Új szív
Néhány évvel ezelőtt szívműtéten estem át. A szívverésem leginkább morzejelekhez hasonlított: gyors, gyors, gyors, lasssúúú. Többszöri sikertelen gyógyszeres kezelés után sem tudták visszaállítani a normális szívritmust, így az orvos úgy döntött, hogy műtéti beavatkozás szükséges. A folyamat során az orvos a “rosszalkodó részeket” kiégeti.
Miközben a műtőbe toltak, megkérdezte tőlem, hogy van-e még egy utolsó kérdésem? (Talán máshogy is feltehette volna a kérdést.) Próbáltam szellemes lenni.
– “Szóval, kiégeti a szívem belsejét, ugye?”
– “Pontosan.”
– “Tulajdonképpen megöli a rosszalkodó sejteket, igaz?
– “Ez a tervem.”
– “Ha már úgyis ott bent jár, esetleg nem tudná mindjárt kiégetni az irigységet, az önzést, a bűntudatot és a gőgöt is?”
Elmosolyodott, majd így válaszolt: “Sajnálom, de ez nincs a munkaköri leírásomban.”
Tényleg nincs. Azonban Istenében van! Az Ő foglalkozása az, hogy szíveket változtat.
Tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy ez a változás egyik napról a másikra történik. Viszont akkor is tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy soha nem történik meg. Itt egy kicsi, ott egy kicsi. De mindenképpen jön az áttörés. “Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek” (Tit 2,11). A zsilipek nyitva vannak, a kegyelem árad. Hagyd, hogy magával ragadjon!
