Gájer László, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának tanszékvezető egyetemi tanára, a Sant’Egidio közösség barátja személyes hangvételű videobloggal hozza közel mindannyiunkhoz pünkösd ünnepét.

Mi pünkösd ünnepe, mire emlékezünk? Egy olyan eseményre, ami megváltoztatta az apostoli közösséget. Pünkösddel valami megváltozott bennük. Egész személyiségük lendületet és erőt kapott. Ott és akkor valami megváltozott, valami létrejött: az Egyház megszületett. Lélek erejében útra indult egy nem evilági közösség, hanem Isten erejétől átjárt közösség.

Ne csak emlékezzünk, hanem tegyük jelenvalóvá pünkösd ünnepét minden évben! 

Lélek erejében kell élnünk! Azért és addig működhet a közösség amíg és amilyen mértékben a Lélek vele van!

Kicsoda a Szentlélek? Oly keveset tudunk róla. Pedig ő van a legközelebb hozzánk. Ő van a szívünkben.

Finoman, csendesen van jelen. Ő van a legközelebb hozzánk, Ő van a mi szívünkben. Akik a Szentlelket megkapták, azok a keresztények.

A Szentlélek itt van, és jelen van az Egyházban.

Lélek által ismerjük meg az Atyát, és a Fiút. A Lélek segít megtenni a leghosszabb utat, az Istenről való tudást a fejünkből a szívünkbe hozza. Ha a Szentlélek működik bennünk, akkor a Lélek emberei vagyunk, és így el tudjuk hagyni a test kívánságait.

A Szentlélek nem elvont – valóságosnak kell lenne az életünkben. Imában hívnunk kell, és éreznünk Őt. Ő aktualizálja bennünk az Isten működését.

Találkoznunk kell a Szentlélekkel személyesen, Ő hozza el Isten szeretetét. Kell, hogy legyen valóságos tapasztalatunk Róla.

Hitünk nem csupán elvont tanítások gyűjteménye, hanem valós élettapasztalat!

Vigyázat! Mi, keresztények ne az élményt keressük! A Lélek sokkal mélyebb, mint az élmény. Mi a rend, a józanság Lelkét keressük. A Szentlélek az elmélyültség lelke. Szentlélek a fegyelmezettség Lelke, aki kiigazítja ami hibás, helyreteszi az életünket.

részletek Gájer László beszédéből

Személyes tanúságtétele a videóban

A pünkösd ötven, bizonytalanságban töltött nap után érkezik el a tanítványokhoz. Egyfelől Jézus feltámadt, örömmel telve látták és hallották őt, sőt ettek is vele. Másfelől még nem győzték le kételyeiket és félelmeiket: zárt ajtók mögé húzódtak (vö. Jn 20,19.26), kevés perspektívával, képtelenül arra, hogy hirdessék az Élőt. Aztán érkezik a Szentlélek, és az aggodalmak eltűnnek: az apostolok már azoktól sem félnek, akik elfoghatják őket; korábban menteni akarták az irhájukat, most nem félnek meghalni; korábban bezárkóztak az imaterembe, most hirdetik az örömhírt minden népnek. Jézus mennybemeneteléig egy nekik szánt „Isten-országot” vártak (vö. Ap Csel 1,6), most türelmetlenül indulnak, hogy ismeretlen határokig is elmenjenek. Korábban szinte sosem beszéltek nyilvánosan, és amikor azt tették, akkor is csak bajt okoztak, amikor például Péter megtagadta Jézust; most pedig parrésziával [bátor nyíltsággal] beszélnek mindenkihez. A tanítványok élményét, mely végállomásához érkezni látszott, teljesen megújítja a Lélek fiatalsága: azokat a fiatalokat, akik a bizonytalanság rabjaként beérkezettnek érezték magukat, átalakította egy őket újjászülő öröm. A Szentlélek művelte ezt! A Lélek nem valami elvont dolog, ahogy gondolhatnánk; ő a legkonkrétabb, legközelebbi személy, aki megváltoztatja életünket. Hogyan teszi? Nézzük az apostolokat! A Lélek nem könnyítette meg a dolgukat, nem művelt látványos csodákat, nem söpörte el útjukból a nehézségeket és az ellenfeleket, hanem bevitte a tanítványok életébe a hiányzó harmóniát, az övét, mert ő harmónia.

Harmónia az emberen belül. Belül, a szívükben a tanítványok rászorultak a változásra. A történelem tanúsága szerint az sem elég, ha látjuk a Feltámadottat, ha nem fogadjuk be őt szívünkbe. Nem elég tudni, hogy a Feltámadott él, ha mi magunk nem élünk feltámadottként. És a Lélek az, aki feléleszti és újjáéleszti Jézust bennünk, aki feltámaszt bennünket belül. Jézus ezért ismétli, amikor övéivel találkozik, hogy „Béke nektek!” (Jn 20,19.21), és ezért adja nekik a Lelket. A békét nem azzal érjük el, hogy elrendezzük a külső problémákat – Isten nem mentesíti övéit megpróbáltatásoktól és üldöztetésektől –, hanem azzal, hogy befogadjuk a Szentlelket. Isten nekünk is felkínálja a békét, amely az apostoloknak adatott, azt a békét, amely nem szabadít meg a nehézségektől, hanem a nehézségek között is eltölt! Olyan béke ez, mely a szívet a tenger mélyéhez teszi hasonlóvá, amely mindig nyugodt, akkor is, amikor a felszínen a hullámok háborognak. Annyira mély harmónia, hogy még az üldöztetéseket is boldogságokká tudja változtatni. Mi ellenben sokszor a felszínen maradunk! Ahelyett, hogy a Lelket keresnénk, próbálunk a felszínen maradni, azt hisszük, minden jobb lesz, ha az a baj elmúlik, ha nem látjuk többet azt a bizonyos személyt, ha javul a helyzet. De ez felszínen maradás: az egyik nehézséget követi a másik, a nyugtalanság pedig újból előjön. Nem akkor leszünk derűsek, ha távolságot veszünk attól, aki nem úgy gondolkodik, mint mi, nem akkor lesz békénk, ha túljutunk a pillanatnyi bajon. A fordulatot Jézus békéje, a Lélek harmóniája hozza meg!

Ma, a korunk által ránk erőltetett rohanásban úgy tűnik, a harmónia félre van állítva: ezer oldalról húznak-vonnak minket, félő, hogy felrobbanunk, állandó idegeskedésben élünk, nem csoda, hogy mindenre rosszul reagálunk. Gyors megoldásra törekszünk, egymás után vesszük be a nyugtatókat, hogy valamennyire bírjuk, izgalmakat keresünk, hogy élőnek érezzük magunkat. De nekünk elsősorban a Lélekre van szükségünk: ő az, aki rendet tesz a nagy rohanásban. Ő béke a nyugtalanságban, bizalom a csüggedésben, öröm a szomorúságban, fiatalság az öregségben, bátorság a megpróbáltatásban. Ő az, aki az élet viharos hullámai között mélybe ereszti a remény horgonyát. A Lélek az, aki – ahogy ma Pál mondja – megakadályozza, hogy visszaessünk a félelembe, mert azt érezteti velünk, hogy szeretett gyermekek vagyunk (vö. Róm 8,15). Ő a vigasztaló, aki közvetíti felénk Isten gyengédségét. A Lélek nélkül a keresztény élet szétesett, hiányzik belőle a mindent egyesítő szeretet. A Lélek nélkül Jézus egy múltbeli alak marad, a Lélekkel ma is élő személy; a Lélek nélkül az Írás halott betű, a Lélekkel éltető szó. Egy Lélek nélküli kereszténység örömtelen moralizmus, a Lélekkel élet!

A Szentlélek azonban nemcsak belül teremt harmóniát, hanem kívül is, az emberek között. Egyházzá tesz bennünket, különböző elemeket egyetlen harmonikus épületté alkot. Jól magyarázza Szent Pál, aki az Egyházról beszélve gyakran ismétel egy szót: „különfélék”. „Különfélék a kegyelmi adományok, különfélék a tevékenységek, különfélék a szolgálatok” (vö. 1 Kor 12,4–6). Különfélék vagyunk, a tulajdonságok és adottságok sokféleségében. A Lélek élénk képzelőerővel osztja szét őket, kiegyenlítés, egymáshoz erőltetés nélkül. A különféleségekből épít egységet. A teremtéstől kezdve így cselekszik, mert szakértő abban, hogy a káoszt kozmosszá alakítsa, hogy harmóniát hozzon létre. Szakértője annak, hogy különbözőségeket alkosson, gazdagságot teremtsen. Mindenkinek megvan a maga gazdagsága. Ő az, aki ezt a sokféleséget teremti, és egyben ő az, aki harmonizál, aki összhangot, egységet teremt a különbözőségben. Egyedül ő képes erre a két dologra!

Ma a világban a diszharmóniák valódi szakadásokká váltak: egyeseknek túl sokja van, másoknak semmijük; egyesek próbálnak száz évig élni, mások világra sem születhetnek. A számítógép korszakában távol vagyunk egymástól: több a közösségi média, de kevesebb a közösség. Szükségünk van az egység Lelkére, aki újraszül bennünket mint Egyházat, mint Isten népét és mint teljes emberiséget. Állandóan megkísért bennünket, hogy „kuckókat” építsünk: hogy saját csoportunkba húzódjunk, csak a nekünk fontos dolgokra figyeljünk, a hasonló a hasonlóval legyen, tartva minden kívülről jövő fertőzéstől. A kuckótól a szektáig rövid az út, az Egyházon belül is. Hányszor előfordul, hogy önazonosságunkat valakivel vagy valamivel szemben határozzuk meg! A Szentlélek viszont áthidalja a távolságot, összeköti a távoliakat, visszavezeti az elveszetteket. Különféle hangszíneket egyetlen harmóniába olvaszt, mert mindenekelőtt a jót látja, az emberre tekint a hibái előtt, a személyre a tettei előtt. A Lélek gyermekek és testvérek helyévé alakítja az Egyházat és a világot. Gyermekek és testvérek: főnevek, melyek megelőznek minden melléknevet. Ma divatos mellékneveket aggatni másokra, sőt, sajnos gyalázni is. Mondhatni, hogy a melléknév kultúrájában élünk, mely elfelejti a dolgok főnevét, a gyalázás kultúrájában is, hiszen a gyalázás az első válasz egy általam nem osztott véleményre. Aztán rájövünk, hogy ez árt annak, akit gyaláznak, de annak is, aki gyaláz. Ha rosszért rosszal fizetünk, akkor áldozatból bántalmazóvá válunk, és nem élünk helyesen. Ellenben aki a Lélek szerint él, békét visz oda, ahol viszály tombol, egyetértést visz oda, ahol ellentét feszül. A Lélek által vezetett emberek jóval fizetnek a rosszért, szelídséggel válaszolnak a szemtelenségre, jósággal a rosszaságra, hallgatással a kiabálásra, imával a pletykára, mosollyal a bomlasztó borúlátásra.

Hogy lelki emberek lehessünk, hogy megízlelhessük a Lélek harmóniáját, az ő látásmódját a sajátunk elé kell helyeznünk. És akkor megváltoznak a dolgok: a Lélekkel az Egyház Isten szent népe, a misszió örömmel való megfertőzés, és nem áttérítés, a többiek ugyanazon Atya által szeretett fivérek és nővérek. A Lélek nélkül viszont az Egyház szervezet, a misszió propaganda, a szeretetközösség erőlködés. És sok egyház programokat készít a tevékenységekhez, pasztorális terveket fogalmaznak, megvitatnak mindent. Úgy tűnik, mintha ez az út vezetne az egyesülésünkhöz, de ez nem a Lélek útja, ez a szakadás útja. A Lélek az Egyház első és utolsó szüksége (vö. Szent VI. Pál, általános kihallgatás, 1972. november 29.). Ő „odajön, ahol szeretik, ahol hívják, ahol várják” (Szent Bonaventura: Beszéd a húsvét utáni negyedik vasárnapra). Testvéreim, imádkozzunk hozzá mindennap: Szentlélek, Isten harmóniája, aki a félelmet bizalommá, a bezárkózást odaadássá alakítod, jöjj hozzánk! Add meg nekünk a feltámadás örömét, a szív örök fiatalságát! Szentlélek, a mi harmóniánk, aki egyetlen testet alkotsz belőlünk, áraszd ki békédet az Egyházba és a világba! Szentlélek, tégy minket az egyetértés munkásaivá, a jó magvetőivé, a remény apostolaivá!

forrás

kép

Alakítsd a szívedet! – Készüljünk kilenceddel pünkösd ünnepére

Az idei pünkösdi kilenced központi gondolata a szív alakítása — 2019-ben a Renovabis Alapítvány immár 24. alkalommal jelenteti meg a kis imafüzetet, amely az Urunk mennybemenetelétől pünkösdig tartó időszakra szánt imákat tartalmazza. Idén a kiadvány első ízben jelenik meg magyar nyelven.

Az is újdonság, hogy a Renovabis egy kelet-európai partnerét kérte fel a szöveg megírására. Török Csaba 39 éves pap, az Esztergomi Hittudományi Főiskola professzora az imafüzet bevezetőjében hangsúlyozza: „A világnak szüksége van olyan emberekre, akik engedik, hogy szívüket Krisztus Lelkének az ereje és kegyelme alakítsa.” Török Csaba imái és elmélkedései révén segítséget és ösztönzést szeretne nyújtani ahhoz, hogy a mindennapokban is megvalósítsuk a mottót: „Alakítsd a szívedet!”

„Nagyon hálás vagyok neki érte! – írja előszavában Christian Hartl atya, a Renovabis ügyvezető igazgatója. A szív alakításának, nevelésének a témája ugyanis központi szerephez jut a Renovabis képzési tevékenységében, ugyanis Hartl szavai szerint: „A tanulást mindig egészében kell szemlélnünk: gazdagít, egy életen át tartó kihívást jelent és éltet.”

A magyar és az angol változat az internetről tölthető le. A cél az, hogy Kelet-Európa keresztényeivel együtt egy imahidat hozzunk létre. A kilenced alkalmas az egyéni, de a kisebb csoportokban végzett imára, de önálló ájtatosságként, vagy a szentmiséhez kapcsolódóan is imádkozhatja a közösség.

A Margaret Russer által illusztrált kilenced elérhető az interneten. A magyar nyelvű füzet INNEN letölthető, illetve május 30-tól, a készlet erejéig díjmentesen hozzáférhető az Ecclesia Szövetkezet (Budapest, V. kerület, Városház utca 1.) és az Új Ember könyvesboltjában (Budapest, V. kerület, Ferenciek tere 7-8.); kivonatolva megtalálható a német szervezet Twitter és a Facebook felületén is. Ezen felül megrendelhető nyomtatott formában, az 1 810 19-es rendelési szám alatt webáruházukban: www.renovabis-shop.de , vagy telefonon: +49 241/47986-200, e-mail-ben: renovabis@eine-welt-mvg.de.

Az imafüzet zsebkönyv-méretben került kiadásra, DIN A6 formátumban. Ötdarabos csomagokban kerül ingyenes kiküldésre.

*

A Renovabis egy olyan szervezet, amely a német katolikusok és a közép- és kelet-európaiak közötti szolidaritást szolgálja. A segélyszervezet székhelye Freisingban található. Projektjeivel az egyházi és a társadalmi élet megújítását támogatja az egykori kommunista országokban. 2018-ban a Renovabis 28 millió euró értékben támagotott 636 projektet a kelet-európai partnerországokban. 1993 óta a Renovabis nagyjából 23.800 projektet támogatott mintegy 746 millió euró értékben.

 

Magyar Kurír

Bábelben élünk. Tízmillió nyelvet beszélünk. Szilánkjaira hullott a világ. Repeszeire, mint a bomba. Talán majd az internet összedrótozza?

Pedig a toronyépítés szépen haladna. Globalizáció, multinacionális vállalatok, áruház-láncok. Ugyanazt a
fisKéptalálat a következőre: „multinacionális”h-burgert falod Jakartában és Siófokon. Ugyanazt a szappanoperát bámulod Irkutszkban, Santiagóban és Őcsényben. A szomszéd fotelben ülővel mégis oly nehéz szót váltanod.Mert húsz évvel idősebb, vagy öttel fiatalabb nálad. Mert más futballcsapatnak drukkol, más zenét hallgat, másik pártra szavazott. Bár genetikailag apád vagy testvéred, szűkre szabott panel-négyzetmétereid cellatársa – hiába: más törzs, más nyelv, más bolygó gyermeke. Tóth Árpáddal szólva: köztetek „roppant, jeges űr lakik”.
Hát hol „az út lélektől lélekig”? Hogy indulhatnánk el egymás felé? Hogyan számoljunk fel minden aknát, csapdát és lövészárkot magunk körül? Hogyan tanuljunk közös nyelvet? Hogy nézzünk végre egymás szemébe? Hogyan nyújtsunk egymásnak kezet? Maradt-e még bennünk egy csöppnyi remény, hogy mindez lehetséges?Idestova három évtizede egy amerikai újságíró megkérdezte a katolikus lelki megújulás kiemelkedő alakját, a belga Suenens Suenens.jpgbíborost„Miért a remény embere Ön ebben a mai zűrzavaros időben?” Tömören annyit válaszolt: „Mert hiszek a Szentlélekben.” A riporter azonban bővebb magyarázatra várt. Brüsszel érseke egy vallomással felelt: „Mert hiszem: Isten új arcot ölt minden reggel, és most teremti a világot, nem valahol az elfelejtett múlt ködében. Ez késztet minden percben készen állni a nagy találkozásra… A remény embere vagyok: hiszem, hogy a Szentlélek működik az Egyházban és a világban, akár tudunk róla, akár nem… A remény embere vagyok, mert tudom: az Egyház története hosszú, s tele a Szentlélek csodáival. Gondoljatok a prófétákra és a szentekre, akik döntő órákban a kegyelem csodálatos eszközei voltak, s fénycsóvát vetítettek elénk az útra. Hiszek a Szentlélek meglepetéseiben. XXIII. János pápa is egy volt közülük. A Zsinat is. Nem számítottunk sem az egyikre, sem a másikra. Miért merülne ki éppen most Isten képzelőereje és szeretete?”Bábel a zűrzavar, a szétesés, a meg-nem-értés jelképe. Pünkösd ellenben a nyelvek csodája. Az egység, az egyetértés, az Egyház születésnapja. A szívet-lelket betöltő derű, békesség, a kézfogás ünnepe. A világos látásé. A tiszta beszédé. Pünkösdkor eljött a Szentlélek. A világ új esélyt kapott. És elindult valami közöttünk, amiről talán csak a költészet képes hitelesen szólni. Kunszery Gyula írja Pünkösd című versében:

És amikor elérkeztek
a Pünkösdnek napjai,
összegyűltek egy kis házban
Krisztus első papjai.
(Rongyos ruhák, kérges kezek,Képtalálat a következőre: „pentecost”
fésületlen üstökök:
ily egyszerű proletárok
a legelső püspökök.)
És hirtelen lőn az égből
mint egy sebes szélvihar
s betölté az egész házat
zengő-zúgó égi zaj.
És eloszlott tüzes nyelvek
lebegtek a szobában,
s az isteni Szentlélekkel
betelének mindnyájan.
S akik eddig gyávák voltak,
bátrak lettek hirtelen,
s a tudatlan agyvelőkben
kigyulladt az Értelem.
S kik eddig a zsidón kívül
nem tudtak más nyelveket,
minden nyelven hirdették már
a krisztusi elveket.
És kiket a sanda kétely
oly gyorsan megrendíte:
ingadozó tamásoknak
megszilárdult a Hite.
Köztük eddig egyetértés
alig-alig lehetett,
s fellángolt most a szívükben
az isteni Szeretet!

Valami megmozdult, valami elindult tehát. Először csak néhány jámbor halász lelkében. Aztán Jeruzsálemben. Aztán Antióchiában. Korinthusban, Efezusban, Rómában. A barbár és a szittya népek között. Testvérem, hidd el, ránk is sor kerül! Választhatunk Bábel és Pünkösd hagyatékából. Beszélhetünk tízmillió nyelvet, de megtanulhatjuk azt az egyetlen-egyet! Az egység nyelvét, a Pünkösdét – szétdarabolt, tépett hazánkban, ízekre szaggatott világunkba.

Kirsch János

Szentlélek

multinacionális

Suenens bíboros

Pünkösd

A pünkösd a görög pentekosztész, vagyis ötven szóból származik, s ez arra utal, hogy a törvény előírása szerint húsvét után hét hét elteltével ünnepelték (MTörv 16,9köv; Kiv 23,16), vagyis a húsvét utáni 50. napon. Izrael földjén ez a hét hét a terménybetakarítás, az aratás ideje volt, s pünkösd ennek megfelelően az aratás végét jelezte, a sikeres és bőséges, de legalábbis elegendő búzáért való hálaadás alkalma volt. Ilyenkor elméletben minden izraelita férfinak Jeruzsálembe kellett zarándokolnia, hogy a szentélyben felajánlja terményének „zsengéjét”, patinás jövevényszavunkkal „primíciáját”, még ha ez az alkalom valamivel kevésbé volt is népszerű, mint a sátoros ünnep vagy maga a húsvét.

Vallásos ünnepeink mindig kapcsolódnak az életet tápláló, teremtő Isten jelenlétéhez, de a zsidó és keresztény hagyományban mindig kiegészíti őket a történelemre tett utalás is, Isten üdvözítő tetteinek, vagy ahogy éppen a mai olvasmány végén olvassuk, „nagy tetteinek” emlékezete. Az elemzők szerint pünkösd a fogság kora, a Kr.e. 6. század után kapcsolódott össze a szövetségkötés gondolatával. A hetes számra, s ezzel az ötvenesre utaló héber elnevezésen (savuót) csak egyetlen betűt kell alakítani (sövuót), hogy jelentése „eskü” legyen, a szövetségkötés egyik szinonimájaként. Isten elkötelezte magát a szövetségben, s a néptől ugyanezt várta. Jézus korában ismert volt már a pünkösdnek ez az értelmezése, bár talán nem volt kizárólagos. Úgy tűnik csak később, talán a Kr.u. 3. században vált általánossá, mégpedig újabb hangsúly-eltolódással úgy, hogy már nemcsak a szövetség megkötését, hanem a törvényadást is ünnepelték, a farizeusok hagyománya szerint.

Könnyen kapcsolatot találhatunk a zsidó pünkösd tartalma és a Szentlélek eljövetele között. Mondhatnánk, hogy a Szentlélek azt érleli meg és azt aratja le az egyház életében és a hívek szívében, amit Jézus tanított, amit oda Jézus elvetett (vö. Mk 4,3-9). Neki az volt az eledele, hogy az Atya akaratát teljesítse, s azt ígérte, a Vigasztaló is abból ad majd, amit ő, Jézus, valaha az Atyától kapott (vö. Jn 4,34; 16,14). A Lélek által mi azt aratjuk le, amit Jézus elkezdett. Az új és örök szövetség Krisztus vérében köttetik, amelyet ő szeretetből ontott mindenkiért, a megszámlálhatatlan sokaságért, s most a Lélek lesz ennek a szövetségnek pecsétje, záloga, foglalója. Ez a Lélek, aki a szívünkben Istent Atyának szólítja (Róm 8,15), Krisztus eleven törvénye, nem kézzel, hanem a szívünkbe írva (2Kor 3,3), minket messze felülmúlóan és mégis mindennél közelebb hozzánk, legbensőbb önmagunkhoz.

Ebben a buzgó értelmező igyekezetünkben Lukács, az Apostolok cselekedeteinek szerzője mégis elbizonytalanít: elbeszélésében sem itt, a 2. fejezetben, sem később nem adja semmilyen jelét, hogy összefüggést látna az ószövetségi pünkösd tartalma és a Szentlélek eljövetele között. A zúgó hang, a szétoszló lángnyelvek talán emlékeztetnek a Sinai-hegyi istenjelenésre, de úgy tűnik, az elbeszélés logikája ennél sokkal egyszerűbb igazságot követ: Jézus halála és feltámadása a legnagyobb zarándokünneppel, húsvéttal kapcsolatban történt, most pedig újra nagy tömeg, a világ minden tájáról érkezett látogatók lesznek tanúi annak is, hogy a Lélek eltölti a tizenkettőt. Szoros értelemben nem az ószövetségi ünnep és ennek jelentése lesz teljessé: inkább végre beteljesedik Jézus ígérete, leszáll a megígért Vigasztaló, aki erőt ad a bátor igehirdetésre és a félelem nélküli, szeretetteljes osztozásban élt életre (vö. ApCsel 2,14-42 és 2,43-47). Lukácsot itt sokkal inkább lefoglalja a tanítványokra és a külvilágra tett hatás, mint az, hogy Isten tervének és jelenlétének belső egységét részletezze.

Igen, készít az Isten a vele való találkozásra teremtéssel, születéssel, barátsággal, szerelemmel. De amikor végre ő maga érkezik, az mindezt teljesen átalakítja. Isten jelenlétében lesz érthető, mit jelent közösségben lenni, egyházat építeni. Jézus állja a szavát: érdemes várni arra, amit megígért, és érdemes élni vele, belőle.

 Martos Balázs atya elmélkedése Pünkösdvasárnapra

kép

Szentlélek-váró: Pünkösdi kilenced szentírási részekkel

Az apostolok 9 napon át imádkoztak és várták a Szentlelket. Hozzájuk hasonlóan mi is 9 napi imával készülünk Pünkösd nagy ünnepére. A következő szentírási részek segíthetnek megnyitni szívünket Isten éltető Lelkének befogadására:

  • Ter 1,1-2. Isten lelke a vizek fölött lebegett
  • Iz 32,15-17. A Lélek kiáradása
  • Jo(el) 3,1-2. Isten mindenkire kiárasztja Lelkét
  • Jn 14,15-18. Jézus nem hagy minket árván, elküldi a Vigasztalót
  • Jn 14,25-27. “Ne nyugtalankodjék a szívetek!”
  • Jn 7,37-39. “Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyon mindenki”
  • Jn 20,19-23. “Vegyétek a Szentlelket!”
  • ApCsel 2,1-6. Az első Pünkösd

Ima:

„Jöjj Szentlélek Úristen! Helyettesítsd csendes nyugalommal, a bennünk lévő feszültséget. Helyettesítsd csendes bizalommal, a bennünk lévő aggodalmat. Helyettesítsd erős hittel, a bennünk lévő félelmet. Helyettesítsd kegyelem édességével, a bennünk lévő keserűséget. Helyettesítsd ragyogó fényeddel, a bennünk lévő sötétséget. Helyettesítsd szerető melegeddel, a bennünk lévő hideget. Helyettesítsd fényességeddel, a bennünk lévő éjszakát. Helyettesítsd üdítő tavaszoddal, a bennünk uralkodó hideg telet. Egyengesd ferdeségünket. Vedd el büszkeségünk élességét, de mélyítsd el alázatosságunkat. Gyújtsd meg szeretetünk tüzét, de oltsd ki szenvedélyeink tüzét. Tedd, hogy úgy lássuk magunkat, ahogy Te látsz minket. Engedd, hogy úgy lássunk Téged, ahogyan azt Te kívánod. Így legyünk boldogok a Te szavaid szerint: “Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják Istent!”

 

forrás

Ima

kép

Leszállt a Szentlélek. És utána? Egy hete ünnepeltük Pünkösdöt, mégis máris mintha sose lett volna.

Néha úgy érzem, olyan következetesen szokás túllépni Pünkösdön, mintha másnap a Szentlélek távozásának emléknapja lenne… Pedig ennek az eseménynek évről évre arra kellene minket emlékeztetnie, hogy mi is ugyanabban az üdvtörténeti korban élünk, mint az apostolok. Arra kellene bátorítson minket, hogy hittel, nyitott szívvel olvassuk el az Apostolok Cselekedeteit. Már e bibliai könyv címe is árulkodó. Nem az apostolok elmélkedései, nem az apostolok emlékiratai… Amire a Szentlélek indította őket, az a CSELEKVÉS.

Minket is hitből fakadó tettekre sarkall a Szentlélek, ha kinyitjuk a szívünk, ha engedjük munkálkodni az életünkben. Általunk is hatalmas dolgokat vihet végbe Isten, ha hozzátesszük a magunk részét. Péter apostol emberi gyengeségei több evangéliumi részletben is előkerülnek, mégis ez a tanulatlan férfi a Szentlelket befogadva gyönyörű beszédet tart a sokaságnak, akiknek szívéhez ezáltal eljut az Örömhír.

Merjük elhinni, hogy Isten sokkal többre képes, mint azt mi gondolnánk!
Fedezzük fel a saját Pünkösd utáni csodáinkat!

 

Kunszabó Anna

Boldog Elena sürgetésére XIII.Leó pápa arra szólította fel a híveket, hogy ünnepélyes kilencedet tartsanak a Mennybemenetel és Pünkösd ünnepe között a keresztények egységéért.

Ez meghívás számunkra, hogy térjünk vissza az emeleti terembe szentségimádásban és közbenjárásban, hogy kezdjünk el imádkozni a Mennybemenetel ünnepe után naponta, hívjuk a Szentlelket és járjunk közbe a nap témájáért. A témákért imádkozhatunk spontán imával, imádkozhatunk Lélekben – a nyelvek adományával, a bűnbánat kifejezésével, hálaadással és dicsőítéssel, számtalan módon. Más könyörgések is hozzáadhatók, ahogy a Szentlélek vezet. Ez az ima az eucharisztia misztériumának szemlélése a Szentlélek erejében, ajándékaival.

 

1. nap
Közbenjárás Izraelért, a Szövetség népéért

Jöjj, Szentlélek a zsidó népre, Izraelre, – hogy meghallják Isten Szavát, és készítsd fel őket „Izrael reménységének” teljes megvalósulására – áldd meg idősebb testvéreinket, Szövetséged népét!(Ter 12,13; Zsolt 122,6; Iz 62,1-2; Ap Csel 28,20; Róm 11)
Könyörögjünk: Jeruzsálem salomjáért, békéjéért: hogy Jeruzsálem igazsága felragyogjon a nemzetek előtt és az egész zsidó nép előtt – Izraelben és a diaszpórában, – a nemzetemben, – a városomban.
2. nap
Közbenjárás Jézus Krisztus Egyházának megújulásáért
Jöjj, Szentlélek, gyújtsd fel újra tüzedet és újítsd meg Egyházadat!(Mt 3,11; ApCsel 2,17-21)
Könyörögjünk: hogy a „Pünkösd lelkisége” megújuljon az Egyházban, – a világban, – kontinensemen, – országomban!
(Belefoglalva a Szentatya szándékait) Könyörögjünk, hogy a „Pünkösd lelkisége” terjedjen az Egyházban; mint az ima, az életszentség, az egység és az evangélium hirdetésének fellángolása! (Pünkösdi ünnepélyes zsolozsma, 2004)

3. nap
Közbenjárás a keresztények egységéért
Jöjj, Szentlélek, egyesítsd Egyházadat – „Atyám, add, hogy egyek legyenek, hogy higgyen a világ”!(Jn 17,21; Ef 4,1-6;2 – 1 1 – 18)
Könyörögjünk: a kiengesztelődésért, az emlékezet megtisztulásáért és a kereszténység megosztottságának gyógyulásáért – a világban, a kontinensemen, – az országomban.

4. nap
Közbenjárás a társadalom megújulásáért
Jöjj, Szentlélek, és újítsd meg a föld színét! Alakítsd át a társadalmat Lelked erejével!(Mk 16,16-20)
Könyörögjünk: hogy az „élet kultúrája”, mely a Lélekből született, áthassa a társadalmat – a világban, – a kormányban,- a kontinensemen, – az országomban.
5. nap
Közbenjárás megtérésért és szentségért
Jöjj, Szentlélek, add, hogy a hit és remény növekedjen az emberek szívében, és add, hogy dicsőséged megnyilvánuljon
Egyházadban!(Róm 8,28-30; 10 – 9 – 10; Jn 3, 5-8)
Könyörögjünk: a bűnösök megtéréséért, az életszentségben való növekedésünkért, Isten dicsőségének megnyilvánulásáért- az Egyházban, a világban, a családomban.
6. nap
Közbenjárás kiengesztelődésért és gyógyulásért
Jöjj, Szentlélek, segíts, hogy egységben, alázatosságban és szeretetben élhessünk!(Zsolt 133, 1-3; Ef 4,1-6)
Könyörögjünk: kiengesztelődésért és gyógyulásért, hogy egység szülessen – magamban és családomban, – az egyházmegyémben, – a plébániámon, – a közösségemben,- az imacsoportomban.
7. nap
Közbenjárás az evangelizációra való felhatalmazásért
Jöjj, Szentlélek, képesíts minket, hogy beteljesítsük hívásodat és tanúid lehessünk a föld határáig, hogy a Jóhír hordozói lehessünk! (ApCsel 1,8)
Könyörögjünk: új felkenésért a Szentlélek által, hogy tanúi lehessünk, hogy elvigyük az evangéliumot minden teremtménynek,- az új evangelizációért az Egyházban.„Ma erről a térről Krisztus mindegyikőtöknek ezt mondja: Menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek! (Mk 16,15). Ő számít mindegyikőtökre, és ugyanúgy az Egyház is. „íme,” – az Úr mondja – „veletek vagyok minden nap a világ végéig” (Mt 28,20). Veletek vagyok.” II. János Pál, 1998. Pünkösd vigíliája
8. nap
Közbenjárás a Szent Kereszt győzelméért
Jöjj, Szentlélek, győzelmedet hirdessék, dicsőséged nyilvánuljon meg a föld színén!(Ef 1,15-23; 2,16; lKor 1,17-18)
Könyörögjünk: a Szent Kereszt erejének és győzelmének hirdetéséért, hogy megváltó ereje megnyilvánuljon szerte a világon.
9. nap
Közbenjárás a Szentlélek új kiáradásáért és ajándékaiért
„Ne hagyjátok el Jeruzsálemet, hanem várjatok az Atya ígéretére, amelyről tőlem hallottatok: …néhány nap múlva a Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni!”(Ap Csel 1,4) Ó, Jeruzsálem, Dávid városa! Isten városa, az utolsó vacsora városa, az Eucharisztiáé, az Ő szenvedésének,halálának és feltámadásának városa, a Szent Kereszt győzelmének városa, az emeleti terem városa : ahol Mária és a tanítványok vártak, Pünkösd városa: ahol a Szentlélek eljött tűzben és megszülte az Egyházat, az Úr visszatérésének városa: ahol a Lélek és a Jegyes hív: „Jöjj el, Uram Jézus!”
Könyörögjünk: hogy megkeresztelkedjünk a Szentlélekkel és vegyük ajándékait, hogy szeretetben építhessük az Ő testét, és mindent az Ő uralma alá rendeljünk az égben és a földön. (Ef 4,12; 1,10; lKor 12, 1-11)

forrás

Boldog Elena

Szentlélek