“Most  felmegyünk Jeruzsálembe. Ott a főpapok és az írástudók kezébe adják az Emberfiát. Azok halálra ítélik, és kiszolgáltatják a pogányoknak, hogy kigúnyolják, megostorozzák és keresztre feszítsék. De harmadnapon feltámad.” (Mt 20,18-19) Az út Jerikóból Jeruzsálembe mindössze 14 mérföld volt. Félnapi járás. Jézus a tanítványok csapata élén halad. Mint egy harcba induló ifjú katona. Amikor Jézus   Olvass tovább …

Varga László, a Kaposvári Egyházmegye általános helynöke lelkinapokat tartott a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye papjainak március 7. és 9. között. Ebből az alkalomból kérdezték őt a papok feladatáról, a tanítványi létről, a közösségteremtésről.

 

Az ember egója nehezen viseli, hogy a maga erejéből nem tehet semmit Istenért. Pedig ez az igazság. Csak Isten képes megtenni valamit Magáért. Végtelen kegyelméből, lehetővé teszi számunkra, hogy részt vegyünk a munkájában azáltal, hogy az Életét belénk helyezi és kifejezi rajtunk keresztül.

Hogyan élt Jézus ezen a világon? Hát nem tett hatalmas dolgokat Istenért? Bármily meglepő, de nem. Jézus azért jött a földre, hogy az Atyát bemutassa a világnak, azonban ezt soha nem a saját erejéből tette.

Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. Ez egy egyenlet, a két dolog együtt jár. Ha te nem vagy képes megbocsátani, hogyan tud majd Isten megbocsátani neked? Ő meg akar bocsátani neked, de hogyan tud, ha zárva a szíved és az irgalom nem képes belépni rajta? „De atyám, én megbocsátok, csak nem tudom elfelejteni azt a csúnya dolgot, amit velem tett…”. Akkor kérd az Urat, hogy segítsen neked elfelejteni… A „megbocsátok, de aztán visszafizetem” – nem működik. Úgy kell megbocsátani, ahogy Isten: teljesen.

Soha nem fogsz odamenni, ahol Isten nincs.

Tedd Isten jelenlétét a szenvedélyeddé. Hogyan? Legyél inkább szivacs, mint kő. Tegyél egy követ az óceánba, és figyeld meg, mi történik? A felszíne vizes lesz. A külsejének a színe megváltozhat, de a belseje érintetlen marad. Viszont, ha egy szivacsot helyezel az óceánba, az magába szívja a vizet. Az óceán a pórusai mélyére hatol és megváltoztatja a szivacs lényegét.

Ő ott van mindenhol –felettünk, alattunk, minden oldalon. Mi választjuk meg a válaszunkat – szivacs vagy kő? Ellenállunk vagy elfogadunk? Minden azt súgja benned, hogy keményítsd meg a szívedet: Fuss el Istentől, állj ellent Istennek, Istent hibáztasd. De vigyázz! A kemény szívek soha nem gyógyulnak meg. A szivacsosak viszont igen. Nyisd meg lelked minden pórusát Isten jelenléte előtt.

Jézus ígéreteiből, melyet a Szent Arca tisztelőinek adott: "akik Szent Arcomat az engesztelés szellemében tisztelik, oly kellemesek nekem, mint Veronika, ugyanazt a szolgálatot teszik nekem most, mint akkor ő.Hálából Szent Arcom isteni vonásait a lelkükbe vésem. A bűn által lelkükben eltorzított Istenképet halálukban ismét helyreállítom. Aki Szent Arcomat felajánlja a Mennyei Atyának, sok lélek megmentését nyeri el...Ahányszor felajánljátok Szent Arcomat a Mennyei Atyának, annyiszor nyitom meg ajkamat és kiáltok irgalomért! Felajánlható egy-egy köztünk élő vagy a tisztítótűzben szenvedő lélekért, akit/akiket a befejező imában megemlítünk. Sohasem hagyom el Szent Arcom tisztelőit. Szeretném, hogy Hamvazószerda előtti kedd (húshagyó kedd) Szent Arcom tiszteletének ünnepe legyen. Szeretném, ha különösen kedden tisztelnék Szent Arcomat."