Május hónapban nagy örömmel köszöntjük a Boldogságos Szűz Máriát imádságunkkal és a litánia eléneklésével, elimádkozásával. Ugyanilyen nagy örömmel és nagy melegséggel köszöntjük május első vasárnapján az édesanyákat.

S amikor az édesanyákat köszöntjük, akkor természetes, hogy mi mindannyian elsősorban saját édesanyánkra gondolunk. Őérette adunk hálát, neki mondunk köszönetet azért, akik vagyunk, amivé formálódtunk. Megköszönjük egész létünket, s megköszönjük terveinket, vágyainkat, céljainkat. Isten teremtésének a rendjében a férfi és a nő az, aki visszatükrözi Isten képmását. A férfi és a nő az, aki az isteni tulajdonságokat jelenvalóvá teszi, és éppen az anya az, aki ezt az isteni tulajdonságot egészen sajátos módon mutatja be, és éli meg. Azáltal, hogy az élet Istenétől kapott életet méhébe fogadja, testébe fogadja, hogy szinte észrevétlenül, de napról napra növekszik az élet.

S nem csak az anya testében növekszik, hanem növekszik az anya lelkülete által, szellemisége által, örömei által, vágyai által. Élettel ajándékozza meg az anya a gyermekét, és ez a növekedés továbbra is tart. Az a kapcsolat, ami a gyermek és az anya között van, semmi máshoz nem hasonlítható, és semmi máshoz nem fogható és nem is helyettesíthető. Hiszen ahogy a testében növekedett a gyermek, a testével táplálja, nem csak akkor, amikor kicsiny, hanem később is szeretetével, áldozatával. Azzal, hogy napról-napra szellemi-lelki-testi táplálékot nyújt gyermeke számára. Ez a gesztus, ez az éltető, ez az önmagát megtörő, feláldozó és szerető, gyermekének ajándékozó gesztus, ez a Krisztustól tanult isteni gesztus. Amikor az ember föláldozza magát, hogy a másiknak élete legyen és bőségben legyen. S nyugodtan lehet mondani, ez az anyai természet, ez az anyai lét, az eucharisztikus lét. Hiszen életet ad, önmagával táplál, életre vezet, és életre hív. Hiszen általában az édesanyák a maguk szeretetével megelőzik gyermekeiket, és Isten országába megérkezve, ugyanúgy segítik földi életükben gyermekeiket, mint földi életük során.

Szeretnénk megköszönni az édesanyáknak a létüket, szeretetüket, gondoskodásukat, ezt az isteni szeretetet megjelenítő létmódot. Szeretnénk ezért hálát adni. Még egy gondolatot emelnék ki. Leginkább a kedvességet édesanyánktól tanuljuk meg. Mennyire nagy szükség van erre. Imádkozzunk azért nagy hálával, nagy köszönettel, hogy az édesanyák örömmel tudják élni szolgálatukat. És talán arra a nagyon egyszerű gesztusra is hívhatom a kedves testvéreket, amikor városainkban, falvainkban kicsi gyermekükkel játszó, kicsi gyermeküket hordozó édesanyákkal találkozunk, akkor valami büszke, de nagyon kedves mosollyal tekintsünk rájuk, elismerve az ő nagyságukat.

forrás