A HÉT FŐBŰN – LES PÉCHÉS CARDINAUX

(szentbeszédsorozat)

            A hét főbűn, más szóval a hét kardinális bűn kategória a katolikus egyház erkölcsi tanítása szerint. A hagyományos lista szerint (magyarul és latinul) a kevélység (superbia), a fösvénység (avaritia, görögül filargüria), a bujaság (luxuria), az irigység (invidia), a torkosság (gula), a harag (ira) és jóra való restség (acedia) tartozik ide. (Régebben 8-adikként a hazugságot is ide sorolták.) Az egyháztanítók főként a kevélység/büszkeség és a kapzsiság ellen intenek, mert ezek elszakítják a lelket a megszentelő kegyelemtől (gratia sanctificans), amelynek hiányában tilos a szentáldozáshoz járulni, amíg a szentgyónásban abszolúciót, föloldozást nem kapott. Továbbá ezek velejárói az eredeti bűn (peccatum originale) következtében bűnre hajló emberi természetnek, és a többi vétek elkövetésének hátterében bújnak meg. A hét főbűnre számos tanulmány hívja fel a figyelmünket, de ábrázolásuk megjelenik templomi festményeken és szobrokon is.

            A főbűnök elleni küzdelem. A bűnök ellen az erényekkel kell küzdeni. A hét főbűnre gyógyír a hét főerény: a három isteni erény, mint a hit, remény és szeretet, továbbá a négy sarkalatos erény, az okosság, az igazságosság, a mértékletesség és a lelki erősség.Ez utóbbi négy erény azonosítása az ókori görög filozófus, Platón nevéhez fűződik. Tanítványa, Arisztotelész folytatta az erények azonosítását és kategorizálását. A főbűnök elleni küzdelem további eszköze a Lélek gyümölcseinek birtoklására való törekvés. Ezek Szent Pál fölsorolása szerint: a szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség és önmegtartóztatás.

            Az egyes főbűnök. A római katolikus egyház tanítása szerint az első emberpár, Ádám és Éva bűnbeesése óta (amely minden emberre eredeti bűnként átszáll a Szűzanya kivételével) az emberek hajlamosak a bűnök elkövetésére, de a Jézus Krisztus által hozott áldozat (megváltás, redemptio) adott lehetőséget az embernek megtalálni az üdvösséget. A mózesi tízparancsolat tiltások formájában szabályozza az emberek közötti alapvető érintkezést. E parancsolatok megszegését az egyház bűnnek tartja, de legtöbbjüket a büntetőjog is üldözi. A hét főbűn fontossága abban áll, hogy ha ezeket legyőzzük, akkor nem követjük el a tízparancsolat tiltásait sem.

1.A KEVÉLYSÉG/SUPERBIA

            A kevélység a büszkeség elfajulása, az önbecsülés túlzása, melynek szinonímái a gőg és az önteltség. Ez nemcsak gyűlöletes az Úr előtt, hanem nevetséges is: „A gőg gyűlöletes Isten s ember előtt, s a jogtalanságot egyébként bűnnek tartják. Az egyik népről a másikra száll a hatalom, a jogtalanság, a pénz s az erőszak miatt. Milyen fennhéjázó a por és a hamu (az ember), pedig a belei máris undort keltők” –írja Sirák fia könyve (10,7-9). Míg a büszke ember nagy becset tulajdonít a személyes tulajdonságoknak, birtoknak, származásnak, kitüntetésnek, de azért nem néz le szükségképpen másokat, csak magát tartja nagyra, esetleg joggal, addig a kevély ember főleg másokkal szemben, akiket lenéz, magát nagyobbra tartja. A büszke a maga érdemét beszéli; a kevély mások érdemét lenézi. Jézus földi élete során elutasított minden hatalmat és dicsőséget. Megalázkodott betlehemi születésének egyszerű szegénységében, hogy mindenben hasonlóvá legyen hozzánk, a bűnt kivéve. Bűnnel sohasem szennyezte be magát (mint azt a hamis próféta legújabb eretneksége hangoztatja!). Jézus az embereknek az alázat, a szerénység és az önmegtagadás útját tanította: „Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű.” Jézus követői, a keresztények között a nagyság nem a földi méltóságban vagy dicsőségben áll, hanem Krisztus életének és magatartásának követésében. Ehhez írta Kempis Tamás a Krisztus követése (Imitatio Christi) című kis könyvét.

            A kevélység tettei a világi dolgokban: mértéktelen dicséretvágy, kitűnni vágyás, a jó hírnév és elismerés hajszolása; fontoskodás, magabiztosság, erőt meghaladó dolgokra vállalkozás, dac, hálátlanság, kíváncsiskodás, önfejűség stb

            A kevélység a lelkiekben: lelkivezetőnk bírálatát sértődéssel fogadni, tanítani és nem tanulni akarás, lelkiéletünkről tetszelegve szólni, külső jelekkel magunkra vonni imádság alatt mások figyelmét stb.

            A kevélység orvosságai: az őszinte vallásosságra törekvés, továbbá vele ellentétes erények gyakorlása, mint az alázatosság, egyszerűség, igazságosság, őszinteség, a megaláztatás türelmes elviselése, szerénység a testtartásban, öltözködésben és viselkedésben. A kevélység velejárója a hiúság, legsúlyosabb formája pedig a gőg, mert a lélek Isten fölé akarja pozícionálni magát. A kevélység minden halálos bűn, főként az ateizmus forrása. Küzdjünk ellene!