Cikkek archívuma ebben a rovatban: Érdekes cikkek

Szeretetétől indíttatva előre elhatározta, hogy Jézus Krisztus által a saját gyermekeivé fogad bennünket. Igen, ezt akarta, mert így tetszett neki.” (Ef 1,5)

Miért szeret minket, tökéletlen embereket, Isten? Mert így akarja – így tetszik neki. Természetéből fakad, hogy szeret minket, hibáink ellenére.

Isten jóval győzi le a rosszat (Róm 12,21). Ezt úgy teszi, hogy ránk árasztja korlátlan kegyelmét, és amikor elbukunk, a kegyelme mindig nagyobb lesz, mint a bűnünk. És ahogy lehetetlen Istennek, hogy ne szeressen, ugyanúgy lehetetlen számunkra is, hogy olyat tegyünk, ami visszatartja Őt attól, hogy szeressen minket.

Isten azért szeret, mert ez az Ő természete. Ő a szeretet (1 Jn 4,8). Lehet, hogy nem szeret mindig mindent, amit teszünk, de minket szeret. Isten szeretete az az erő, ami megbocsátja a bűneinket, meggyógyítja az érzelmi sebeinket, helyreállítja az összetört szívünket (Zsoltárok 147,3)

Isten szeretete feltétel nélküli! Rajta áll és nem rajtunk! Amikor ráébredünk, hogy Isten szeret minket annak ellenére, hogy mit tettünk vagy nem tettünk, akkor óriási áttörést tapasztalunk meg az életünkben. Abbahagyhatunk minden próbálkozást, amellyel az Ő szeretetét próbáljuk megnyerni, és egyszerűen elfogadhatjuk és élvezhetjük azt.

 

Istenem, a szereteted felém egyszerűen hihetetlen! Köszönöm, hogy a szereteted a Te jóságodon és nem az én cselekedeteimen alapul. Segíts, hogy képes legyek befogadni az irántam való szeretetedet. Ámen. 

 

forrás

kép

Ha anyát temetünk, a fiak nehéz könnyekkel sírnak. Mi minden járhat a fejükben! Néha feljajdul egy-egy: „Ne, még ne tegyék le! Várjatok!”

Van egy Fiú, aki meg tudta akadályozni, hogy édesanyját letegyék. Nem letették, hanem fölvették. Ezt ünnepeljük ma, Nagyboldogasszony ünnepét, Mária mennybevételét. Mintha egyfajta viszonzás volna, amit Mária kap Fiától azért, amit földi életében ő nyújtott neki. Az örvendetes rózsafüzér titkaiban imádkozzuk át az eseményt, ami a második isteni személy megtestesülésének és világra jöttének körülményeit taglalja: méhébe fogadja, hordozza, világra hozza, bemutatja az Úrnak, megtalálja a templomban. Olyan sor ez, amin a magzati létből indulva az ifjúvá válás lépéseit nemcsak megfigyelhetjük, hanem magunk is tanulhatjuk. Az Ige testté lőn – mondjuk az imádságban, ugyanakkor pedig valljuk, hogy a test megdicsőülésében, a feltámadás eseményében visszafordul mindez. A test leveti a romlandóságot, és felölti a romolhatatlanságot. Mária mennybevétele így azt jelenti, hogy nemcsak ő fogadta be a mennyet, hanem a menny is befogadta őt. 

Van a férfiemberben olyan érzés, ami őt az anyjához köti, és gyakran a feleségét is úgy választja meg, hogy tulajdonságaiban hasonlítson a Mamára. A cölibátusban élő latin papság éppen ezért Máriában az örök női ideált látja, úgy is, mint anya, és úgy is, mint társ. Érdemes volna visszamenni a teljes soron a Római Katolikus Egyház Mária-tiszteletének értelmezésében: nem lehetne tagadni, hogy a Boldogságos Szűz Mária, Jézus Krisztus édesanyja minden pap számára azért vonzó, mert magától az Úrtól örökölte ezt az attitűdöt. Akinek módja van megfigyelni, azt is észreveheti, hogy a cölibátusban élő papok akkor lesznek teljes mélységében Mária-tisztelőkké, amikor saját édesanyjuk már nem él. Ezt persze az anyák tudják, és mivel minden nő, aki anya, azt is tudja, hogy fiát csak akkor tarthatja meg, ha lemond róla, így szívesen statisztálnak fiuk Mária-tisztelete mellett azért is, hogy el ne veszítsék gyermeküket.

És mindez ott kezdődik, amiről a mai evangélium beszél. Két kismama találkozásánál, akik (már-még) ott hordozzák méhükben magzatukat. Mindketten megszenvednek érte. Egyikük azért, mert már idős, másikuk azért, mert túlzottan fiatal ahhoz, ami történik. Mária és Erzsébet találkozásában kezdődik el az, ami a történelem során a papi édesanyák és Szűz Mária között feszül. Mindegyikük azt érzi, hogy a lelkétől lelkezett gyönyörű magzat senki másé nem lehet, csak övé. Arany Toldijának 12. énekében a 17. strófa szól erről, amikor Miklós legyőzi a cseh vitézt, és a nagy üdvrivalgás és éljenzés közben egyszer csak megjelenik Miklós édesanyja:

„Végre a nagy öröm, mely szivöket nyomta,
Mint a terhes fölleg, mérgét kiontotta,
Szemökből a zápor bőségesen hullott,
Akkor könnyült szívvel Toldiné így szólott:
„Lelkemtől lelkezett gyönyörű magzatom,
Csakhogy szép orcádat még egyszer láthatom;
Be szép vagy! be nagyon illel leventének!
Isten sem teremtett tégedet egyébnek.”

Így tekintve a mai ünnepet, az visszahoz valamit a féltő anya–gyermek kapcsolatból. Tekintsük úgy Mária mennybevételét, mint választ a mostoha létre, amely még a legbensőségesebb kapcsolatot is kikezdi.

Magyar Kurír

kép

 LACKFI JÁNOS KIBONTJA, MIT IS JELENT

Mit jelent a szeretet? Lehet, hogy benned is felmerült már a kérdés. Erre ad választ Pál apostol Szeretethimnusza, és ennek mintájára – modernizált változatban – Lackfi János, József Attila-díjas költő és író is.

A szeretet nem piszkál, nem listáz,
nem mószerol, nem pletykál, nem sumákol,
nem hergeli magát, nem hergeli a másikat,
nem relativizál, nem bagatellizál, nem hitetlenkedik,
nem gázol át a másik érzésein, nem követel, nem vár el,
nem emlékszik pontosan minden bántásra,
nem emlékszik pontatlanul se a bántásokra,
egyetlen bántásra sem emlékszik,
elfelejtette mindet, de nem bambaságból,
nem valóságtagadásból és nem menekülésből,
hanem felmérte, hogy bántások,
hogy süllyesztőbe valók, megsiratta,
és eltemette szépen mindet.
A szeretet átkot áldással viszonoz,
nincs olyan erős vegyszer vagy atomtámadás,
amely megszüntethetné.

Lackfi János

kép

Habár sok eucharisztikus csoda a középkorhoz köthető, a múlt században is többször került sor az Oltáriszentséggel kapcsolatos csodás eseményekre, sőt néhányat az elmúlt húsz évben is megerősítettek. A kenyér és a bor színében ugyan változatlan marad, de Isten erejével átlényegül Krisztus szent testévé és vérévé. Ez a hittétel a Szentírásban és a szenthagyományban gyökerezik, és lényegét tekintve változatlan maradt az apostoli idők óta.

 

A következő négy csodára az elmúlt két évtizedben került sor:

1. Legnica, Lengyelország

Ahogyan arról korábban mi is beszámoltunk, 2013-ban, a Legnica-i egyházmegye érseke, Zbigniew Kiernikowski bejelentette:

2013 december 25-én, áldoztatás közben egy szentostya a földre esett, miután felvették egy vízzel teli edénybe helyezték. Nemsokára a szentostyán vörös foltok jelentek meg. Legnica előző érseke, Stefan Cichy egy bizottságot hozott létre, hogy megvizsgálják a jelenséget. 2014 februárjában eltávolították az ostya egy vörös darabkáját és a korporáléra helyezték. A bizottság azért rendelte el a minták vételét, hogy a kutatási intézmények elvégezhessék a vizsgálatokat.

A kórszövettani lelet kimutatta, hogy a szövet harántcsíkolt izomrostokat tartalmaz. A szövet leginkább olyan szívizomhoz hasonlít amelyen a haláltusa közben elváltozások jelentek meg. A genetikai vizsgálat igazolja hogy a szövet emberi eredetű.

2. Sokółka, Lengyelország

2008 október 12-én, a Sokolka-i Szent Antal plébániatemplomban bemutatott vasárnapi szentmisén, áldoztatás közben, egy szentostya kihullott az egyik pap kezéből. A pap félbeszakította az áldoztatást, felemelte az ostyát, és a liturgiai előírásoknak megfelelően egy vizzel teli edénybe helyezte. Az ostya ilyenkor fel szokott oldódni a vízben.

A mise után, Stanislaw Gniedziejko atya kérésére a sekrestyés, Julia Dubowska nővér a vizet és az ostyát egy másik edénybe helyezte.

Egy héttel később, október 19-én Julia nővér a kovásztalan kenyér kellemes illatára lett figyelmes. Az edényt felnyitva a majdnem teljesen ép szentostya közepén, egy vérhez hasonló élénkvörös foltot pillantott meg: egy élő test részecskéjét. A víz nem színeződött el. Hogy biztosítsák a vizsgálat hitelességét, az ostya egy eltávolított darabját két független orvosszakértő, Maria Sobaniec-Lotowska és Stanislaw Sulkowski elemezte.

Az egymástól független vizsgálatok eredményei teljesenmegegyeztek. A szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy az átalakult ostya felépítése megegyezik a halál bekövetkezte előtti emberi szívizoméval. Maria Sobaniec-Lotowska tanúsága szerint a szívizomrostok emberi eszközökkel megmagyarázhatatlan módon fonódtak össze a kenyér rostjaival.

 

3. Tixtla, Mexikó

2006 október 21-én, egy plébániai lelkigyakorlat közben, áldoztatás előtt az egyik átváltoztatott ostyából vöröses folyadék buggyant ki. Alejo Zavala Castro a csoda valódiságának megvizsgálására egy teológia bizottságot hívott össze. 2009 októberében arra kérte fel Dr. Ricardo Castañón Gómez-t hogy egy tudósokból álló csoporttal végezzen további vizsgálatokat amelyek igazolhatják az eset csodás voltát.

A vizsgálatok 2009 októberétől 2012 októberéig tartottak és a következő eredményt hozták:

Az elemzett vöröses folyadék hemoglobint és emberi eredetű DNS-t tartalmazó vér. A két kutatás során az igazságügyi orvostan kiváló szakértői különböző eljárásokat használva kizárták a külső beavatkozásra vonatkozó feltételezéseket.

A vér AB típusú, amint a Lanciano-i szentostya és a Torinói lepel vérnyomai is. A folyadék nagyítását és a rétegein való áthatolást lehetővé tevő mikroszkopikus elemzések kimutatták, hogy a vér külső rétege 2006 októbere óta megalvadt. A mélyebb, belső rétegekben 2010 februárjában friss vér jelenlétét mutatták ki.

Az esetre nincs természetes magyarázat.

 

4.Chirattakonam, India

2001 április 28-án a Chirattakonam-i Szent Mária templomának plébánosa a szentostyán egy csodálatos képet vett észre. A történtekről a következőképpen számolt be:

„Reggel 8:49-kor kihelyeztem az Oltáriszentséget a közös szentségimádásra. Néhány perc múlva az Eucharisztián három pont jelent meg. Abbahagytam az imát és a hívek figyelmét is a megjelenő három pontra irányítottam és arra kértem őket hogy folytassák az imát, a Szentostyáta tabernákulumba helyeztem. 2001 május 5-én szombat reggel kinyitottam a templomot liturgiai szolgálatra. Beöltöztem és kinyitottam a tabernákulumot, hogy megnézzem az Oltáriszentséget. A szentostyán egy emberi archoz hasonló alakot pillantottam meg. Rendkívül megrendültem, felszólítottam a híveket, hogy térdeljenek le és kezdjenek el imádkozni. Azt hittem csak én látom az arcot úgyhogy megkérdeztem a ministránstól, észrevesz-e valamit az Oltáriszentségen. „Egy férfi alakját látom” – válaszolta.

Végül a képen egyre kivehetőbbé vált egy Krisztuséhoz hasonló, töviskoronát viselő férfi arca. A csodás képet Cyril Mar Baselios, a Trivandrum-i egyházmegye érseke vizsgálta meg, a szentostyát azóta is a templomban őrzik.

 

 

 

Forrás

kép

 

Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én megkönnyítlek titeket.  Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát.  Az én igám édes, és az én terhem könnyű. Mt 11,28-30

Keresztény életem kezdetén, nagyon lelkesen és buzgón akartam szolgálni Istent. Mindenre feliratkoztam, ami csak egy kicsit is érdekelt. Próbáltam mindenhol ott lenni és tenni, tenni, tenni.

A sok tevékenység miatt, egyszerűen nem volt időm az Úrral időt tölteni. Istenért tettem dolgokat, de valahogy Ő mégis kimaradt az életemből. Mivel testből cselekedtem, sokszor frusztrált voltam.

A test cselekedetei azok, amiket Isten bennünk áradó élete nélkül cselekszünk, a saját erőfeszítéseinkből. Ezért ezek nagyon megterhelőek, kiszívják az energiánkat, és nem okoznak örömet. Általában jó dolgok, de nem „isteni” dolgok.

Az emberek szó szerint kiégnek a sok vallásos tevékenységtől, miközben küzdenek, hogy Istent a saját erejükből szolgálják. Jézus nem azért halt meg értünk, hogy az életünk állandó kimerítő tevékenységek sora legyen. Azért halt meg értünk, hogy Általa egyek lehessünk Istennel, hogy egy mély megelégítő kapcsolatunk legyen a Szentháromság Istenével, az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel.

Ha van olyan tevékenység, amit ki kell iktatnod azért, hogy igazán az Úrral lehess, ne félj azt megtenni!

Ima: Uram, rájöttem, hogy az állandó szolgálat nem helyettesíti a Veled való kapcsolatot és azt, hogy valóban megismerjelek Téged. Segíts Benned nyugalomra lelnem, azáltal, hogy félreteszem az állandó tevékenykedést és csak Veled vagyok.

Joyce Meyer

kép

A pünkösd ötven, bizonytalanságban töltött nap után érkezik el a tanítványokhoz. Egyfelől Jézus feltámadt, örömmel telve látták és hallották őt, sőt ettek is vele. Másfelől még nem győzték le kételyeiket és félelmeiket: zárt ajtók mögé húzódtak (vö. Jn 20,19.26), kevés perspektívával, képtelenül arra, hogy hirdessék az Élőt. Aztán érkezik a Szentlélek, és az aggodalmak eltűnnek: az apostolok már azoktól sem félnek, akik elfoghatják őket; korábban menteni akarták az irhájukat, most nem félnek meghalni; korábban bezárkóztak az imaterembe, most hirdetik az örömhírt minden népnek. Jézus mennybemeneteléig egy nekik szánt „Isten-országot” vártak (vö. Ap Csel 1,6), most türelmetlenül indulnak, hogy ismeretlen határokig is elmenjenek. Korábban szinte sosem beszéltek nyilvánosan, és amikor azt tették, akkor is csak bajt okoztak, amikor például Péter megtagadta Jézust; most pedig parrésziával [bátor nyíltsággal] beszélnek mindenkihez. A tanítványok élményét, mely végállomásához érkezni látszott, teljesen megújítja a Lélek fiatalsága: azokat a fiatalokat, akik a bizonytalanság rabjaként beérkezettnek érezték magukat, átalakította egy őket újjászülő öröm. A Szentlélek művelte ezt! A Lélek nem valami elvont dolog, ahogy gondolhatnánk; ő a legkonkrétabb, legközelebbi személy, aki megváltoztatja életünket. Hogyan teszi? Nézzük az apostolokat! A Lélek nem könnyítette meg a dolgukat, nem művelt látványos csodákat, nem söpörte el útjukból a nehézségeket és az ellenfeleket, hanem bevitte a tanítványok életébe a hiányzó harmóniát, az övét, mert ő harmónia.

Harmónia az emberen belül. Belül, a szívükben a tanítványok rászorultak a változásra. A történelem tanúsága szerint az sem elég, ha látjuk a Feltámadottat, ha nem fogadjuk be őt szívünkbe. Nem elég tudni, hogy a Feltámadott él, ha mi magunk nem élünk feltámadottként. És a Lélek az, aki feléleszti és újjáéleszti Jézust bennünk, aki feltámaszt bennünket belül. Jézus ezért ismétli, amikor övéivel találkozik, hogy „Béke nektek!” (Jn 20,19.21), és ezért adja nekik a Lelket. A békét nem azzal érjük el, hogy elrendezzük a külső problémákat – Isten nem mentesíti övéit megpróbáltatásoktól és üldöztetésektől –, hanem azzal, hogy befogadjuk a Szentlelket. Isten nekünk is felkínálja a békét, amely az apostoloknak adatott, azt a békét, amely nem szabadít meg a nehézségektől, hanem a nehézségek között is eltölt! Olyan béke ez, mely a szívet a tenger mélyéhez teszi hasonlóvá, amely mindig nyugodt, akkor is, amikor a felszínen a hullámok háborognak. Annyira mély harmónia, hogy még az üldöztetéseket is boldogságokká tudja változtatni. Mi ellenben sokszor a felszínen maradunk! Ahelyett, hogy a Lelket keresnénk, próbálunk a felszínen maradni, azt hisszük, minden jobb lesz, ha az a baj elmúlik, ha nem látjuk többet azt a bizonyos személyt, ha javul a helyzet. De ez felszínen maradás: az egyik nehézséget követi a másik, a nyugtalanság pedig újból előjön. Nem akkor leszünk derűsek, ha távolságot veszünk attól, aki nem úgy gondolkodik, mint mi, nem akkor lesz békénk, ha túljutunk a pillanatnyi bajon. A fordulatot Jézus békéje, a Lélek harmóniája hozza meg!

Ma, a korunk által ránk erőltetett rohanásban úgy tűnik, a harmónia félre van állítva: ezer oldalról húznak-vonnak minket, félő, hogy felrobbanunk, állandó idegeskedésben élünk, nem csoda, hogy mindenre rosszul reagálunk. Gyors megoldásra törekszünk, egymás után vesszük be a nyugtatókat, hogy valamennyire bírjuk, izgalmakat keresünk, hogy élőnek érezzük magunkat. De nekünk elsősorban a Lélekre van szükségünk: ő az, aki rendet tesz a nagy rohanásban. Ő béke a nyugtalanságban, bizalom a csüggedésben, öröm a szomorúságban, fiatalság az öregségben, bátorság a megpróbáltatásban. Ő az, aki az élet viharos hullámai között mélybe ereszti a remény horgonyát. A Lélek az, aki – ahogy ma Pál mondja – megakadályozza, hogy visszaessünk a félelembe, mert azt érezteti velünk, hogy szeretett gyermekek vagyunk (vö. Róm 8,15). Ő a vigasztaló, aki közvetíti felénk Isten gyengédségét. A Lélek nélkül a keresztény élet szétesett, hiányzik belőle a mindent egyesítő szeretet. A Lélek nélkül Jézus egy múltbeli alak marad, a Lélekkel ma is élő személy; a Lélek nélkül az Írás halott betű, a Lélekkel éltető szó. Egy Lélek nélküli kereszténység örömtelen moralizmus, a Lélekkel élet!

A Szentlélek azonban nemcsak belül teremt harmóniát, hanem kívül is, az emberek között. Egyházzá tesz bennünket, különböző elemeket egyetlen harmonikus épületté alkot. Jól magyarázza Szent Pál, aki az Egyházról beszélve gyakran ismétel egy szót: „különfélék”. „Különfélék a kegyelmi adományok, különfélék a tevékenységek, különfélék a szolgálatok” (vö. 1 Kor 12,4–6). Különfélék vagyunk, a tulajdonságok és adottságok sokféleségében. A Lélek élénk képzelőerővel osztja szét őket, kiegyenlítés, egymáshoz erőltetés nélkül. A különféleségekből épít egységet. A teremtéstől kezdve így cselekszik, mert szakértő abban, hogy a káoszt kozmosszá alakítsa, hogy harmóniát hozzon létre. Szakértője annak, hogy különbözőségeket alkosson, gazdagságot teremtsen. Mindenkinek megvan a maga gazdagsága. Ő az, aki ezt a sokféleséget teremti, és egyben ő az, aki harmonizál, aki összhangot, egységet teremt a különbözőségben. Egyedül ő képes erre a két dologra!

Ma a világban a diszharmóniák valódi szakadásokká váltak: egyeseknek túl sokja van, másoknak semmijük; egyesek próbálnak száz évig élni, mások világra sem születhetnek. A számítógép korszakában távol vagyunk egymástól: több a közösségi média, de kevesebb a közösség. Szükségünk van az egység Lelkére, aki újraszül bennünket mint Egyházat, mint Isten népét és mint teljes emberiséget. Állandóan megkísért bennünket, hogy „kuckókat” építsünk: hogy saját csoportunkba húzódjunk, csak a nekünk fontos dolgokra figyeljünk, a hasonló a hasonlóval legyen, tartva minden kívülről jövő fertőzéstől. A kuckótól a szektáig rövid az út, az Egyházon belül is. Hányszor előfordul, hogy önazonosságunkat valakivel vagy valamivel szemben határozzuk meg! A Szentlélek viszont áthidalja a távolságot, összeköti a távoliakat, visszavezeti az elveszetteket. Különféle hangszíneket egyetlen harmóniába olvaszt, mert mindenekelőtt a jót látja, az emberre tekint a hibái előtt, a személyre a tettei előtt. A Lélek gyermekek és testvérek helyévé alakítja az Egyházat és a világot. Gyermekek és testvérek: főnevek, melyek megelőznek minden melléknevet. Ma divatos mellékneveket aggatni másokra, sőt, sajnos gyalázni is. Mondhatni, hogy a melléknév kultúrájában élünk, mely elfelejti a dolgok főnevét, a gyalázás kultúrájában is, hiszen a gyalázás az első válasz egy általam nem osztott véleményre. Aztán rájövünk, hogy ez árt annak, akit gyaláznak, de annak is, aki gyaláz. Ha rosszért rosszal fizetünk, akkor áldozatból bántalmazóvá válunk, és nem élünk helyesen. Ellenben aki a Lélek szerint él, békét visz oda, ahol viszály tombol, egyetértést visz oda, ahol ellentét feszül. A Lélek által vezetett emberek jóval fizetnek a rosszért, szelídséggel válaszolnak a szemtelenségre, jósággal a rosszaságra, hallgatással a kiabálásra, imával a pletykára, mosollyal a bomlasztó borúlátásra.

Hogy lelki emberek lehessünk, hogy megízlelhessük a Lélek harmóniáját, az ő látásmódját a sajátunk elé kell helyeznünk. És akkor megváltoznak a dolgok: a Lélekkel az Egyház Isten szent népe, a misszió örömmel való megfertőzés, és nem áttérítés, a többiek ugyanazon Atya által szeretett fivérek és nővérek. A Lélek nélkül viszont az Egyház szervezet, a misszió propaganda, a szeretetközösség erőlködés. És sok egyház programokat készít a tevékenységekhez, pasztorális terveket fogalmaznak, megvitatnak mindent. Úgy tűnik, mintha ez az út vezetne az egyesülésünkhöz, de ez nem a Lélek útja, ez a szakadás útja. A Lélek az Egyház első és utolsó szüksége (vö. Szent VI. Pál, általános kihallgatás, 1972. november 29.). Ő „odajön, ahol szeretik, ahol hívják, ahol várják” (Szent Bonaventura: Beszéd a húsvét utáni negyedik vasárnapra). Testvéreim, imádkozzunk hozzá mindennap: Szentlélek, Isten harmóniája, aki a félelmet bizalommá, a bezárkózást odaadássá alakítod, jöjj hozzánk! Add meg nekünk a feltámadás örömét, a szív örök fiatalságát! Szentlélek, a mi harmóniánk, aki egyetlen testet alkotsz belőlünk, áraszd ki békédet az Egyházba és a világba! Szentlélek, tégy minket az egyetértés munkásaivá, a jó magvetőivé, a remény apostolaivá!

forrás

kép

Alakítsd a szívedet! – Készüljünk kilenceddel pünkösd ünnepére

Az idei pünkösdi kilenced központi gondolata a szív alakítása — 2019-ben a Renovabis Alapítvány immár 24. alkalommal jelenteti meg a kis imafüzetet, amely az Urunk mennybemenetelétől pünkösdig tartó időszakra szánt imákat tartalmazza. Idén a kiadvány első ízben jelenik meg magyar nyelven.

Az is újdonság, hogy a Renovabis egy kelet-európai partnerét kérte fel a szöveg megírására. Török Csaba 39 éves pap, az Esztergomi Hittudományi Főiskola professzora az imafüzet bevezetőjében hangsúlyozza: „A világnak szüksége van olyan emberekre, akik engedik, hogy szívüket Krisztus Lelkének az ereje és kegyelme alakítsa.” Török Csaba imái és elmélkedései révén segítséget és ösztönzést szeretne nyújtani ahhoz, hogy a mindennapokban is megvalósítsuk a mottót: „Alakítsd a szívedet!”

„Nagyon hálás vagyok neki érte! – írja előszavában Christian Hartl atya, a Renovabis ügyvezető igazgatója. A szív alakításának, nevelésének a témája ugyanis központi szerephez jut a Renovabis képzési tevékenységében, ugyanis Hartl szavai szerint: „A tanulást mindig egészében kell szemlélnünk: gazdagít, egy életen át tartó kihívást jelent és éltet.”

A magyar és az angol változat az internetről tölthető le. A cél az, hogy Kelet-Európa keresztényeivel együtt egy imahidat hozzunk létre. A kilenced alkalmas az egyéni, de a kisebb csoportokban végzett imára, de önálló ájtatosságként, vagy a szentmiséhez kapcsolódóan is imádkozhatja a közösség.

A Margaret Russer által illusztrált kilenced elérhető az interneten. A magyar nyelvű füzet INNEN letölthető, illetve május 30-tól, a készlet erejéig díjmentesen hozzáférhető az Ecclesia Szövetkezet (Budapest, V. kerület, Városház utca 1.) és az Új Ember könyvesboltjában (Budapest, V. kerület, Ferenciek tere 7-8.); kivonatolva megtalálható a német szervezet Twitter és a Facebook felületén is. Ezen felül megrendelhető nyomtatott formában, az 1 810 19-es rendelési szám alatt webáruházukban: www.renovabis-shop.de , vagy telefonon: +49 241/47986-200, e-mail-ben: renovabis@eine-welt-mvg.de.

Az imafüzet zsebkönyv-méretben került kiadásra, DIN A6 formátumban. Ötdarabos csomagokban kerül ingyenes kiküldésre.

*

A Renovabis egy olyan szervezet, amely a német katolikusok és a közép- és kelet-európaiak közötti szolidaritást szolgálja. A segélyszervezet székhelye Freisingban található. Projektjeivel az egyházi és a társadalmi élet megújítását támogatja az egykori kommunista országokban. 2018-ban a Renovabis 28 millió euró értékben támagotott 636 projektet a kelet-európai partnerországokban. 1993 óta a Renovabis nagyjából 23.800 projektet támogatott mintegy 746 millió euró értékben.

 

Magyar Kurír

„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.” (Jn 15,5)

Jézus ebben a versben nem azt mondja, hogy „Én vagyok a szőlőtő, ti pedig próbáljatok meg szőlővesszők lenni”, hanem azt mondja „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők”

Egyszóval, azt akarja tudtunkra adni, hogy mi már szőlővesszők vagyunk, és nem kell küzdenünk, hogy azzá váljunk.

Szőlővesszőkként egyszerűen az a dolgunk, hogy megmaradjunk a szőlőtőn. De ezt hogyan tegyük? Azáltal, hogy mindennap tudatában vagyunk annak, hogy Krisztusban vagyunk. Mivel befogadtuk Krisztust, Krisztusban vagyunk, és elfogadottak vagyunk a Szeretettben (2 Kor 5,17, Ef 1,6). Isten elfogad minket, mert az Ő Szeretettjében vagyunk, Ő pedig bennünk. És így lát minket az Atya ma, amikor az Ő jelenlétébe jövünk.

A gonosz, viszont azt akarja, hogy a körülményeinkre fókuszáljunk, és ne a helyzetünkre, azaz Krisztusban elfoglalt helyünkre. A körülmény lehet pénzügyi nehézség, vagy romló egészségi állapot. A helyzetünk az, hogy Krisztusban megigazultunk, mennyei helyekre lettünk ültetve az Atya jobbján (2 Kor 5,21, Ef 2,6), örökösei vagyunk Istennek és társörökösei Krisztusnak (Róma 8,17). Az ellenség tudja, hogy ha a helyzetünkre koncentrálunk Krisztusban, az erőt ad ahhoz, hogy megváltoztassuk a körülményeinket. A János 15,5 szerint sok gyümölcsöt fogunk teremni: szűkölködés helyett Isten gondoskodásában részesülünk, betegség helyett pedig az Ő gyógyításában.

Ezeket a dolgokat nem tudjuk magunktól megtenni, hanem ezeket az Ő, rajtunk keresztül áradó Élete cselekszi meg. Úgy, ahogy a szőlőtőből áramló nedv a szőlővesszőben gyümölcsöt terem, az Ő, bennünk áradó Élete a gondoskodás és a gyógyulás bőséges termését hozza létre. Csak annyi a dolgod, hogy tudatában maradsz annak a ténynek, hogy Krisztusban vagy!

forrás