Voltál már úgy, hogy valami hatalmas változás előtt álltál és ezt egyszerre érezted izgalmasnak, de ugyanakkor ijesztőnek is? Amikor tudtad, hogy valami nagyszerű dolog előtt állsz, új élmények várnak rád, mégis érezted a gombócot a gyomrodban és a szorongással járó hányingert?

 

Talán te is éreztél már úgy, hogy éveken át küzdöttél valamiért, csalódásokon és nehézségeken keresztül, de amikor hirtelen megnyílt előtted a lehetőség, teljesült a vágyad és értelmet nyertek a küzdelmeid, mégsem a boldogság és a hála volt az első, amit éreztél, hanem a félelem. Hiszen amíg valami távolinak vagy talán lehetetlennek tűnik, addig nem is olyan ijesztő. Viszont amikor kinyílnak a kapuk, könnyen jöhet az elbizonytalanodás, hogy „vajon tényleg ez az utam”?

Bár önmagunk számára is nehezen tudjuk beismerni, de sokszor érezzük azt, hogy félünk a változásoktól, félünk nyitni az új dolgok, új emberek felé. Bevallom őszintén, én is olyan vagyok, hogy mindig is nehezen viseltem a változásokat és valahogy nehezemre esett kilépni a komfortzónámból. De ez akár többünkkel is megeshet, és valójában nincs benne semmi szégyellnivaló, hiszen emberek vagyunk mindannyian, gyengék vagyunk és nem látjuk tisztán előre mindazt, amit Isten eltervezett számunkra. Csupán foszlányokat érzékelünk belőle és megijedünk a bizonytalanságoktól, hiszen nem tudjuk, mi vár ránk a jövőben és könnyebbnek tűnik az eddig megszokott élet, mint az ismeretlen. Vagy legalábbis, kényelmesebbnek. Sőt, az is megeshet, hogy a hitünkben is elbizonytalanodunk, mert ilyenkor valahogy nehezebben megy az Istenre való hagyatkozás.

Jézus is hosszasan készült fel a küldetésére, neki is időre volt szüksége: a Mennyei Atyával töltött időre. Isten nem várja el tőlünk, hogy egyik pillanatról a másikra könnyen elfogadjuk a kezéből azokat a lehetőségeket, amelyeket felkínál számunkra. Isten minket is hosszasan készít fel életünk nagy küldetésére, a hivatásunkra. Ez egy hosszú út és az egész életünk sem elegendő ahhoz, hogy a maximumot kihozzuk belőle. Lesznek buktatók, lesznek mellékutak, lesz olyan, hogy elakadunk és nem tudjuk hogyan tovább. De a jó hír az, hogy maga a Jóisten kísér végig ezen az úton:

 „Nézd, én veled vagyok. Mindenütt oltalmazlak, ahová mégy…” – (Ter 28,15)

Isten egy nagyszerű tervet alkotott az életedről, mindannyiunk életéről. A döntés már csak rajtad áll, hogy elfogadod-e a kezéből, megragadod-e a lehetőségeket, vagy utat engedsz a félelmeidnek és hagyod, hogy legyőzzenek. Igen, tényleg nehéz dolog kilépni a komfortzónádból, de ha végig gondolod magadban, hogy mindvégig fogja a kezed és terelget ezen az úton, akkor már nem is tűnik olyan vészesnek:

„Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében.” – (2Kor 12,9)

Ha el is bizonytalanodsz, gondold végig, hogy milyen jeleket kaptál Istentől: esetleg barátokon, családtagokon, keresztszülőkön, lelkivezetőn, közösségi tagokon keresztül vagy egyenesen a Jóistentől belső hang vagy egy erős megérzés formájában. Ha már sikerült elindulnod ezen az úton, és csak éppen megakadtál valahol, akkor azt is gondold végig, hogy egészen idáig mennyi mindenen átsegített Isten, ami elvezetett idáig! Ha kell, írj listát magadnak ezekről a megerősítésekről, hogy mindig emlékezni tudj rájuk, amikor elbizonytalanodsz!

Jézus sosem mondta, hogy zökkenőmentes lesz az életed. Lesznek nehézségek, bárhová is mész, de sosem engedi, hogy nagyobb terhet kapj annál, mint amekkorát elbírsz. Lehet, hogy foggal-körömmel kell küzdened, de ha Belőle meríted az erőt hozzá, akkor minden lehetségessé válik számodra!

Az igazi szabadság abban áll, hogy merd őszintén, szívből kimondani az IGENt Istennek. Onnantól kezdve nem kell félned, hogy rossz úton jársz! Viszont, ha hagyod, hogy a félelmeid visszatartsanak, akkor talán olyan lehetőségeket szalasztasz el, amelyeket később megbánnál!

Engedd, hogy Isten eltiporja a félelmeidet!

Nagy Barbara

Szeretetétől indíttatva előre elhatározta, hogy Jézus Krisztus által a saját gyermekeivé fogad bennünket. Igen, ezt akarta, mert így tetszett neki.” (Ef 1,5)

Miért szeret minket, tökéletlen embereket, Isten? Mert így akarja – így tetszik neki. Természetéből fakad, hogy szeret minket, hibáink ellenére.

Isten jóval győzi le a rosszat (Róm 12,21). Ezt úgy teszi, hogy ránk árasztja korlátlan kegyelmét, és amikor elbukunk, a kegyelme mindig nagyobb lesz, mint a bűnünk. És ahogy lehetetlen Istennek, hogy ne szeressen, ugyanúgy lehetetlen számunkra is, hogy olyat tegyünk, ami visszatartja Őt attól, hogy szeressen minket.

Isten azért szeret, mert ez az Ő természete. Ő a szeretet (1 Jn 4,8). Lehet, hogy nem szeret mindig mindent, amit teszünk, de minket szeret. Isten szeretete az az erő, ami megbocsátja a bűneinket, meggyógyítja az érzelmi sebeinket, helyreállítja az összetört szívünket (Zsoltárok 147,3)

Isten szeretete feltétel nélküli! Rajta áll és nem rajtunk! Amikor ráébredünk, hogy Isten szeret minket annak ellenére, hogy mit tettünk vagy nem tettünk, akkor óriási áttörést tapasztalunk meg az életünkben. Abbahagyhatunk minden próbálkozást, amellyel az Ő szeretetét próbáljuk megnyerni, és egyszerűen elfogadhatjuk és élvezhetjük azt.

 

Istenem, a szereteted felém egyszerűen hihetetlen! Köszönöm, hogy a szereteted a Te jóságodon és nem az én cselekedeteimen alapul. Segíts, hogy képes legyek befogadni az irántam való szeretetedet. Ámen. 

 

forrás

kép

Ha anyát temetünk, a fiak nehéz könnyekkel sírnak. Mi minden járhat a fejükben! Néha feljajdul egy-egy: „Ne, még ne tegyék le! Várjatok!”

Van egy Fiú, aki meg tudta akadályozni, hogy édesanyját letegyék. Nem letették, hanem fölvették. Ezt ünnepeljük ma, Nagyboldogasszony ünnepét, Mária mennybevételét. Mintha egyfajta viszonzás volna, amit Mária kap Fiától azért, amit földi életében ő nyújtott neki. Az örvendetes rózsafüzér titkaiban imádkozzuk át az eseményt, ami a második isteni személy megtestesülésének és világra jöttének körülményeit taglalja: méhébe fogadja, hordozza, világra hozza, bemutatja az Úrnak, megtalálja a templomban. Olyan sor ez, amin a magzati létből indulva az ifjúvá válás lépéseit nemcsak megfigyelhetjük, hanem magunk is tanulhatjuk. Az Ige testté lőn – mondjuk az imádságban, ugyanakkor pedig valljuk, hogy a test megdicsőülésében, a feltámadás eseményében visszafordul mindez. A test leveti a romlandóságot, és felölti a romolhatatlanságot. Mária mennybevétele így azt jelenti, hogy nemcsak ő fogadta be a mennyet, hanem a menny is befogadta őt. 

Van a férfiemberben olyan érzés, ami őt az anyjához köti, és gyakran a feleségét is úgy választja meg, hogy tulajdonságaiban hasonlítson a Mamára. A cölibátusban élő latin papság éppen ezért Máriában az örök női ideált látja, úgy is, mint anya, és úgy is, mint társ. Érdemes volna visszamenni a teljes soron a Római Katolikus Egyház Mária-tiszteletének értelmezésében: nem lehetne tagadni, hogy a Boldogságos Szűz Mária, Jézus Krisztus édesanyja minden pap számára azért vonzó, mert magától az Úrtól örökölte ezt az attitűdöt. Akinek módja van megfigyelni, azt is észreveheti, hogy a cölibátusban élő papok akkor lesznek teljes mélységében Mária-tisztelőkké, amikor saját édesanyjuk már nem él. Ezt persze az anyák tudják, és mivel minden nő, aki anya, azt is tudja, hogy fiát csak akkor tarthatja meg, ha lemond róla, így szívesen statisztálnak fiuk Mária-tisztelete mellett azért is, hogy el ne veszítsék gyermeküket.

És mindez ott kezdődik, amiről a mai evangélium beszél. Két kismama találkozásánál, akik (már-még) ott hordozzák méhükben magzatukat. Mindketten megszenvednek érte. Egyikük azért, mert már idős, másikuk azért, mert túlzottan fiatal ahhoz, ami történik. Mária és Erzsébet találkozásában kezdődik el az, ami a történelem során a papi édesanyák és Szűz Mária között feszül. Mindegyikük azt érzi, hogy a lelkétől lelkezett gyönyörű magzat senki másé nem lehet, csak övé. Arany Toldijának 12. énekében a 17. strófa szól erről, amikor Miklós legyőzi a cseh vitézt, és a nagy üdvrivalgás és éljenzés közben egyszer csak megjelenik Miklós édesanyja:

„Végre a nagy öröm, mely szivöket nyomta,
Mint a terhes fölleg, mérgét kiontotta,
Szemökből a zápor bőségesen hullott,
Akkor könnyült szívvel Toldiné így szólott:
„Lelkemtől lelkezett gyönyörű magzatom,
Csakhogy szép orcádat még egyszer láthatom;
Be szép vagy! be nagyon illel leventének!
Isten sem teremtett tégedet egyébnek.”

Így tekintve a mai ünnepet, az visszahoz valamit a féltő anya–gyermek kapcsolatból. Tekintsük úgy Mária mennybevételét, mint választ a mostoha létre, amely még a legbensőségesebb kapcsolatot is kikezdi.

Magyar Kurír

kép

 LACKFI JÁNOS KIBONTJA, MIT IS JELENT

Mit jelent a szeretet? Lehet, hogy benned is felmerült már a kérdés. Erre ad választ Pál apostol Szeretethimnusza, és ennek mintájára – modernizált változatban – Lackfi János, József Attila-díjas költő és író is.

A szeretet nem piszkál, nem listáz,
nem mószerol, nem pletykál, nem sumákol,
nem hergeli magát, nem hergeli a másikat,
nem relativizál, nem bagatellizál, nem hitetlenkedik,
nem gázol át a másik érzésein, nem követel, nem vár el,
nem emlékszik pontosan minden bántásra,
nem emlékszik pontatlanul se a bántásokra,
egyetlen bántásra sem emlékszik,
elfelejtette mindet, de nem bambaságból,
nem valóságtagadásból és nem menekülésből,
hanem felmérte, hogy bántások,
hogy süllyesztőbe valók, megsiratta,
és eltemette szépen mindet.
A szeretet átkot áldással viszonoz,
nincs olyan erős vegyszer vagy atomtámadás,
amely megszüntethetné.

Lackfi János

kép

Habár sok eucharisztikus csoda a középkorhoz köthető, a múlt században is többször került sor az Oltáriszentséggel kapcsolatos csodás eseményekre, sőt néhányat az elmúlt húsz évben is megerősítettek. A kenyér és a bor színében ugyan változatlan marad, de Isten erejével átlényegül Krisztus szent testévé és vérévé. Ez a hittétel a Szentírásban és a szenthagyományban gyökerezik, és lényegét tekintve változatlan maradt az apostoli idők óta.

 

A következő négy csodára az elmúlt két évtizedben került sor:

1. Legnica, Lengyelország

Ahogyan arról korábban mi is beszámoltunk, 2013-ban, a Legnica-i egyházmegye érseke, Zbigniew Kiernikowski bejelentette:

2013 december 25-én, áldoztatás közben egy szentostya a földre esett, miután felvették egy vízzel teli edénybe helyezték. Nemsokára a szentostyán vörös foltok jelentek meg. Legnica előző érseke, Stefan Cichy egy bizottságot hozott létre, hogy megvizsgálják a jelenséget. 2014 februárjában eltávolították az ostya egy vörös darabkáját és a korporáléra helyezték. A bizottság azért rendelte el a minták vételét, hogy a kutatási intézmények elvégezhessék a vizsgálatokat.

A kórszövettani lelet kimutatta, hogy a szövet harántcsíkolt izomrostokat tartalmaz. A szövet leginkább olyan szívizomhoz hasonlít amelyen a haláltusa közben elváltozások jelentek meg. A genetikai vizsgálat igazolja hogy a szövet emberi eredetű.

2. Sokółka, Lengyelország

2008 október 12-én, a Sokolka-i Szent Antal plébániatemplomban bemutatott vasárnapi szentmisén, áldoztatás közben, egy szentostya kihullott az egyik pap kezéből. A pap félbeszakította az áldoztatást, felemelte az ostyát, és a liturgiai előírásoknak megfelelően egy vizzel teli edénybe helyezte. Az ostya ilyenkor fel szokott oldódni a vízben.

A mise után, Stanislaw Gniedziejko atya kérésére a sekrestyés, Julia Dubowska nővér a vizet és az ostyát egy másik edénybe helyezte.

Egy héttel később, október 19-én Julia nővér a kovásztalan kenyér kellemes illatára lett figyelmes. Az edényt felnyitva a majdnem teljesen ép szentostya közepén, egy vérhez hasonló élénkvörös foltot pillantott meg: egy élő test részecskéjét. A víz nem színeződött el. Hogy biztosítsák a vizsgálat hitelességét, az ostya egy eltávolított darabját két független orvosszakértő, Maria Sobaniec-Lotowska és Stanislaw Sulkowski elemezte.

Az egymástól független vizsgálatok eredményei teljesenmegegyeztek. A szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy az átalakult ostya felépítése megegyezik a halál bekövetkezte előtti emberi szívizoméval. Maria Sobaniec-Lotowska tanúsága szerint a szívizomrostok emberi eszközökkel megmagyarázhatatlan módon fonódtak össze a kenyér rostjaival.

 

3. Tixtla, Mexikó

2006 október 21-én, egy plébániai lelkigyakorlat közben, áldoztatás előtt az egyik átváltoztatott ostyából vöröses folyadék buggyant ki. Alejo Zavala Castro a csoda valódiságának megvizsgálására egy teológia bizottságot hívott össze. 2009 októberében arra kérte fel Dr. Ricardo Castañón Gómez-t hogy egy tudósokból álló csoporttal végezzen további vizsgálatokat amelyek igazolhatják az eset csodás voltát.

A vizsgálatok 2009 októberétől 2012 októberéig tartottak és a következő eredményt hozták:

Az elemzett vöröses folyadék hemoglobint és emberi eredetű DNS-t tartalmazó vér. A két kutatás során az igazságügyi orvostan kiváló szakértői különböző eljárásokat használva kizárták a külső beavatkozásra vonatkozó feltételezéseket.

A vér AB típusú, amint a Lanciano-i szentostya és a Torinói lepel vérnyomai is. A folyadék nagyítását és a rétegein való áthatolást lehetővé tevő mikroszkopikus elemzések kimutatták, hogy a vér külső rétege 2006 októbere óta megalvadt. A mélyebb, belső rétegekben 2010 februárjában friss vér jelenlétét mutatták ki.

Az esetre nincs természetes magyarázat.

 

4.Chirattakonam, India

2001 április 28-án a Chirattakonam-i Szent Mária templomának plébánosa a szentostyán egy csodálatos képet vett észre. A történtekről a következőképpen számolt be:

„Reggel 8:49-kor kihelyeztem az Oltáriszentséget a közös szentségimádásra. Néhány perc múlva az Eucharisztián három pont jelent meg. Abbahagytam az imát és a hívek figyelmét is a megjelenő három pontra irányítottam és arra kértem őket hogy folytassák az imát, a Szentostyáta tabernákulumba helyeztem. 2001 május 5-én szombat reggel kinyitottam a templomot liturgiai szolgálatra. Beöltöztem és kinyitottam a tabernákulumot, hogy megnézzem az Oltáriszentséget. A szentostyán egy emberi archoz hasonló alakot pillantottam meg. Rendkívül megrendültem, felszólítottam a híveket, hogy térdeljenek le és kezdjenek el imádkozni. Azt hittem csak én látom az arcot úgyhogy megkérdeztem a ministránstól, észrevesz-e valamit az Oltáriszentségen. „Egy férfi alakját látom” – válaszolta.

Végül a képen egyre kivehetőbbé vált egy Krisztuséhoz hasonló, töviskoronát viselő férfi arca. A csodás képet Cyril Mar Baselios, a Trivandrum-i egyházmegye érseke vizsgálta meg, a szentostyát azóta is a templomban őrzik.

 

 

 

Forrás

kép

 

Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én megkönnyítlek titeket.  Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát.  Az én igám édes, és az én terhem könnyű. Mt 11,28-30

Keresztény életem kezdetén, nagyon lelkesen és buzgón akartam szolgálni Istent. Mindenre feliratkoztam, ami csak egy kicsit is érdekelt. Próbáltam mindenhol ott lenni és tenni, tenni, tenni.

A sok tevékenység miatt, egyszerűen nem volt időm az Úrral időt tölteni. Istenért tettem dolgokat, de valahogy Ő mégis kimaradt az életemből. Mivel testből cselekedtem, sokszor frusztrált voltam.

A test cselekedetei azok, amiket Isten bennünk áradó élete nélkül cselekszünk, a saját erőfeszítéseinkből. Ezért ezek nagyon megterhelőek, kiszívják az energiánkat, és nem okoznak örömet. Általában jó dolgok, de nem „isteni” dolgok.

Az emberek szó szerint kiégnek a sok vallásos tevékenységtől, miközben küzdenek, hogy Istent a saját erejükből szolgálják. Jézus nem azért halt meg értünk, hogy az életünk állandó kimerítő tevékenységek sora legyen. Azért halt meg értünk, hogy Általa egyek lehessünk Istennel, hogy egy mély megelégítő kapcsolatunk legyen a Szentháromság Istenével, az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel.

Ha van olyan tevékenység, amit ki kell iktatnod azért, hogy igazán az Úrral lehess, ne félj azt megtenni!

Ima: Uram, rájöttem, hogy az állandó szolgálat nem helyettesíti a Veled való kapcsolatot és azt, hogy valóban megismerjelek Téged. Segíts Benned nyugalomra lelnem, azáltal, hogy félreteszem az állandó tevékenykedést és csak Veled vagyok.

Joyce Meyer

kép

Hétfő:
– 07:00 Rákosligeti Magyarok Nagyasszonya templom
– 19:00 Lisieux-i Szent Teréz templom (Rákoshegy)

Kedd:
– 07:00 Lisieux-i Szent Teréz templom (Rákoshegy)
– 19:00 Szent Kereszt templom (Rákoskeresztúr)
– 19:00 Szent Erzsébet templom (Rákoscsaba-Újtelep)

Szerda:
– 07:00 Nepomuki Szent János templom (Rákoscsaba)
– 19:00 Rákosligeti Magyarok Nagyasszonya templom

Csütörtök:
– 07:00 Szent Kereszt templom (Rákoskeresztúr)
– 07:00 Rákosligeti Magyarok Nagyasszonya templom
– 19:00 Nepomuki Szent János templom (Rákoscsaba)

Péntek:
– 07:00 Szent Kereszt templom (Rákoskeresztúr)
– 07:00 Nepomuki Szent János templom (Rákoscsaba)
– 19:00 Lisieux-i Szent Teréz templom (Rákoshegy)
– 18-19:00 Szentségimádás Szent Erzsébet templom (Rákoscsaba-Újtelep)
– 19:00 Szent Erzsébet templom (Rákoscsaba-Újtelep)
– 19:00 Rákosligeti Magyarok Nagyasszonya templom (csak 1. pénteken)

Szombat:
– 18:00 Rákoskerti Kápolna
– 18:00 Lisieux-i Szent Teréz templom (Rákoshegy)
– 18:30 Szent Pál templom (Madárdomb)
– 19:00 Nepomuki Szent János templom (Rákoscsaba)
– 19:00 Rákosligeti Magyarok Nagyasszonya templom

Vasárnap:
– 08:00 Szent Pál templom (Madárdomb)
– 08:00 Nepomuki Szent János templom (Rákoscsaba)
– 08:00 Lisieux-i Szent Teréz templom (Rákoshegy)
– 09:00 Szent Erzsébet templom (Rákoscsaba-Újtelep)
– 09:00 Rákosligeti Magyarok Nagyasszonya templom
– 10:00 Nepomuki Szent János templom (Rákoscsaba)
– 10:00 Lisieux-i Szent Teréz templom (Rákoshegy)
– 11:00 Szent Kereszt templom (Rákoskeresztúr)
– 18:00 Szent Erzsébet templom (Rákoscsaba-Újtelep)
– 18:30 Szent Kereszt templom (Rákoskeresztúr)
– 19:00 Rákosligeti Magyarok Nagyasszonya templom

 

kép

2019. 06. 16-án 10 órakor ünnepélyes korális vasmisét mond Mandula József érd. esperes, ny. rákoscsabai főplébános úr pappá szentelése 65. évfordulóján. Templomunk énekkara Frisina Missa brevisét énekli motettákkal. Közreműködik Pitti Katalin operaénekesnő

 

kép