Sokan nem tesznek nagyböjti elhatározásokat, pusztán azért mert úgy érzik, hogy úgysem fog sikerülni. Pedig nem mindig kell hatalmas dolgokban gondolkodni, ezt bizonyítja ez a 4+1 pont is!

Ismerd magad, ismerd a hasadat!

Te tudod a legjobban, hogy húst, vagy inkább csokit, esetleg a reggeli kávé tejszínhabját érdemes letenned erre az időre. Talán az alkohol is jócskán megérett már egy böjtnyi szünetre az életedben. Olyan dolgot válassz, ami kifejezi, nem a fizikai szükségletek, a kis örömök vannak első helyen a szívedben, hanem Isten! Ha megtalálod a számodra megfelelő böjtöt, rengeteg új felismerést tehetsz az önismeret útján, miközben Isten felé ezen a módon is kommunikálsz.

Csak pozitívan!

A neten hamar megtapasztalhatjuk, a negatív véleményt sokszor szívesebben fogalmazzuk meg, mint a pozitívat. Igen, egy bejegyzés alatt van 150 like, de mind a három komment negatív. A hangnem persze változó, a korrekt, tiszteletteljes kritikáktól kezdve a durva, személyeskedő mocskolódásig mindennel találkozhatunk. Mi lenne, ha most 40 napig nem írnál negatív kommentet? Ez is egy módja a netes böjtnek, ami egyre többek számára megfelelő lemondási terep. És ha nem görgetnél a hírfolyamon? Ha meghatározott időt töltenél naponta a világhálón? Az átcsoportosított figyelemmel és idővel sokak esetében hegyeket mozgató hit épülhetne.

Cselekedetek, amelyek semmiségnek tűnhetnek

A legalapvetőbb, mégis nagyon gyümölcsöző böjtölési lehetőséget a hétköznapi helyzetek kínálják. Mosolyogj a postásra, a pénztárosra, legyen egy jó szavad mindenkihez, akivel beszélsz! Köszönj az ellenőrnek! Az idegenekkel való kedvesség persze sokszor könnyebb, mint a családtagokkal. Miután hazafelé átadtad a helyed a buszon, ne változz kellemetlenkedő, kényelmes alakká az otthonod küszöbét átlépve. Ahogy Teréz anya mondta:

Ha valamit tenni akarsz a világbékéért, menj haza és szeresd a családodat!

Ragadd meg a lehetőségeket!

Sokszor a böjti fogadalmakról csak lemondások jutnak eszünkbe, pedig rengeteg lehetőség nyílik arra is, hogy valami pluszt adj Istennek és magadnak. Plusz imaidőt, extra csöndet, különleges figyelmet. Katolikusként a szentgyónás, a szentségimádás is szerepet kaphat az elhatározásban, de bármilyen felekezethez is tartozol, a templomod hétköznap is minden bizonnyal nyitva áll.
Ha eddig nehézséget jelentett számodra a rendszeres igeolvasás, ebben fejlődj a nagyböjtben! Akár napi egy fejezetet is megfogadhatsz idén. Máté evangéliuma 28, Márk evangéliuma 16, Lukács evangéliuma 24, míg Jánosé 21 fejezetből áll. Akár több is beleférhet ebbe a nagyböjtbe!

+1 Gondold át ma este!

Hamvazó szerdával megkezdődik a böjt… Ahhoz, hogy holnap lélekben készen állj erre az időszakra, hogy imában letehess egy olyan elhatározást, ami gyümölcsöző lehet az Istennel való kapcsolatod szempontjából, ma át kell gondolnod a dolgot. Légy magadhoz őszinte, vedd figyelembe az időbeosztásod és a lehetőségeid! Érdemes figyelmet fordítanod erre, hiszen tapasztalatból tudjuk, ha egyetlen kis lépést teszünk Isten felé, Ő elénk rohan.

Kunszabó Anna

Jézusban való hit és a nehézségeken túllépő bátorság, ahogy a szentek tették – állt Ferenc pápa péntek reggeli homíliájának a középpontjában, melynek gondolatát a napi evangéliumból vette. Márk evangélista, könyvének második fejezetében (Mk 2,1-12) ugyanis beszámol annak a bénának a meggyógyításáról, akit társai a lapos tető egyik nyílásán leengednek Jézus elé, aki nemcsak a beteg testét gyógyítja meg, hanem a lelkét is, amikor megbocsátja neki a bűneit.

Az imádság hitből fakad és hittel végzik

„Márk evangéliumában két gyógyítás-történetet  hallottunk, a leprás meggyógyítását tegnap csütörtökön, ma pénteken pedig a béna gyógyulásáról szóló beszámolót – kezdte beszédét a pápa. Mindkét esetben imádkoznak a gyógyulásért és mindketten hittel teszik. A leprás bátor felhívással fordul Jézus felé, amikor így szól: „Ha akarod, megtisztíthatsz engem (Mk 1,41). Jézus azonnal válaszol: „Akarom, tisztulj meg!”. Tehát minden lehetséges annak, aki hisz, ahogy az evangélium tanítja – hangsúlyozta a pápa. Amikor az Úrhoz megyünk, hogy kérjünk tőle valamit, az imádságnak mindig hitből kell fakadnia és hittel is kell végezni azt. Uram, én hiszek abban, hogy Te meg tudsz engem gyógyítani, hiszem azt, hogy Te meg tudod tenni ezt. Legyen tehát bátorságunk, akár dacoljunk is vele, miként ez a leprás a tegnapi evangéliumban és a béna a mai történetben. Könyörgés hittel…!

Ne imádkozzunk papagáj módjára!  

Az evangélium tehát azt a kérdést veti fel, hogy miként, hogyan imádkozunk – folytatta a pápa. Ne imádkozzunk papagáj módjára! – ajánlotta –, mintegy érdektelenül az iránt, amit egyébként kérünk. Kérjük az Urat, hogy segítse a mi kicsiny hitünket, még a nehézségekkel szemben is. Számos történet szerepel az evangéliumban, amikor a bajban lévőnek nehéz az Úr közelébe férkőznie. Ezért is segít bennünket ez a példa. A bénát, a mi evangélium tanúsága szerint, egyenesen a tetőn keresztül engedik le, csakhogy a hordágya az Úrhoz elérjen, aki éppen hatalmas tömeget tanít. Az akarat megoldást talál – emelte ki a pápa –, mert túllép minden akadályon.

Bátorság kell ahhoz, hogy eljussunk az Úrhoz. Bátorság kell, hogy legyen hitünk a kezdetben:  „Ha akarod, meggyógyíthatsz engem! Ha Te akarod, én hiszek! És bátorság kell ahhoz, hogy az Úrhoz jussunk, amikor nehézségek tornyosulnak, az a bátorság…! Sokszor pedig türelem kell és tudni kell kivárnia az időt és nem szabad feladni, hanem mindig tovább kell menni. De ha hittel jutok el az Úrhoz és azt mondom neki: „Ha tudod, add meg nekem ezt a kegyelmet!…, és aztán ha a kegyelem három nap után sem érkezik meg, az egy másik dolog.. és elfelejtem.

Ha az imádság nem bátor, nem keresztény imádság                

Szent Mónika, Szent Ágoston édesanyja imádkozott és sokat sírt fia megtéréséért és sikerült neki elérnie azt – idézte fel őt a pápa a sok szent között, akik bátran és hittel imádkoztak. Bátran, dacolva az Úrral, bátran dobjuk be magunkat, még ha nem is nyerjük el azonnal, amit kérünk, mert az imádságot „nagy tétben játsszák” és ha az imádság nem bátor, nem keresztény imádság – mondta bátran Ferenc pápa.

A keresztény imádság a Jézusban való hitből születik és hittel mindig túllép a nehézségeken. Egy mondatot hordozzunk a szívünkben a mai nap Ábrahámtól, atyánktól a hitben – kérte a pápa –, mert ez megsegít bennünket. Ábrahám ugyanis ígéretet kapott az örökségre: száz éves korában fia lesz. Pál apostol ennek kapcsán mondja: Ábrahám hitt (Róm 4,3) és ez megigazulására szolgált. Hitt és útra kelt. Vagyis hinni és mindent megtenni , hogy elnyerjük azt a kegyelmet, amit éppen kérünk. Az Úr maga mondta nekünk: Kérjetek és adatik nektek! (Mt 7,7). Vigyük magunkkal ezt az igét és bizakodjunk, de mindig hittel és merjük odaadni magunkat. Ez a bátorság a keresztény ima sajátossága. Ha egy imádság nem bátor, nem keresztény imádság! – zárta e kijelentésével Ferenc pápa péntek reggeli homíliáját a Szent Márta házban tartott szentmise során.

forrás

kép

Keddenként de. ½ 10-kor Fábry Kornél atya, az eucharisztikus kongresszus szervezőjének Városmajori templomban tartott előadásait vetítjük a hittanteremben.

január 9.

január 23.

február 6.

február 20.

március 6.

március 20.

április 3.

április 17.

májusi időpontokat későbbiekben közöljük

 

Eucharisztikus kongresszus honlapja

 

Idén, a korábbi évekhez hasonlóan több, mint 40 gyermek adta elő Jézus születésének történetét.

Ezúton köszönjük meg a gyermekeknek a szövegtanulást, próbákra járást, illetve szüleiknek a sok háttér munkát. Külön köszönjük Tüzes Marcell Sámuelnek, Ágostonnak és Johannának, valamint Hajnal Piroskának, hogy orgonajátékukkal és szép hangjukkal tették színesebbé a gyermekek előadását. Köszönetet mondunk Kiss Zoltánnak a fotókért.

 

Fotók megtekinthetők erre a linkre kattintva

„Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!” (Iz 9,5)

Egy szó van, ami leírja az éjszakát, amikor Ő eljött: átlagos.

Az éjszaka átlagos volt. Néha egy fuvallat megrezegtette a leveleket és lehűtötte a levegőt. A csillagok olyanok voltak, mint a fekete bársonyon ragyogó gyémántok. Felhők vonultak el a hold előtt. Gyönyörű éjszaka volt, de nem különleges. Egy átlagos éjszaka, átlagos éggel.

A bárányok átlagosak voltak. Volt néhány kövérkés, néhány hordóhasú, néhány soványka, néhány pipaszár lábú. Átlagos állatok. Nem volt aranygyapjuk. Semmilyen díjat nem nyertek.

És a pásztorok. Egyszerű emberek voltak. Bárányszaguk volt és valószínűleg éppolyan szőrösek is voltak. Nem fogod megtalálni a botjukat egyetlen múzeumban sem, sem az írásaikat egyetlen könyvtárban. Senki nem kérte ki a véleményüket a társadalmi igazságtalansággal, vagy a Tórával kapcsolatban. Névtelenek és egyszerűek voltak.

Egy átlagos éjszaka, átlagos bárányokkal és átlagos pásztorokkal. És ha Isten nem olyasvalaki lenne, aki szereti „extrákkal” feldobni az átlagosat, akkor az éjszaka észrevétlenül ment volna el. A bárányokról és a pásztorokról mindenki megfeledkezett volna.

Azonban Isten az átlagosok közt jelenik meg és jár táncot. És azon az éjszakán ezt tette, és keringőt táncolt.

A fekete égboltot átjárta a fény. A fákat, amik addig csak árnyékok voltak, egyszerre világosság borította be. A bárányok, amik eddig csendben voltak, a kíváncsiság kórusává váltak. Egyik pillanatban a pásztorok még aludtak, a következőben pedig a szemüket dörzsölték és ámulva bámultak a mennybéli idegenek arcába.

Az éjszaka többé már nem volt átlagos.

A bejelentés először a pásztoroknak szólt. Ők nem kérdezték, vajon Isten tudja-e mit csinál. Ha az angyalok teológusokhoz mentek volna, azok először a kommentárjaikba bújtak volna. Ha az elithez mentek volna, ők először körülnéztek volna, hogy vajon valaki látja-e őket. Ha a sikeresekhez mentek volna, azok először a naptáraikat vették volna elő, hogy ellenőrizzék van-e idejük ilyesmire.

Így hát a pásztorokhoz mentek. Olyan emberekhez, akiknek nem kellett megvédeniük a hírnevüket, akiknek nem voltak önző céljaik. Olyan emberekhez, akik nem voltak elég okosak ahhoz, hogy megmondják Istennek, hogy angyalok nem énekelnek a bárányoknak és messiásokat nem lehet csak úgy jászolban találni.

Az angyalok éjszaka jelentek meg, mert ilyenkor lehet legjobban látni a fényt, és ilyenkor van rá a legnagyobb szükség. Isten ugyanezért jön az átlagoshoz.

A legegyszerűbbek az Ő leghatalmasabb eszközei.

Max Lucado

December 21- 23-án, csütörtök, péntek és szombat este 18 órakor Hurgoi Sándor verbita atya, a Názáret Missziósház rektora, hivatásgondozó adventi lelkigyakorlata.

Előtte ½ 6-tól gyóntat.

Hurgoi Sándor beszél önmagáról

verbiták honlapja

Azzal, hogy nemet mondasz, igent mondasz az egyszerűsítésre és arra, hogy újra a számodra fontos dolgokra koncentrálj!

Néhány évvel ezelőtt, a nappali közepén állva, díszekkel teli műanyag dobozokkal körülvéve, magamban sóhajtozva és mormogva, ahogy egy rakoncátlanul feltekeredett égősorral küzdöttem, hallottam, hogy a legkisebb fiam a következőt suttogja a barátjának, aki átjött hozzá játszani: „Az én anyukám nem szereti a karácsonyt.” Még ma is emlékszem, a barátja elszörnyedő és megrökönyödött arcára. Képzelem, mit gondolhatott: „Micsoda anya az, aki nem szereti a karácsonyt?!”

Az advent, amely a latin adventus szóból származik és „eljövetelt” jelent, hagyományosan a készület ideje. A december 25-ig tartó négyhetes időszak a szemlélődés és az elmélkedés időszaka, amelynek során a Messiás eljövetelét várjuk. Megemlékezünk Jézus 2000 évvel ezelőtti születéséről, és buzgó várakozással nézünk második eljövetelének elébe. Az egyház hagyománya szerint az advent az elcsendesedés ideje – lehetőség arra, hogy „lelki kincseket” gyűjtsünk, készülve Megváltónk emberként való eljövetelére.

Mindezek ellenére úgy tűnik, advent igazi jelentése elveszett számunkra. Az eszeveszett fizikai készülődés – díszítés, vásárlás, társasági élet – során nem jut elég időnk és helyünk arra, hogy szívünket is felkészítsük. Szem elől tévesztettük az adventus-t – a Jézus jövőbeli eljövetelére való várakozást – és ehelyett belemerültünk a jelen elfoglaltságaiba, kötelezettségeibe és felelősségeibe.

Az adventünk mindennel tele van, Jézust kivéve.

Abban az évben, amikor meghallottam, hogy a fiam azt mondja a barátjának, hogy én nem szeretem a karácsonyt, gyökeresen megváltozott a hozzáállásom. Számba vettem, hogy miből áll az életem az ünnepek alatt, és észrevettem, hogy a naptáram túlságosan tele volt társasági eseményekkel, vásárlási és ajándékozási szokásaim pedig szintén túlzónak bizonyultak. Túl sok pénzt költöttem, és a sütés, díszítés, vendégségek, ajándékcsomagolás és képeslapírás között kimerülésig hajszoltam magam. Így az előkészületek és az úgynevezett ünneplés annyira elvonták a figyelmemet, hogy teljesen szem elől tévesztettem az advent és a karácsony lényegét.

Az otthonom készen állt, de a szívem egyáltalán nem.

Tehát megváltoztattam a karácsonyi készülődés módját. Csökkentettem. Egyszerűsítettem. És főleg, gyakrabban mondtam nemet. Azóta a december 25-ét megelőző négy hét sokkal nyugodtabban telik. Még mindig bennem van az ünnep izgatottsága és öröme, de már nem esem túlzásokba. Több helyet hagyok az életemben, több időt a szemlélődésre és az elmélkedésre. Megengedem magamnak, hogy Jézus születésére várakozzak.

Hogyha úgy érzed, hogy a te advented inkább a tárgyak és feladatok eljöveteléről szól, mintsem az Úr Jézus eljöveteléről, a következőkben három egyszerű módot olvashatsz, amelyek segítenek az egyszerűsítésben, és hogy újra a számodra fontos dolgokra irányítsd a figyelmedet.

1) Mondj nemet a túl sok feladatra

Ez nem azt jelenti, hogy tisztítsd meg naptáradat minden társasági eseménytől, hanem azt, hogy fogadj el egy vagy két meghívást a sok közül, a többire pedig mondj nemet. Tedd szabaddá magad egy péntek estére, hogy a kandalló körül ülve, forró csokit kortyolgatva társasjátékozhass a családoddal. Tölts minőségi időt a számodra fontos emberekkel. Vagy egyszerűen tölts egy vasárnap délutánt azzal, hogy a téli tájat szemléled az ablakon át. Adj magadnak helyet, időt és csendet arra, hogy hálát adsz a Megváltónak, aki azért jött, hogy megmentsen.

2) Mondj nemet a perfekcionizmusra

Ez talán a karácsonyi üdvözlőlapokról és az ünnepi körlevélről való lemondást jelenti. Vagy talán azt, hogy kidobod a Kézműves Katalógust a szelektív hulladékgyűjtőbe és ugyanúgy díszíted a kandallópárkányt az év mind a 12 hónapjában.

Számomra a perfekcionizmusról való lemondás azt jelenti, hogy az ajándékaim nem fognak úgy kinézni, mintha dekoratőr csomagolta volna őket.

Nem lesz vadonatúj, kivilágított karácsonyfa a házam előtt, mert meg akarom spórolni a hobbi-lobbira szánt pénzt és időt. És a gyerekeim tanárainak inkább üdvözlőkártyákat fogok adni, a fénylő celofánba csomagolt, csillogó szalaggal átkötött hat különböző féle házi karácsonyi sütemény helyett. Számomra a perfekcionizmusról való lemondás egyszerűbb, pihentetőbb adventhez vezet.

3. Mondj nemet a túlzott költekezésre

Ha kevesebb időt töltünk a zsúfolt bevásárlóközpontokban, divatos ajándékokat hajszolva, több időt tölthetünk csendben otthon. Nem vásárolok minden egyes listámon szereplő embernek egy halom ajándékot, mint ahogy régebben tettem. Ennél sokkal jobb: jelenlétet adok ajándék helyett. Például, ahelyett, hogy ajándékot adnánk egymásnak, egy barátommal elmegyünk vacsorázni a kedvenc éttermünkbe januárban, mikor az ünnepi nyüzsgés már lecsengett.

Könnyen elbűvöl minket a sok ajándék, amelyet ez az időszak kínál, mert igazán, a legtöbb lehetőség, ami szembe jön, mind olyan, amit szívesen csinálunk, vagy élmény, amelyet a családunk értékel. De jóból is megárt a sok. Ha advent négy hete alatt nemet mondasz néhány dologra, az otthonodat, és a szívedet egyaránt felkészítheted a karácsonyra.

forrás

Csokifigurává merevedett a szemünkben egy férfi, akihez meghökkentő események fűződnek, aki nem született fehér szakállal, ráadásul valószínűleg életében nem látott rénszarvast. A Szent Milkóshoz köthető legendák közül csak a három megajándékozott lány története ismert, pedig az elfeledettek némelyike a december 6-i ünnep kialakulásához is kapcsolódik.

Amikor a myrai püspök meghalt, a környék püspökei összegyűltek, hogy megválasszák az utódot. Éjszaka egyikük egy szózatot hallott: ,,Holnap délben állj a templom kapujába! Az első embernek, aki akkor belép, Miklós lesz a neve, őt szenteljétek püspökké.” És valóban, Miklós, aki Isten hűséges szolgája volt, miként előre megmondatott, eljött a templomba, és az égi szózat szerint – ámbár eleinte tiltakozott – megválasztották, és fölszentelték püspökké.

Miklós kiválóan teljesítette püspöki feladatait, s részt vett a niceai zsinaton is.

Egy napon viharba került matrózok hívták segítségül, megjelent a hajón, kezébe ragadta a kormányt, és a szükséges manőver után – lecsillapítván a vihart is – biztonságban hagyta ott őket.

Legendája legrégibb rétegéhez tartozik az az elbeszélés, mely szerint megmentett három ártatlanul vádolt katonatisztet. Ezeket koholt vádak alapján bebörtönözték és halálra ítélték. Miklós azonban Nagy Konstantinnak megjelent álmában, és a katonákat megmentette a hóhértól.

Egyszer a vidéken éhínség volt, Myra kikötőjében pedig gabonával megrakott, nagy hajók horgonyoztak, és rakományuk a császári tárházak feltöltésére volt szánva. A püspök tárgyalni kezdett a hajósokkal, és azt javasolta nekik, hogy minden hajóról csak száz mérőnyi gabonát adjanak a városnak, bizonyára nem fogják észrevenni a hiányt a császári ellenőrök. A kapitányok hajlottak a szóra, és átadták neki a kért gabonát, de amikor megérkeztek rendeltetési helyükre, a rakomány éppen annyi volt, amennyit Alexandriában behajóztak.

Szent Miklós segített az akkoriban nem kedvelt zsidókon is, amikor hazug módon vádolták őket.

Így esett meg egyszer, hogy egy keresztény adósa volt egy zsidónak, de nem akarta megadni tartozását, sőt tanúk előtt vallotta, hogy már régen visszaadott mindent. Amikor bírósági tárgyalásra került a sor, a hazug keresztény megjelent egy vándorbottal a kezében, amelynek belsejét előzőleg kifúrta, és arannyal töltötte meg. Amikor esküt kellett tennie, átadta a botot a zsidó hitelezőnek, és megesküdött rá, hogy sokkal többet adott hitelezőjének saját kezébe, mint amennyivel tartozott. Utána pedig visszavette a botját. Miután a csel bevált, és megnyerte a pert, mint aki jól végezte dolgát, elindult hazafelé. Útközben azonban elálmosodott, ezért lefeküdt az út szélére, és elaludt. Egy arra haladó kocsi azonban átment rajta: elgázolta a csalót, és a kocsi kereke alatt eltörött a bot és előkerült a beléje rejtett arany. A zsidó hitelező visszakapta pénzét, de arra kérte Miklóst, gyógyítsa meg az elgázolt embert.

Egy gyermektelen házaspár azért imádkozott a szenthez, hogy gyermekük lehessen. Mikor fiúk született és már fölcseperedett, atyja tengerre szállt vele, hogy hálából elvigyen a myrai Szent Miklós- templomba egy díszes fogadalmi kelyhet. Útjuk közben a gyermek éppen ezzel a kehellyel akart vizet meríteni a tengerből, beleesett a vízbe, és megfulladt. Az apa bár vigasztalhatatlan volt, a fogadalmát teljesíteni akarta, de a megígértnél sokkal egyszerűbb kelyhet tett az oltárra. Egy láthatatlan kéz azonban visszautasította a kelyhet, és lesöpörte az oltárról. Egyszer csak látja ez az ember, hogy a halottnak vélt kisfia beszalad a templomba, és elmeséli, hogy amikor beleesett a vízbe, Szent Miklós püspök vette az ölébe, és megmentette. Most már az igazi hálaajándékot tették le az oltárra.

Megszámlálhatatlan azoknak a történeteknek a száma, amelyek a segíteni siető Miklósról szólnak, különösen gyermekek esetében. Az egyik ilyen történet szerint egy gonosz vendéglős elcsábított három iskolás fiút, majd megölte őket, és mint a húst szokás, só közé egy hordóba rejtette a holttestüket. Miklóst egy angyal figyelmeztette az esetre, mire ő megjelent a vendéglős házánál, föltámasztotta a gyermekeket és megbüntette a bűnöst.

A három megölt gyermek történetét dramatizálva is megjelenítették. Az ártatlan gyermekek napján, december hatodika előestéjén előadott püspökjátékból bontakozott ki a közismert Miklós-est: a gyermekek meglátogatása, kikérdezése és megjutalmazása.

A késő középkor óta Miklós püspököt a tizennégy segítő szent közé sorolják. Számtalan templom, társulat és foglalkozás patrónusa (tanulók, gyermekek, leányok, hajósok, foglyok, pékek, kereskedők, gyógyszerészek, jogászok).

Hagiográfusok azt is vallják, hogy egy szent legendája részben kifejezi egy-egy szent tiszteletét, részben pedig oka a tisztelet további bontakozásának. Maga a legenda is él: alakul, fejlődik, főleg azáltal, hogy merít abból a gazdag motívumkincsből, amely nem a történeti szenttel, hanem a nép életével és a természettel van kapcsolatban.

E fölismerés birtokában a Szent Miklós-tisztelet alakulását így vázolhatjuk: Keleten, Myra városában és Konstantinápolyban Miklós püspököt a 6. században már tisztelték. Myrából és konstantinápolyi sírtemplomából terjedt el tisztelete az egész görög, szláv illetve orosz egyházban. Kappadókia tartományának falusi templomaiban általában más szentek társaságában mint orvost, de legtöbbször mint a tengerészek védőszentjét ábrázolják. A régi Oroszországban különleges tiszteletet tanúsítottak iránta: az ország fő patrónusa lett. Az ortodox egyház ma is nagyon tiszteli, ikonosztázokon is megjelenik. Szibériában még a részegítő italokkal is kapcsolatba hozták a nevét, mivel a ,,nyikolitsza” ige azt jelenti: leissza magát.

Jelen körülmények között – félretéve az összes történeti problémát – Myra szent püspökének történeti arca alig ismerhető föl sűrű szakálla mögött. A hívő ember számára azonban akkor is a szent alakja ragyog tiszteletében, ha sokak számára Szent Miklós ma csak Télapó.

forrás