Prédikáció nagyböjt 3. vasárnapjára 2021. B-év.

Kedves Híveim!

            Turisták százezrei látogatják a világvallások monumentális templomait, szakrális épületeit szerte a világon. A gyakran Isten és hit nélkül élő modern ember szemét is az égre irányítják az Európában épült és ma is használatban lévő műemlék-templomok. Ilyen például a világhírű párizsi Notre-Dame-főszékesegyház, amely Victor Hugot (1802-85) A párizsi Notre-Dame regénye megírására ihlette, vagy a sanzonok koronázatlan királynője, Édith Piaf (1915-63) ajkán hasonló című dalt fakadt. Ámulva nézzük itthon is a román stílű jáki és lébényi vagy a romjaiban is figyelmet érdemlő zsámbéki templomot. A Közel-Kelet mecsetjei, a Távol-Kelet pagodái vagy Mexikó kultikus piramisai egyaránt elgondolkoztatnak, mire volt képes régen a hívő ember Istenért modern gépek nélkül. A zsidók salamoni templomában az újjáépítés után is mindenki érezte, mint Mózes a csipkebokor előtt, hogy szent ez a hely, Isten misztikuma tölti be, ahol a szent félelemtől térdre kell borulni! Ezt tanuljuk el!

            Igen! Minden templom e világon Isten dicsőségére épült. Szent helynek, ahol az Isten szolgálatára fölkent papok jó illatú dicsérő, engesztelő, kérő vagy hálaadó áldozatot mutatnak be Istennek a népért. Jézus is ennek tudatában lépte át a szeretett jeruzsálemi templom küszöbét. Ő, akinek Szíve buzgón égett az Atya házáért, most annak deszakralizálását, megszentségtelenítését látja. Mintha csak egy lármás piacon lenne: mindenütt kereskedők, állatok és pénzváltók. Egy teljesen profán világ lépett a szakralitás helyébe. Ha ott lett volna éppen akkor egy modernkori szemfüles újságíró, mindjárt telekürtölhette volna a világot egy „Botrány a templomban” című cikkel és videóval. Mert Jézus dühbe gurulván ostort font, és kiűzte a pénzváltókat és a kereskedőket áruikkal együtt, emlékeztetve a szent hely szellemére, amely nem vásárcsarnok. Kodály Zoltán (1882-1967) Jézus és a kufárok című oratóriuma drámaian mutatja be a történteket. (Az árusoknak és pénzváltóknak egyébként volt kijelölt helyük, de azon túlterjeszkedtek.) Tehát jól jegyezzük meg: Jézus határozottan föllépett a templom szentségének megőrzése érdekében, és ezt ma is elvárja tőlünk!

            Napjaink értékvesztett világában a hiányos neveltetés miatt egyre több templomlátogató hívő is elfelejti, hogy az Isten házába jött. Az pedig szent hely! Nem pedig egy eszpresszó, ahová kávét fogyasztani és kötetlenül tereferélni megy az ember, de nem is a partnerkereső exhibicionisták helye és játszóház sem, ahol a nyugtalan kisgyermekek önfeledten hangoskodhatnak az áhítatot kereső embereket zavarva! Ha ezt hagyjuk, Isten kiszorul még a templomból is, és helyére a magát mindenütt jól érezni akaró ember ül. Ma, a túltolt emberi jogok idején is mindenkinek tudnia kell, hogy a jogai gyakorlásával nem lépheti át mások jogainak határát! A katolikus templomnak továbbra is meg kell maradnia szent helynek, ahol az ember a csodálatos művészi alkotásokban gyönyörködve, az áhítatos és lélekemelő muzsikát hallva és művelve, esetleg éppen a szent csöndben Isten titkaiba merülhet hetenként legalább egyszer. A protestánsok már túlzó egyszerűsége megfosztotta a híveket az égi misztérium fölemelő világától földhöz kötve. Szektákra is hulltak. Megköszönöm mindazok buzgóságát, akik templomunkat -őseink nyomán- e járványos időkben is azért látogatják, hogy azt beimádkozzák, munkájukkal megóvják és bőkezű pénz-adományaikkal működtessék. Továbbra is szívesen fáradozzatok Isten házáért!

            A mai evangélium üzenetének van másik aspektusa is. Jézus a jeruzsálemi templomhoz hasonlította saját testét, megmondva róla, hogy ha le is rontják, ő harmadnapra újjáépíti azt. Ezzel föltámadására utalt, és rajta keresztül a mi testünk eljövendő föltámadását helyezte kilátásba. Az egyház a Szentlélek templomát láttatja testünkben, mert a keresztségben azzá keni föl. Szent dologként kezeljük testünket: tápláljuk, óvjuk, öltöztetjük, gyógyítjuk, áruba és pornóba nem bocsátjuk! A múlt század hatvanas évei szexuális forradalmától megvezetett emberek a testet is odadobták a Sátánnak. A bibliai Szodoma és Gomorra eltörpül a bujaságban tobzódó mai metropoliszok mellett. Fiataljaink a szaporodás szent energiáit már mind korábban az élvezetek oltárán égetik el, a testükben megfogant embriót teherként dobják el; az istenadta gyönyörű emberi testet elcsúfítják, de még ez sem elég: másneművé operáltatják. Istent játszik az ember! Nyomában pedig a hűtlenségtől szétesett, csonka családok, az identitás-zavaros gyermekek, a pártában maradt fiatalok és az elmagányosodott öregek vannak. Jézus nem ilyen sorsot szánt a világnak!

            Ma is eljöhetne közénk Jézus ostorral a kezében rendet csinálni. Vegyük észre: már csattog fölöttünk ostora; e förtelmes bűnök hamarosan eltüntetik civilizációnkat, mint régen Rómát. Feladatunk szembeszállni a sátáni eszmékkel és megállítani azokat. Jó példát kell adni az embereknek, rendre és fegyelemre nevelni a gyermekeket, imádkozni a bűnösökért és engesztelni a bűnöket. Amen.