Cikkek archívuma ebben a rovatban: Egyéb

Világtalálkozójának záró szentmiséje a Krakkó közelében fekvő Irgalmasság kampuszon. A III. eucharisztikus ima latinul, az olvasmányok és a hívek könyörgése különböző nyelveken hangzottak el. Az ünnepi koncelebrált szentmisét a világegyház szándékára ajánlották fel. A Szentatya  homíliáját a lengyel és ószláv nyelven felolvasott perikópából kiindulva kezdte: Lukács evangélista (19, 1-10) mondja el a történetet, hogy Jézus Jerikón áthaladva leszólítja a fáról a gazdag Zakeus vámost, mert nála akar megszállni. Akik ezt látják/hallják, zúgolódnak, hogy Jézus bűnös ember, a rómaiakat kiszolgáló, ezért megvetett vámosnál száll meg. Mire Jézus kijelenti: „Ma üdvösség köszöntött e házra, mert ő is Ábrahám fia.  Hiszen az Emberfia azért jött, hogy keresse és üdvözítse, ami elveszett.”

„A Jézussal való találkozás megváltoztatja Zakeus életét, mint ahogy ez ma itt mindegyikünkkel megtörténhet – fejtette ki a pápa. De Zakeusnak szembe kellett néznie legalább három akadállyal, hogy Jézussal találkozhasson, és ezek nekünk is szólhatnak.” A következő három akadályt fejtette ki Ferenc pápa: első az alacsony termet, második akadály a megbénító szégyen, harmadik a zúgolódó tömeg.

Alacsony termete miatt mászott fel Zakeus a fára, hogy láthassa az elhaladó Jézust. Ferenc pápa az „alacsony termetet” átvitt értelemben magyarázta, a keresztények önbecsülésére és hitére alkalmazta, akiknek kevés az önbizalmuk. Pedig tudatosítaniuk kell, hogy valóban Isten gyermekei: Isten képére és hasonlatosságára vannak teremtve, a Szentlélek akar bennük lakni és az Istennel való örök örömre hivatottak. „Ez a mi „termetünk”, ez a mi lelki önazonosságunk: Isten szeretett gyermekei vagyunk mindig. Ha ezt nem értjük, nem fogadjuk el, elégedetlenkedve és csak a negatívumokra gondolunk, ez azt jelenti, hogy nem ismerjük el igazi önazonosságunkat. Isten szeret bennünket úgy, ahogy vagyunk, és semmiféle bűn, hiba vagy tévedés ezt nem változtathatja meg. Jézus számára – amint az Evangélium mutatja – senki sem alacsonyabb rendű és távolálló, senki se jelentéktelen, hanem mindannyiunkat szeret és fontosak vagyunk számára. Te is fontos vagy számára! És Isten számít rád úgy ahogy, amilyen vagy, nem pedig azért mert vagyonod van, milyen ruhát viselsz, milyen mobilod van, milyen divatot követsz. Az Ő szemében értékes vagy, felbecsülhetetlen érték.” A pápa még folytatta: Isten makacsul szeret bennünket, akkor is, ha nem bízunk önmagunkban, reménykedve várja, hogy kilépjünk szomorúságunk zárkájából, nem akarja, hogy kiégettek legyünk, öröm nélkül éljünk.

Zakeus és a mi számunkra is a második akadály, hogy találkozzunk Jézussal: a megbénító szégyen. A vámos ismert ember volt, nevetséges volt, hogy kis termete miatt felmászott a fára. De legyőzte a szégyenérzetet, mert Jézus vonzása erősebb volt.  Magatartása lecke számunkra is: nem kell kioltanunk a szép kíváncsiságot, hanem kockáztatni kell, mert az életet nem lehet dobozba zárni. Jézus előtt nem maradhatunk ülve ölbe tett kezekkel. Őneki, aki az életet adja, nem válaszolhatunk egy gondolattal vagy egyszerű üzenettel. „Kedves Fiatalok! Ne szégyelljetek odavinni mindent a gyóntatószékbe. Gyengeségeiteket, fáradtságotokat, bűneiteket! Jézus meg tud lepni benneteket megbocsátásával és békéjével. Ne féljetek igent mondani Neki szívetek egész lendületével, és nagylelkűen követni Őt!”

Végül a harmadik akadály: a tömeg zúgolódása, Jézus váratlan gesztusának kritikája azért, hogy a bűnös vámosnál száll meg. Minket titeket is akadályozhat a Jézussal való találkozásban, ha egyesek el akarják hitetni velünk, hogy Isten távol van, rideg, érzéketlen, jó a jókhoz, rossz a rosszakhoz. De Ő Atyánk, aki felkelti napját jókra és gonoszokra. Arra bátorít bennünket: legyünk erősebbek a rossznál, szeretve mindenkit, ellenségeinket is. Ezt mondhatják nektek: miért hisztek az irgalmasság szelíd és alázatos erejében? Ne féljetek, hanem gondoljatok Jézus szavaira, e napok mottójára: ’Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak!’ Álmodozóknak ítélhetnek benneteket, mert hisztek egy új emberiségben, amely nem fogadja el a népek közötti gyűlöletet, nem tekinti az országhatárokat korlátoknak és saját hagyományát önzés és ellenérzés nélkül őrzi. Ne bátortalanodjatok el: mosolyotokkal és nyitott karjaitokkal hirdessétek a reménységet és legyetek áldás az egyetlen emberi család számára, amelyet olyan jól képviseltek!”

Végül Ferenc pápa még hozzáfűzte: „Azt mondhatnánk, hogy az Ifjúsági Világtalálkozó ma kezdődik, és holnap folytatódik otthon, mert Jézus találkozni akart veletek itt, e szép városban és később is, eljön veletek otthonotokba, veletek van minden nap: a tanulmányokban, az első munkanapon, a barátságokban és a szerelemben, a tervekben és az álmokban. Mindent vigyetek Eléje imáitokban! Jézus valamennyiteket nevén nevez, mint Zakeust. És most imádkozzunk csendben, hálát adva, hogy az Úr itt akart velünk találkozni.”

Ferenc pápa

kép

 

Erőt kértem az Úrtól, –
s ő nehézségeket adott,
melyeken megedződtem.

Bölcsességért imádkoztam, –
és problémákat adott,
melyeket megtanultam megoldani.

Előmenetelt óhajtottam, –
gondolkodó agyat és testi erőt kaptam,
hogy dolgozzam.

Bátorságot kértem, –
és Isten veszélyeket adott,
melyeket legyőztem.

Szeretetre vágytam, –
és kaptam az Úrtól bajba jutott embereket,
hogy segítsek rajtuk.

Kegyes jóindulata helyett
alkalmakat kaptam a jóra.

Semmit nem kaptam, amit kértem,
és mindent megkaptam, amire szükségem volt.

Meghallgatta imádságomat!

 

(Szent Ritának tulajdonított imádság)

 

„Ugye, két fillérért öt verebet lehet venni? Mégis, egyetlen ilyen verébről sem feledkezik el Isten. Még a hajszálaitokat is számon tartja! Tehát ne féljetek, ti értékesebbek vagytok, mint sok-sok veréb!” (Lk 12,6-7)

Sok keresztény elköveti azt a hibát, hogy úgy gondol Istenre, mint aki túlságosan el van foglalva a „nagy dolgokkal” ahhoz, hogy érdekeljék Őt a kis problémáink. Te is így gondolod? Lehet a gyermeked ágyba pisilése, egy nézeteltérés a barátoddal, vagy az arcodon éktelenkedő pattanás; bármilyen jelentéktelennek is tűnik, ha neked gondot okoz, akkor Isten akar gondoskodni róla.

Isten életed minden területéről gondoskodni akar, még a legkisebb részletekről is. Annyira szeret, hogy még azt is tudja rólad hány szál hajad van! Márpedig, ha szerető Mennyei Atyádat életed ilyen apró részletei is érdeklik, akkor tudhatod, hogy egyetlen problémával sem kell egyedül szembenézned.

Amikor a kislányom, Jessica, hároméves volt, elvittük Disneylandbe. Tudtam, hogy lehetnek olyan dolgok, amik félelmetesek számára, így mindig előre megnéztem a produkciókat, amikre be akartuk őt vinni. Miközben az előadásokon ültem, folyton az járt az eszemben, vajon Jessica nem ijedne meg ettől? Nincsen túl sötét a számára? Csak azután vittem be őt, miután megbizonyosodtam róla, hogy neki való.

Kedves barátom, Mennyei Atyád ugyanígy törődik veled, miközben terveket sző számodra; akár kicsiket, akár nagyokat. És már az is mosolyt csal az arcára, ha rád gondol, mert tudja, hogy békességet és reményteljes jövőt szán neked (Jer 29,11).

Tehát, nem számít, milyen problémával kell éppen szembenézned, megnyugodhatsz az Ő irántad való szeretetében. Nincs túl jelentéktelen probléma, amivel Ő nem foglalkozna. Ő nem csak Mindenható Isten, hanem Ő a Mennyei Atyád, aki nagyon szeret téged!

 

Joseph Prince

A hegyi beszéd „vakmerő ítéletről” szóló napi evangéliumát magyarázta ez alkalommal a pápa és azt hangsúlyozta, hogy „Isten ítéletét a miénktől nem az különbözteti meg, hogy az övé mindenható ítélet, hanem hogy mindig irgalmas”.

Az ítélet egyedül Istenre tartozik

„Az ítélet egyedül Istenre tartozik, ezért ha nem akarunk ítélet alá esni, nem szabad megítélnünk másokat. Hiszen mindnyájan azt szeretnénk, hogy az utolsó ítélet során az Úristen jóindulattal tekintsen ránk, hogy felejtse el a rossz dolgainkat, amit az életünkben csináltunk”.

Isten képmutatónak tart bennünket, amikor megítélünk másokat

„Éppen ezért, ha te folyton megítélsz másokat – intett a pápa – ugyanolyan mértékkel mérnek majd feléd is. Az Úr tehát azt kéri tőlünk, hogy nézzünk tükörbe. Nézz a tükörbe, de minden trükkölés nélkül, hogy aztán nem vedd észre a ráncaidat! Nem, nem ezt tanácsolom. Nézz a tükörbe, hogy lásd magadat, te milyen vagy! Egyébként miért látod meg testvéred szemében a szálkát, amikor a sajátodéban nem veszed észre a gerendát? Hogyan minősít majd az Úr bennünket, ha ilyeneket csinálunk? Egyszóval:  Képmutató! Előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, s akkor hozzáfoghatsz ahhoz, hogy kivedd a szálkát embertársad szeméből!”.

Ítélkezés helyett inkább imádkozzunk másokért  

„Láthatjuk – folytatta a pápa – hogy az Úr egy kicsit indulatosnak mutatkozik, amikor magunkat tesszük az ő helyébe. Ez ugyanaz, amit a kígyó csinál, amikor meggyőzi Ádámot és Évát: Ha esztek ebből, olyanok lesztek mint ő! Róluk szól: Isten helyébe akarták tenni magukat.

Éppen ezért nagyon rossz dolog ítélkezni. Az ítélet egyes-egyedül csak az Istené! Miénk a szeretet, a megértés, az imádság egymásért… És ha valami nem jó dolgot látunk, szólhatunk is annak, aki csinálta: Nézd csak, én ezt így látom, talán… De ne ítélkezzünk! Sohasem. Ha mégis megítélünk valakit, akkor viszont képmutatók vagyunk” – emelte ki a pápa.

Ítéleteinkből hiányzik az irgalmasság, egyedül Isten ítélkezhet      

Ha ítélkezünk, ahogy korábban mondtam, Isten helyébe tesszük magunkat – folytatta a pápa. Ám a mi ítéletünk egy szegényes ítélet, nem rendes ítélet. De miért is nem lehet olyan a miénk, mint az Isten ítélete? – kérdezte meg a pápa. Azért mert ő mindenható, mi pedig nem? – kérdezett tovább. Nem, válaszolta Ferenc pápa. Azért nem, mert a mi ítéleteinkből hiányzik az irgalom. Amikor Isten ítélkezik, irgalommal teszi azt. Gondoljunk csak arra, amit az Úr mond nekünk ma: Ne ítélkezz, hogy meg ne ítéltessél! A mérték, amivel ítélkezel, lesz az a mérték, amivel téged is megmérnek. – De hiszen ő ezt és ezt tette! – Várj csak egy kicsit! Tükörbe nézek és gondolkodom.

 

Végül Ferenc pápa összefoglalta a napi tanítását: Képmutató leszek, ha Isten helyébe teszem magam, az ítéletem pedig szegényes lesz. Hiányzik ugyanis az ítéletemből valami, ami megvan az Isten ítéletében. Ez pedig az irgalom. Adja az Úr, hogy jól megértsük ezt a titkot!” – zárta utolsó, szünidő előtti homíliáját Ferenc pápa.

forrás

ítélet

ítélkezés 1

ítélkezés 2

 

„Sokszor nem tudok elaludni, mert cikáznak a gondolatok a fejemben” – mondta nekem egyszer valaki. „Azokon a dolgokon gondolkodom, amik aznap történtek. A másnapra vonatkozó terveimen is agyalok.

A gyermekeim, a pénzügyeim, a múltban elkövetett hibáim és a jövőbeli terveim járnak a fejemben. Még képzeletbeli beszélgetést is folytatok különböző emberekkel, és elképzelem, mit fogok mondani, ha ez vagy az történik. Az őrületbe kerget!”

Ha voltál már ilyen helyzetben, akkor megnyugtatlak: nem vagy egyedül. Jézus több alkalommal is mondta a tanítványainak: „Ne nyugtalankodjatok! Ne aggódjatok!” (Máté 6,25, 31, 34,  és 10,19, Márk 13,11, Lukács 12,11 és 12:22). A parancs szó szerint így hangzik: „Az aggódásnak még a szikrája se legyen bennetek!” Egy hiperaktív elme elég ahhoz, hogy teljesen kiűzze a békességet.

Megkönnyíti a Jézus parancsának való engedelmességet, ha hisszük, hogy szerető Atyánk kézben tartja az életünket, és irányítása alatt tartja a dolgokat. Félre tehetjük hát az életünk felett való aggódást és tudhatjuk, hogy Ő már az örökkévalóságban földi életünk minden részletet kidolgozta.

Egy állandóan elfoglalt elme megosztott elme. Fontos, hogy állandóan erősítsük magunkat azzal az igazsággal, hogy Atyánk szeret és gondoskodik rólunk életünk minden területén. A folyamatos aggódás a körülményeink miatt testi megoldás arra, hogy az irányítást a saját kezünkbe vegyük. Ahogy növekszünk Mennyei Atyánk irántuk való szeretetének és kegyelmének megértésében, az elménk fokozatosan megtanul megelégedettségben megnyugodni.

Az elménket minden pillanatban alá kell rendelnünk a Szentléleknek. Ő növekedést fog hozni, és csak Benne fogunk nyugalmat találni nyugtalan elménk számára.

Mindig lesznek külső hatások, amik megpróbálják lefoglalni a gondolatainkat és elterelni a figyelmünket Krisztusról. A győzelem kulcsa ezen a területen az, hogy minden gondolatot foglyul ejtünk az Ő mindent átfogó szeretetében és véget nem érő ölelésében.

Amíg ezen a világon élsz, mindig lesznek dolgok, amiket nem fogsz érteni – dolgok, amiket nem tudsz irányítani. Amikor az elméd kattog, hajlandó vagy alárendelni Neki? Amikor nem érted Atyád útjait, nyugodj meg irántad való szeretetének valóságában. Nem fogja megválaszolni minden kérdésedet, de egyre nagyobb világosságot és több kinyilatkoztatást fog adni minden kérdéseddel kapcsolatban, amint Vele jársz az úton a teljes érettség felé.

Végül, mindenre választ fogsz kapni. Addig is nyugodj az Ő jóságában, kegyelmében, és abban a tudatban, hogy Ő melletted áll, veled van és érted van. Mindig a javadra fog munkálkodni. Bízz Benne és nyugi!

Steve McVey

     Csatlakozz a „Tízperces mozgalom”-hoz: inkább 10 perccel korábban, érkezz a szentmisére (és mindenhová), mint 1 vagy 10 perccel később!!!

     Miért? Mert,

ha 2 percet késel, lemaradsz a szentmise nyitányáról, amiből megtudhatnád, hogy mit ünneplünk és milyen szándékra van a szentáldozat;

ha 5 percet késel, lemaradsz a bűnbánatról és a lelked megtisztításáról;

ha 9-10 percet késel, lemaradsz az igeliturgiáról, az ószövetségi olvasmányról és az újszövetségi apostoli levélről;

ha 12 percet késel, már az evangéliumról is lemaradtál, Jézust sem hallgattad meg.

Kérdezd meg magadtól: Tényleg SZENT számodra a szentmise???

     Tiszteld már meg Istent és a közösséget, az egyházat (mely Krisztus teste), de a munkahelyet, az iskolát, a felebarátot is azzal, hogy pontosan érkezel, sőt inkább 10 perccel korábban! Így arra is lesz időd, hogy egy csöndes imával ráhangolódj Isten hullámhosszára (vagy éppen arra, aki és ami vár ott rád, ahová mégy: munka, tanulás, személyes kontaktus stb.), felebarátodat üdvözöld,  valamilyen szolgálatra jelentkezz vagy éppen fölkészülj.

„…hogy méltóképpen ünnepelhessük az Úr szent titkait”.

A pontosság is szeretet!

forrás

óra

Légy pontos!

pontos

 “Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy gyermek, nem jut be oda.” (Mk 10,15)

A tanítók és írástudók megvetették a gyerekeket, mert ők még nem ismerik a törvényt, és nem tudnak felmutatni semmilyen vallásos teljesítményt. Jézus ezzel szemben többször példaként állította a gyermekeket a felnőttek elé.

Egy alkalommal csecsemőket vittek hozzá édesanyák, hogy áldja meg őket. A tanítványok nem akarták engedni a szülőket, mire Jézus megdorgálta őket. Akkor mondta a fenti igét. Hogyan fogadja a kisgyermek az ajándékot? Úgy, hogy elfogadja. Tudja, hogy gyerek, rászorul, s nem akar fizetni érte, bizalommal megragadja. Alázat, önismeret, Istenbe vetett bizalom nélkül sok büszke felnőtt kizárja magát az üdvösségből.

A tanítványok egyszer arról vitáztak, ki nagyobb köztük. Jézus felemelt egy kisgyermeket, és ezt mondta: „Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában.” Isten előtt nem az lesz nagy, aki hatalmaskodik, hanem aki szolgál, „…aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok…” (Mt 20,26) Valakit egy megtisztelő címmel és feladattal tüntettek ki. Hívő barátja így gratulált neki: meg ne nőj!

A harmadik jelenet virágvasárnap történt a jeruzsálemi templomban. Jézus kiűzte a kereskedőket a templomból, az emberek már hazamentek, és akkor gyermekek kezdték éltetni a Messiást: Hozsánna a Dávid Fiának! Talán nem is tudták, mi ennek ott a jelentősége, de amikor a felnőttek már félve elhallgattak, Isten a kicsiket használta fel arra, hogy dicsőítésének eszközei legyenek.

Kész vagyok-e gyermekként fogadni Isten ajándékait, az üdvösséget is? Kész vagyok-e megalázni magamat, s mindig kicsinek maradni, hogy ő legyen nagy az életemben? S bízom-e abban, hogy minden erőtlenségem ellenére még engem is tud használni az ő szolgálatára?

Cseri Kálmán

kép 1.

kép 2.

Hivatalból tagok: Galambossy Endre plébános, Dudásné Fekete Imelda főhitoktatónő, Hajnal Piroska sekrestyésnő, Szabó Lajos Ferencné kántornő és Szmuriga Szilvia irodavezetőnő Választott tagok: Horváth Tamás, Almási Mihály, Máténé Balogh Katalin, Mezey Zoltán, Benke Kálmán, Kiss Zoltán, Tüzes Marcell, Herneczky Balázs, Horváth Ádám és Isóczki Attila. Póttagok: Kneifel Mihály, dr. Csősz György, István János, Józsáné Éltető Katalin és Finta Péter.