“Rossz a Jézus kiscsizmája, sír a ködmöne”

Ha valaki egerészés közben rátéved a Nyomor széle blogra, igencsak fájdalmas tényekkel fog szembesülni. Magyarországon vannak olyan kis zsákfalvak, pl. Berettyóújfalu közelében, ahol a szó szoros értelmében gond a mindennapi kenyér vagy tüzelő, netán a téli fűtés megoldhatatlan probléma. A családokban sok gyerek, csecsemő is él fűtés nélküli házikóban. Egy művészeti, képességfejlesztő iskola működik Berettyújfaluban, ahol Ritók Nóra tanárnő és társai azon kívül, hogy rajzolni, festeni tanítják ezeket a tehetséges gyerekeket, még önkéntes munkával a családokon is igyekeznek segíteni. Tizenhárom településen! Valamiképpen megszólítva éreztük magunkat, itt, Rákoscsabán, ahogy ennek hírét vettük. E-mailek kezdtek keringeni, telefonok csöngeni: segítsünk! A Szentlélek Úristen minden jó ügyet a szárnyára vesz, anyák-apák szíve csendült egyet, és a fázó kisbaba képe valahogy azt a kétezer évvel ezelőtti, istállóban születettet idézte…

Szóval és tettel: elkezdtek gyűlni az adományok: babakocsi, babaágy, babaruha, szekrény, kályha, ruhanemű, játék, egyéb. Már alig fért a pincébe, vártuk Berettyóújfaluból az autót, hogy elvigye. De közben még az is eszünkbe jutott, hogy karácsonyi csomagokat is kellene készíteni a családoknak. Hiszen ezeknek az embereknek az ünnep ugyanolyan szürke és fénytelen, mint a többi nap. Se a Mikulás nem érkezik hozzájuk, se a karácsonyi angyal… A gyerekek nem ismerik azt a boldog izgalmat, amelyet a mi gyerekeink átélhetnek évről-évre a készülődéssel. Náluk nem természetes az, ami a többségi társadalom számára az ünnep. Tizenegy család nevét, képeit kaptuk meg, hogy készítsünk nekik karácsonyi meglepetést, és sok-sok család vállalta, hogy elkészíti az élelemmel, játékkal, ruhaneművel teli dobozokat. Volt, aki elkészült vele, mire jött az autó, és a többi adománnyal együtt elküldte, volt, aki postán adta fel. A berettyóújfalui Igazgyöngy Alapítvány tagjai 23-án viszik ki nekik a névre szóló ajándékokat. A kályhákat, a babakocsit, ruhát már korábban megkapták. Nagy öröm volt. Az egyik családnál épp karácsonyra várják az első unokát!  Talán kicsit több erejük lesz az anyáknak törődni a gyerekekkel, az apáknak a munkakereséssel. Mégiscsak más az élet, ha be van fűtve…

Örüljetek és örvendjetek: annyit biztos tettünk, mint a boci meg a szamár Betlehemben – melengettük a Kisjézust.

Gál Magdolna

Nyomorszéle blog