Mennybemenetel
Azután ezt mondta nekik: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül; aki pedig nem hisz, elkárhozik. Azokat, akik hisznek, ezek a jelek fogják kísérni: a nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek fel, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik; a betegekre teszik kezüket, és azok meggyógyulnak.” Az Úr Jézus, miután szólt hozzájuk, fölvétetett a mennybe, és ül az Istennek jobbja felől. Azok pedig elmentek és prédikáltak mindenütt. Az Úr velük együtt munkálkodott, a tanítást megerősítette, s csodajelekkel kísérte.
Mk 16,15-20
A mai ünnep arra hív minket, hogy tűnődjünk el annak a misztériumnak a jelentésén, amelyet ünneplünk. Mit jelent az, hogy Jézus fölment a mennybe? „Elfoglalta helyét az Isten jobbján”: ez a Mennybemenetel elsődleges jelentése. És noha a kifejezés csak képletes, képzelettel kiszínezett, hiszen Istennek nincsen sem jobb, sem bal keze, mégis fontos krisztológiai üzenetet hordoz. A feltámadt Jézus mindenestül – teljes emberi létével együtt – osztozott az isteni dicsőségben és vett részt Isten megmentő tevékenységében. Krisztus nem csak a fejünk: ő a Pantokrátor, akinek hatalma van mindenek fölött. Ezeknek a kijelentéseknek a mi életünkben nagyon is konkrét értelme van, de van egy másik nézőpont, is, amely felbukkan a Mennybemenetel ünnepén és kifejezést nyer az Evangéliumban is „Tanúim lesztek… egészen a föld végső határáig” (ApCsel 1,8).
Kötelességünk tanúságot tenni, és ez a kötelesség közvetlenül a hitünkből fakad. Nem tehetjük meg azt, hogy megünnepeljük Jézus Krisztus felmagasztalását és közben életünkben nem kötelezzük el magunkat mellette, nem veszünk tudomást utolsó, legfontosabb parancsáról. A Mennybemenetel emlékeztet minket: annak, hogy Jézus már nem volt többé tanítványai körében és figyelmük középpontjában, megvolt az a célja, hogy teljesen átadta nekik a terepet. Most ők folytatják küldetését a történelem folyamán tovább, és azzal a lelkipásztori lelkesedéssel és misszionáriusi erőfeszítéssel teszik ezt, ahogy ő mutatta nekik – még ha munkájuk telve is van gyengeségekkel. Nem véletlenül történt az, hogy az Apostolok Cselekedetei elbeszélése szerint röviddel ezután beköszöntött a Pünkösd a Szentlélek ajándékával, aki elindította az Egyház hittérítésének történetét.
Szent Pál apostol írja: “Kérve-kérlek az Istenre és Krisztus Jézusra, aki ítélkezni fog élők és holtak fölött, az Ő eljövetelére és országára: hirdesd az evangéliumot, állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Érvelj, ints, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel.”(2Tim 4,2) Merjük hirdetni az életünkkel és szavainkkal is. Ne alkudjunk meg, és ne hamisítsuk meg népszerűség-keresésből vagy lustaságból az Isten igéjét, hűségesen adjuk tovább a kincset, amit kaptunk. Mi is gazdagodunk általa!
