MKPKNagyböjt elején a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a következő, február 24-én, nagyböjt 2. vasárnapján minden szentmisén felolvasandó hirdetményt teszi közzé a nagyböjti tartósélelmiszer-gyűjtésről.

Szűz Mária nevének ünneplését (Festum nominis Beatae Mariaea Virginis) az Egyház számára IX. Pius pápa (1676-89) rendelte el, a törökök felett Bécsnél, 1686. szeptember 12-én aratott győzelem emlékére. Az ünnepet X. Pius pápa (1904-14) tette a győzelem napjára, szeptember 12-re. Addig a Kisboldogasszony nyolcadába eső vasárnapon ünnepelték.

 Az ünnep jelentőségét Magyarországon az adja, hogy a Bécsnél aratott győzelmet követően megtörtént országunk török uralom alóli felszabadítása is: a zentai csatában a törökök felett aratott diadalt (1697. szeptember 11) szintén Mária közbenjárásának tulajdonították.

A kultusz elterjedését Közép-Európában a passaui Mariahilf (Mindenkor Segítő Szűz Mária) kegykép ihlette. A I. Lipót császár (1657-1705) és udvara Bécs ostromának idején Passauba menekült, és ott a kapucinusok templomában e kegykép előtt imádkozott, kérve a Szent Szűz közbenjárását.

A győzelem után a kegykép tisztelete hozzájárult Mária Szent nevéhez kapcsolódó kultusz elterjedéséhez. A XVIII. században Magyarországra telepített németek szívesen választották újonnan épült templomaik titulusául Mária nevét.

Hajnal P.

(Forrás: Katolikus Lexikon)

 

kiemelt kép

 

kép1 (Eisenhut Ferenc: A zentai csata)

kép2 (A Mariahilf kegykép első másolata Passauban)

IX. Pius pápa rendelete alapján, 1856 óta, a pünkösd utáni 2. vasárnapot (Úrnap nyolcadát) követő péntek Jézus Szentséges Szívének főünnepe.

 

Jézus Szíve (Cor Iesu) – Isten emberré lett Fiának a kereszten átszúrt szíve, a megváltó isteni szeretet jelképe. Jézus egész embersége, így Szíve is az Isteni Személyt jelképezi, így hát a Szívben az Istenembert, magát Jézus Krisztust ünnepeljük.

 A Szentírásban a szív nem lélektani, hanem egész-emberi fogalom: a szív a testi és lelki valóság kifejezője. Amikor tehát Jézus szeretete helyett a szívét tiszteljük, az elvont helyett a konkrét valóságra hivatkozunk, felidézve elménkben a megtestesülés titkát.

 Jézus Szívének átszúrása és oldalának megnyitása az isteni szeretet végtelenségét szimbolizálja. Az egyházatyák Jézus Szívét az élő víz forrásaként jelölik meg. A kisázsiai egyházatyák azt vallották, hogy a Jézus oldalából fakadó víz a keresztség és az Eucharisztia közvetlen jelképe, tehát az Egyház kegyelmileg Jézus oldalából született. Az alexandriai irányzat szellemi viszonylatban beszél Jézus Szívéről, amely a szellemi ismeret forrása, a szeretet és a misztikus egyesülés alapja (Szent Ágoston).

A Jézus Szíve-tisztelet már a középkorban kimutatható, különösen a német misztikusoknál (1250-1350). A gondolat terjesztői az Egyházban a karthauziak, majd a jezsuiták (különösképpen Eudes Szent János). A XVII. században kapcsolódott be a Jézus Szíve tiszteletbe a francia Alacoque Margit Mária (1920. május 13-án avatták szentté). A vizitációs nővér már novíciaként is Krisztus lelki látásában élt, belső életét rendkívüli jelek kísérték. 1673. december 27-én kapta az első kinyilatkoztatást Jézus Szent Szívéről, s az egyre folytatódó látomások (1675-ig) mind világosabb tartalmat nyertek: a Margitnak megnyilatkozó szelíd és alázatos szívű Jézus fájlalta az emberi hálátlanságot, s a Szív tisztelőitől engesztelést, a hónap első péntekjén gyónást és áldozást kért. Elöljárói kétkedéssel fogadták látomásait, de az időközben a kolostor elöljárójává kinevezett jezsuita Colombière atya, aki Margit lelkiatyja lett, megnyugtatta őt a kapott kegyelmek valódiságáról. Margit feltárta előtte nagy látomását, melyet 1675. június 15-én, úrnapja oktáváján kapott: az Úr Krisztus megbízta azzal, hogy gondoskodjék a Jézus Szíve tiszteletről. Mindketten Jézus Szent Szívének ajánlották fel életüket.

 A Jézus Szíve tisztelet egyik jámborsági formája a Jézus Szíve-litánia, melynek szövegét 1718-ban Anna Magdaléna Remuzat vizitációs apáca foglalta írásba.

Hajnal P. (Forrás: Katolikus Lexikon, Új Ember Évkönyv 2010)

kép1

kép2 (V. L. Portana: Angyalok imádják Jézus Szentséges Szívét)

kép3

 

 „A pap, akinek Isten zárta be a száját,

örökké hallgatni fog.”

Kedves Testvérek!

A Katolikus Egyház kétezer éve minden történelmi korban a maga lehetőségeihez mérten felkarolta a szegényeket. A Caritas Hungarica – Katolikus Karitász segélyszervezetén keresztül eddig is igyekezett és ezután is törekszik lehetőségeihez mérten mindent megtenni, hogy a szegénység miatt ínségben szenvedőkön segítsen. Krízishelyzetbe került családokon már sok esetben segítettünk, de még mindig nagyon sok családban éheznek és nélkülöznek.

Az Úr Jézus nem csupán szavaival hirdette meg a felebaráti szeretetet, hanem példát mutatott a követői számára. Szentatyánk, XVI. Benedek pápa idei nagyböjti üzenetében így fogalmaz: „’A testben … a tagok törődjenek egymással’ (1 Kor 12,25), hangsúlyozza Szent Pál, hiszen egyetlen testet alkotunk. A testvérek iránti szeretet, melynek egyik kifejeződése az alamizsna – tipikus nagyböjti cselekedet az imádság és a böjt mellett –, ebben a közös összetartozásban gyökerezik.”

A héten ünnepeltük Boldog Apor Vilmos vértanú püspök (1892. február 29. – 1945. április 2.) születésének 120. évfordulóját. Őt Gyulán a szegények plébánosának is nevezték, mert mindig kész volt segíteni a rászorulókon. Egyik karácsonyon elajándékozta a plébánia élelemkészletének nagy részét és minden pénzét. Püspökké szentelésén, amely 1941. február 24-én volt Gyulán, hat szegény kisgyermek köszöntötte őt a következő szavakkal: „Mi, hat kis árva, … köszönjük neked, jóságos jótevőnk, hogy mindig adtál az éhezőknek.” A szentéletű főpásztor végrendeletében is külön kitért a szegényekre, megnevezve hat várost, hogy egy meghatározott összeget „adjanak alamizsnául … szegényei részére a hatóságnál nyilvántartott segélyre szorulók arányában szétosztva, esetleg több részletben.”

Ebben a szellemben kérjük a testvérek segítségét, hogy segítőkész lélekkel az Isten szerető jóságát közvetítsük adományunkkal. Tudjuk, hogy a katolikus családok is nehéz helyzetben vannak, és anyagi gondokkal küzdenek. Ezért nem perselygyűjtésre buzdítjuk a testvéreket, hanem arra, hogy szerény lehetőségeikhez mérten tartós élelmiszerrel járuljanak hozzá a Katolikus Egyház segélyakciójához. Ezzel egy ősegyházi hagyományt elevenítünk fel, hiszen az első század keresztényei a kenyértörésre hozták magukkal a szegényeknek szánt adományaikat. Az ő példájukat követve, kérjük, hozzák el a szentmisékre tartósélelmiszer-felajánlásukat és tegyék a templomban erre kijelölt helyre. A legkisebb adománnyal is a felebaráti szeretet csodája valósul meg közöttünk.

Ezt megtehetik a jövő heti vasárnapi szentmiséken és az azt követő hétköznapokon, március 11-től 18-ig. Adományaikat a karitász juttatja majd el a rászorulókhoz. A korábbi években meghirdetett gyűjtésünk eredményeképpen családok ezreit tudtuk segíteni azokkal a segélycsomagokkal, amelyeket a hívek adományaiból juttattunk el a rászorulókhoz. Ha ezt mindannyian megtesszük, újra nagyon sok családnak tudunk segíteni az irgalmas Jézus példáját követve.

Telefonos adományvonalon is bekapcsolódhatunk a karitász segítő munkájába. Ha hívjuk a 1356-os telefonszámot, hívásonként 500 forinttal segítünk.

Jézus szavai biztassanak bennünket az összefogásra és a tevékeny segítség megnyilvánulására: „Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek” (Mt 25,40). Isten áldja meg segítőkész családjainkat! Hálásan köszönjük minden kedves testvér jó szándékú adományát.

Budapest, 2012. nagyböjt

a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

 

forrás: Magyar Kurír

2010 őszétől kezdődően a beteglátogató önkéntesek számára a képzéseket a Budapesti Katolikus Kórházlelkészség szervezésében, az Országos Onkológiai Intézetben tartják évente két alkalommal, februári és októberi kezdéssel. A Kórházlelkészség keretében jelenleg összesen 136 önkéntes beteglátogató végez szolgálatot Budapest összes 35 felnőtt fekvőbetegeket ellátó, nem felekezeti kórházából 29-ben....

L. Ritók Nóra küldte nekünk. Hogy ki ő? Katt ide