Bellovics Gábor jezsuita szerzetes személyes hangvételű, háromrészes videoblogjával segít hétről hétre elgondolkodni az életünkön, istenkapcsolatunkon, hogy felkészüljünk pünkösd ünnepére, az igazság és bölcsesség Lelkének fogadására.

Bellovics Gábor ezúttal a veresegyházi Szentlélek-templomban elmélkedik a pünkösdről. „Menjetek és tegyetek tanítványommá minden népet” – mondja Jézus a követőinek. A Szentlélek eljövetelét ünnepeljük, aki képessé tesz minket a saját korlátainkat meghaladva az igazán lényegesre figyelni. Jézus ugyanazokat az apostolokat küldi tanúságot tenni, akik szétszéledtek, megtagadták őt, amikor baj volt, akik már apróbb vagy nagyobb vizsgákon megbuktak – virrasztásból, hűségből, kitartásból… Mégis bízik bennük. Nem az a kérdés, mindig mindent a legtökéletesebben tudtak-e megtenni, hanem hogy eljutott-e mélyen a szívükhöz, hogy Krisztus feltámadt a halálból.

A húsvét utáni ötven nap kellett a tanítványoknak ahhoz, hogy találkozzanak a Feltámadottal, a szívükben megértsék, hogy Jézus legyőzte a halált. Pünkösd után már képesek elindulni és tanúságot tenni. Krisztus az elesettségünk és hibáink ellenére minket küld és bízik bennünk. Pünkösdkor megkapjuk a küldetést: „Menjetek és tegyetek tanítványommá minden népet.”

Menjetek mindazzal és mindannak ellenére, amit találtok a saját életetekben; hozzátok Isten elé, aki gyógyítja sebzettségünket. Minden önreflexió annyiban gyümölcsöző, amennyiben a végén oda tudjuk tartani Isten elé, aki igent mond ránk. Isten elsődleges szeretetének megtapasztalása és az erre adott viszontszeretet lesz a könnyed és természetes keresztény élet kulcsa, nem a megfelelés, a parancsok betartása. Krisztus velünk marad mindennap a világ végéig. Kérhetjük a Szentlelket, irányítsa Istenre a tekintetünket, aki bízik bennünk. A gyengeségeinkből, sebeinkből fakadó élettel mások mellé állva elfogadóbban, mélyebben az evangéliumba gyökerezve tudunk élni. Adja az Isten, hogy ebben tudjunk növekedni napról napra.

forrás