VIRÁGVASÁRNAPI KÉRDÉS – MI IS LETERÍTSÜK RUHÁINKAT?
Jézus bevonul Jeruzsálembe, a tömeg ünnepli. Ismerjük a történetet, előre látjuk a sokaságot, ahogy pár nap múlva keresztre küldi Őt. Ennél azonban többet jelenthet számunkra Virágvasárnap. Az igében egy olyan gesztusról is olvashatunk a bevonulással kapcsolatban, ami ma is kérdések, kihívás elé állít minket. Mi a helyzet a ruhánkkal?
A szamarat elvitték Jézushoz. Ráterítették ruháikat, Ő pedig felült rá. Sokan az útra terítették ruhájukat, mások meg lombokat vagdaltak a fákról, és az útra szórták. Akik előtte mentek, és akik követték, így kiáltoztak: Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön! (Mk 11, 7 – 9)
Kétszer is szerepel ebben a rövid szakaszban, hogy saját ruháikat terítették le Jézus tiszteletére. Ez a mozzanat arra ösztönzött, hogy végiggondoljam, mit jelent ma számunkra a ruha, amit viselünk. Én is le tudnám teríteni Jézus elé? Szükséges ez egyáltalán? A kérdések mögött komoly kihívás is rejtőzhet. Ha valóban fontos tettről beszélünk, meg kell valósítanom a saját életemben!
A fügefalevél óta a ruházat jelentése, funkciója gyökeresen megváltozott. Ezt biztosan mind érzékeljük. Ma könnyen jelezhet társadalmi, anyagi helyzetet, így mindenki számára nyilvánvalóan megkülönböztethető egy fénykép alapján is egy hajléktalan és az angol királynő. Munkánkat, hivatásunkat is az ahhoz megfelelő öltözetben végezzük, ezt kényelmi okokból, praktikus szempontokat figyelembe véve viseljük, de a szokások is szerepet játszanak benne.
A különböző szabadidős tevékenységekhez is megfelelő öltözetet választunk, arról nem is beszélve, milyen kifejező lehet egy eseményen a megjelenésünk. Az alkalomhoz való hozzáállásunkat is jellemzi, mennyire öltözünk ki. A hófehér menyasszonyi ruha szimbolikája érzékelteti talán legszebben, mit is jelképezhet életünk fordulópontjain a viselt öltözék.
Ami pedig ezeken túlmenően bizonyos, hogy ruházatunk az önkifejezés eszköze. Ezzel kommunikálhatjuk a világ felé, kik is vagyunk. Még az idegenek is elárulunk magunkról valamit a megjelenésünkkel – bár tudjuk, a külsőről nem szabad azonnal ítélni, mégis reflexként azonosítjuk egymást bizonyos jelzések alapján.
Mindezeket a jelentéseket látva már világosabb lehet, mit is jelent a ruhánkat teríteni Jézus lába elé. Tiszteletünk jeleként elé hozni egzisztenciális helyzetünket, munkánkat, hivatásunkat, szabadidőnk kedvelt tevékenységeit, a jeles alkalmakat, életünk fordulópontjait, illetve önkifejezésünk eszközén keresztül önképünket, identitásunkat. Ruháink leterítése hatalmas lehetőség, hogy Krisztus áldozatának és feltámadásának ünnepét személyes hitünk szintjén is megéljük. Hívjuk meg, hogy vonuljon be a lelkünk városába, tárjuk szélesre a kapukat, helyezzük elé életünket, önmagunkat!
Ragadjuk meg ezt a lehetőséget! Éljük át ma Jézus bevonulását!
