. Akkor még nem volt kánonjogi előírás a szerzetesrendek alapításáról, ezt csak az I. lateráni zsinat rendelte el 1215-ben, Ferenc azonban érezte szívében az indítást, hogy ügyében az Egyház jóváhagyását kell kérnie.

Útnak is indult tizenkét testvérrel, és Rómába mentek. Az assisi püspök, aki akkor éppen Rómában tartózkodott, elcsodálkozott rajtuk, és félni kezdett, hogy elhagyják az ő püspöksége területét. Mikor aggodalma eloszlott, bemutatta Ferencet Colonna bíborosnak. A bíboros elvitte őt III. Ince pápához, és ezekkel a szavakkal mutatta be: ,,Úgy hiszem, ő az, aki által az Úr az Egyház hitét az egész világon meg akarja újítani.” A pápa barátságosan fogadta a testvéreket, de úgy vélte: ,,Túlságosan szigorúnak és keménynek látszik az életetek. S ha nem is kételkedünk a bennetek izzó lelkesedésben, azokra is gondolnunk kell, akik majd később fognak téged követni.” Ferenc azonban oly lángoló buzgósággal képviselte az ügyet, hogy az egyik bíboros ilyen nyilatkozatra fakadt: ,,Ez az ember csak azt akarja hogy engedjük az evangélium szerint élni! Ha mi most úgy határoznánk, hogy ez felülmúlja az ember képességeit, alapjában kétségbe vonnánk, hogy az evangélium követhető. Ezzel pedig magára Krisztusra hoznánk szégyent!” Akkor III. Ince átölelte Ferencet, megáldotta őt társaival együtt és engedélyt adott nekik a prédikálásra. Ferenc pedig tiszteletet és engedelmességet fogadott a pápának, és valamennyien felvették a tonzúrát.

Power Pointok:

Készítő: Kiss Bálint, Barni, Bence, Fülöp Kata

Kis türelmet, technikai gondjaink akadtak, igyekszünk…

Download (PPT, 678KB)