Imádság a gyermekekért, akiket mi nem, de Isten ismer
Puskás Antal a lelki adoptálás mozgalomról
A lelki adoptálás mozgalom Amerikából indult, válaszként a ’60-as évek szexuális forradalma nyomán legálissá vált abortuszra. A ’80-as években Lengyelországba, 1995-ben pedig, egy pálosok szervezte varsói zarándoklat után Magyarországra is eljutott. A lelki adoptálást vállalók többnyire Gyümölcsoltó Boldogasszony napján tartanak fogadalomtételt egy-egy veszélyben lévő magzatért.
A mozgalomnak új lendületet adott, amikor Puskás Antal pálos tartományfőnök az Olaj házaspárral együtt felkarolta az ima magyarországi terjesztését.
Erről kérdezte Antal-Ferencz Ildikó Antal atyát, aki az interjúban elmondta: a pálos rend 2008-ban tartott nagykáptalanján megfogalmazódott, hogy az életvédelem olyan terület, amelyet kiemelt felelősséggel kell éltetni, ápolni; szabályzatukba is bekerült mellékletként, hogy a pálos rend különleges missziója a lelki adoptálás.
Igyekeztek hírt adni róla és megkeresni olyan világi embereket, akik szívükön viselik az ügyet. Így került kapcsolatba Puskás Antal atya az Olaj házaspárral, Anettel és Dáviddal. Tíz éven át imádkoztak, majd az abortuszon átesett nők számára gyógyulást hozó, „Ráhel szőlőskertje” elnevezésű lelkigyakorlat kapcsán megerősödött bennük a felismerés, hogy e két ügy összefügg.
A pálos tartományfőnök elmondta: férfiként kezdetben nem volt számára természetes, hogy a magzatok életén gondolkodjon vagy végigkövesse azt a folyamatot, hogy a várandósságot egyes nők nehézségként élik meg. Ám a lelkigyakorlatok, ahol 40-50 nő történetét hallgatta meg, sok mindenre rávilágítottak, és mindez érzékenyebbé tette e témára. „Az abortuszt megelőző gyötrődések láttán jutottam el az el nem fogadott gyermekekig” – fogalmaz Antal atya, hozzátéve: nemcsak a döntést megelőző szenvedésről van szó, hanem az abortuszt követő, akár élethosszig tartó, számos formában megjelenő poszt-abortusz szindrómáról is. „A leggyakoribb (…) a véget nem érő gyász: az anya nem tudja, hol van a gyermeke, nem tudja eltemetni, nem tud magának megbocsájtani. Többen többször meggyóntak, mégsem könnyebbültek meg. A bűnbocsánaton túl szükséges egy gyógyulási folyamat is; erre jó a lelkigyakorlat.”
„József volt az első lelki adoptáló. Amikor magához fogadta Máriát várandósan, nem sok mindent értett az egészből. Ő az a férfi, aki hitből él, akit nem a körülmények befolyásolják, hanem rátámaszkodik Istenre, és így viszi tovább a Szűzanya és Jézus történetét – mondta el az általuk létrehozott, Szent Józsefről elnevezett szövetség kapcsán. – Ez az elnevezés egyben felhívás arra is, hogy a lelki adoptálás nemcsak a nőknek szóló imádság. Ahogy az abortusz sem a nők ügye, hanem mindnyájunk ügye. Szükségesek ugyanúgy a férfiak ott, ahol elkezdődik a megfogant élet. Szükség van a hitükre és a jelenlétükre – és ezt József nagyon szépen képviseli.”
Ezeket is érdemes megnézni
Henryk Jan Botor: Missa Joannis Pauli Secundis
Templombúcsú 2017
