A böjt az az idő, amelyben újraéljük Krisztus szenvedését, napról napra követve Őt útján.
Gyakran mondjuk imáinkban: “Részesíts fájdalmaidban, mert benső barátod kívánok lenni”. És mégis. Épp csak rosszabb szemmel néz ránk valaki, vagy fölsértenek a megvetés tövisei, máris nyomban elfelejtjük, hogy mindez kedvező alkalom, hogy megosszuk Jézussal szégyenét és szenvedését.
(Boldog Kalkuttai Teréz anya)

A Keresztet ünnepeljük,
A Keresztnek énekeljük
Ujjongó dícséretét.
Kereszt a mi győzedelmünk
Itt adatott letepernünk
Ellenségünk erejét.

Édes ének szálljon égnek.
Édes fáját illőn áldják
Édes szép melódiák.
Akkor édes a zsolozsma,
Hogyha méltón visszhangozza
Életünk is az imát.

Dícsérjék a szentkeresztet,
Akik általa szereztek
Gazdagságos életet.
Ó te üdvösséges oltár,
Mely tüzesen bíboroltál
A Báránynak véritől!

Mondjuk együtt: Üdvözlégy drága fa,
Üdvösségünk szerelmes záloga,
Áldjuk édes terhedet!
Rajtad a Feláldozott
Egy világot megmosott
Az ősbűnnek szennyitől.

Lépcső lett a szent keresztbül,
Krisztus vonz azon keresztül
Magához mindeneket.
Összefogott itt a Bárány
A kerek föld négy határán
Minden emberszíveket.

Kereszt, immár Isten hozzád,
Győzedelem, világosság !
Nincs több ilyen virágos ág,
Ily koszorús földi tő.
Keresztényi medicína,
Kórnak, épnek üdvös írja,
Nincsen amit meg ne bírna
Te nevedben a hivő.