“Maradjatok énbennem, és én tibennetek”

Az ember egója nehezen viseli, hogy a maga erejéből nem tehet semmit Istenért. Pedig ez az igazság. Csak Isten képes megtenni valamit Magáért. Végtelen kegyelméből, lehetővé teszi számunkra, hogy részt vegyünk a munkájában azáltal, hogy az Életét belénk helyezi és kifejezi rajtunk keresztül.

Hogyan élt Jézus ezen a világon? Hát nem tett hatalmas dolgokat Istenért? Bármily meglepő, de nem. Jézus azért jött a földre, hogy az Atyát bemutassa a világnak, azonban ezt soha nem a saját erejéből tette. Egyértelműen kiderül Jézus Fülöppel folytatott beszélgetéséből, hogyan munkálkodott Ő ezen a világon. János ezt így jegyezte le:

Fülöp így szólt hozzá: “Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk!”.  Jézus erre ezt mondta: “Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát. Hogyan mondhatod te: Mutasd meg nekünk az Atyát?”. Talán nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? Azokat a beszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem önmagamtól mondom; az Atya pedig bennem lakozva viszi végbe az ő cselekedeteit. Jn 14,8-10

Jézus világosan kijelentette, hogy nem Ő a szavainak és cselekedeteinek a forrása. A Jn 14,24-ben is ezt erősítette meg: „Az az ige pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki elküldött engem.”

Amikor Jézus lejött a földre, kiüresítette Önmagát, és lemondott isteni előjogairól (Fil 2,6-7). Miközben 100 százalékig Isten volt, úgy döntött, hogy nem Istenként él, hanem emberként, aki teljesen az Atyától függ. Olyan emberré vált, mint te vagy én.

Ha Jézus földi életére úgy nézünk, hogy azt Istenként élte, akkor ez számunkra nem sok vigaszt nyújt. Azt mondhatjuk: „Könnyű volt Neki, hiszen Ő Isten!” Nagyon fontos megértenünk, hogy Jézus 100 százalékig emberként élt. Tudod, hány csodát tudott volna tenni, ha az Atya nem munkálkodott volna Rajta keresztül? Egyet sem. De ne nekem higgy, hallgasd csak Őt Magát: „Bizony, bizony, mondom néktek: a Fiú önmagától semmit sem tehet, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya; mert amit ő tesz, azt teszi a Fiú is, hozzá hasonló módon” (János 5:19). Jézus egyetlen dolgot sem tett az Atyának. Ehelyett, felismerte az Atyával való egységét, és az Atya tett mindent Jézuson keresztül.

Jézus mindig azt mondta, hogy nem Magától cselekszik és beszél:

„Én önmagamtól nem tehetek semmit.” (Jn 5,30)
„Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki elküldött engem.” (Jn 7,16)
„…önmagamtól nem teszek semmit, hanem ahogyan az Atya tanított engem, úgy mondom ezeket.” (Jn 8,28)
„…nem magamtól jöttem, hanem ő küldött el engem.” (Jn 8,42)
„Mert nem magamtól szóltam, hanem aki elküldött engem, maga az Atya parancsolta meg nekem, hogy mit mondjak, és mit beszéljek.” (Jn 12,49)

Látod már? Jézus teljesen emberként élt, és minden pillanatban úgy döntött, hogy az Atyától függ. Ha Jézusnak emberként az Atyától kellett függnie, hogy az Ő életét élje Rajta keresztül, akkor mi miért gondoljuk, hogy a magunk erejéből sikerül élnünk a keresztény életet? Mielőtt Jézus visszatért az Atyához, azt mondta a tanítványainak, hogy ugyanúgy kell nekik is Tőle függniük, mint ahogy Ő függött az Atyától.

Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. (Jn 15 ,4-5)

Egyszerűen Krisztusban kell maradnunk, és hagynunk kell, hogy az Ő élete áramoljon rajtunk keresztül. Nem arra vagyunk elhívva, hogy Érte éljünk, hanem, hogy megéljük a Vele való egységünket.

forrás

kép