Hogyan növelhetjük egy kisiskolás önbizalmát 4 nap alatt?

 Milyen is egy kisiskolás? Elsősorban élénk és aktív. Másodsorban kíváncsi a teremtett világ apró-cseprő csodáira, és nem mellesleg kiváló humora van. Vágyik a társaságra, az új élményekre, olyan tapasztalatokra, melyekre otthon nem tehet szert. Vagy azért mert éppen nincs kéznél hegy, erdő, patak az udvaron, vagy azért, mert Anyuka félti, amely –s ezt fontos megjegyeznünk!- az Édesanyák munkaköri kötelessége!

Tehát, teljesen természetes, ha a család kétszer is átgondolja, hogy el merje-e engedni csemetéjét az erdő kellős közepére, jelen esetben a Cuha völgyébe szülői felügyelet nélkül, ráadásul négy teljes napra! Úgy, hogy látszólag nincs minden egyes gyerek mellett külön-külön valaki, hogy szóljon, hogy moss kezet, ülj le, légy szíves egyél, öltözz át, feküdj le, aludj el, vigyázz magadra, legyél okos, és ne csinálj butaságot!…

Csakhogy -s ezt sokszor elfelejtjük-, a kíváncsi kisiskolás alapvetően nem csinál olyat, ami valamilyen módon ne lenne helyénvaló az adott környezet adott pillanatában! Pláne nem egy olyan helyen, mint a hittan tábor, ami a Bakony szívében van olyan felnőttek és fiatalok között, akik szeretik és elfogadják az adott gyermeket!

Mert igen, az idei hittan tábor Meldivel, Katával és rengeteg kedves és mosolygós fiatallal ilyen hely volt! Tele volt odafigyeléssel, kedvességgel, szeretettel, nevetéssel és gyengéd terelgetéssel. Csordultig volt a tábor élménnyel, jókedvvel, s a gyerekek számára oly felbecsülhetetlen szabadsággal! Olyan szabadsággal, amelyben biztonságban voltak, figyeltek rájuk, s feltárult számukra a Bakony mérhetetlen szépsége.

Isten kezének csodálatos lenyomata volt ez a néhány nap, mely megjelent lépten-nyomon a fiúk szemének huncut csillogásában, a lányok kedves mosolyában, egy virágban, egy domboldalban, egy vidáman repkedő medvepillangóban, a Cuha patakban, amely a gyerekek csilingelő nevetését kristálytiszta vizének csobogásában vitte tovább…

Nekem felnőtt kísérőként nagyon jó volt ezek között a gyerekek között lenni. Jó volt megismerni őket, együtt nevetni a vicceiken; jó volt megismerni a világukat, gondolkodásukat, azokat a dolgokat, melyek nekik fontosak. Jó volt érezni, hogy befogadtak, s elfogadtak, hogy megnyíltak nekem, s csak meséltek, és meséltek és meséltek… Ha szomorúak voltak, hozzám fordultak, ha valami gond volt, odajöttek és segítséget kértek. Egy szóval bíztak bennem. Megtisztelő volt elérni ezt négy rövidke nap alatt!

S rájöttem kisiskolás gyermek Édesanyjaként arra is, hogy hiba lenne ezeket a gyerekeket visszafogni! Nem engedni hegyet mászni, patakozni, ebihalat, szöcskét, pillangót fogni, köveket gyűjteni, kergetőzni, nevetgélni, köveket festeni, kincses ládát készíteni, gyöngyöt fűzni, engedni vajas kenyeret kenni, vagy éppen focizni reggel fél hatkor…

Az idei hittan tábor Vinyén, a Cuha patak tőszomszédságában ilyen volt. Gazdag, dinamikus, tele meglepő fordulatokkal. Le lehet írni persze, hogy mikor mit csináltunk: szerdán megérkeztünk, kézműveskedtünk, csütörtök pénteken túráztunk, szombaton pedig pakoltunk és jöttünk haza. De ez a tábor ennél sokkal több volt, mintsem puszta eseményleírással le lehetne tudni a beszámolót! Nagybetűs ÉLMÉNY volt minden gyerek számára, amely megadja gyermek létük esszenciáját. A mindennapok elégedettségét, önbizalom, az életbe és a Jóistenbe vetett hit növekedését.

Miért fosszuk meg őket ettől? Amikor van két olyan hitoktató, mint Meldi és Kata, akik magukra vállalják a tábor megszervezését, levezetését, tisztelettel fordulva a gyerekek és szüleik felé. Nyugodtan elengedhetjük velük gyermekünket, mert az általuk vezetett táborban a gyerekek olyan életre szóló élményeket és értékeket kapnak, melyeket otthon, a szülői ház biztonságában nem biztos, hogy ilyen színesen és változatosan át tudunk adni.

                                                                                   Molnárné Gyuris Edit

Hittan táboros felnőtt kísérő

további fotók itt