Idén, a korábbi évekhez hasonlóan több, mint 40 gyermek adta elő Jézus születésének történetét.

Ezúton köszönjük meg a gyermekeknek a szövegtanulást, próbákra járást, illetve szüleiknek a sok háttér munkát. Külön köszönjük Tüzes Marcell Sámuelnek, Ágostonnak és Johannának, valamint Hajnal Piroskának, hogy orgonajátékukkal és szép hangjukkal tették színesebbé a gyermekek előadását. Köszönetet mondunk Kiss Zoltánnak a fotókért.

 

Fotók megtekinthetők erre a linkre kattintva

„Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!” (Iz 9,5)

Egy szó van, ami leírja az éjszakát, amikor Ő eljött: átlagos.

Az éjszaka átlagos volt. Néha egy fuvallat megrezegtette a leveleket és lehűtötte a levegőt. A csillagok olyanok voltak, mint a fekete bársonyon ragyogó gyémántok. Felhők vonultak el a hold előtt. Gyönyörű éjszaka volt, de nem különleges. Egy átlagos éjszaka, átlagos éggel.

A bárányok átlagosak voltak. Volt néhány kövérkés, néhány hordóhasú, néhány soványka, néhány pipaszár lábú. Átlagos állatok. Nem volt aranygyapjuk. Semmilyen díjat nem nyertek.

És a pásztorok. Egyszerű emberek voltak. Bárányszaguk volt és valószínűleg éppolyan szőrösek is voltak. Nem fogod megtalálni a botjukat egyetlen múzeumban sem, sem az írásaikat egyetlen könyvtárban. Senki nem kérte ki a véleményüket a társadalmi igazságtalansággal, vagy a Tórával kapcsolatban. Névtelenek és egyszerűek voltak.

Egy átlagos éjszaka, átlagos bárányokkal és átlagos pásztorokkal. És ha Isten nem olyasvalaki lenne, aki szereti „extrákkal” feldobni az átlagosat, akkor az éjszaka észrevétlenül ment volna el. A bárányokról és a pásztorokról mindenki megfeledkezett volna.

Azonban Isten az átlagosok közt jelenik meg és jár táncot. És azon az éjszakán ezt tette, és keringőt táncolt.

A fekete égboltot átjárta a fény. A fákat, amik addig csak árnyékok voltak, egyszerre világosság borította be. A bárányok, amik eddig csendben voltak, a kíváncsiság kórusává váltak. Egyik pillanatban a pásztorok még aludtak, a következőben pedig a szemüket dörzsölték és ámulva bámultak a mennybéli idegenek arcába.

Az éjszaka többé már nem volt átlagos.

A bejelentés először a pásztoroknak szólt. Ők nem kérdezték, vajon Isten tudja-e mit csinál. Ha az angyalok teológusokhoz mentek volna, azok először a kommentárjaikba bújtak volna. Ha az elithez mentek volna, ők először körülnéztek volna, hogy vajon valaki látja-e őket. Ha a sikeresekhez mentek volna, azok először a naptáraikat vették volna elő, hogy ellenőrizzék van-e idejük ilyesmire.

Így hát a pásztorokhoz mentek. Olyan emberekhez, akiknek nem kellett megvédeniük a hírnevüket, akiknek nem voltak önző céljaik. Olyan emberekhez, akik nem voltak elég okosak ahhoz, hogy megmondják Istennek, hogy angyalok nem énekelnek a bárányoknak és messiásokat nem lehet csak úgy jászolban találni.

Az angyalok éjszaka jelentek meg, mert ilyenkor lehet legjobban látni a fényt, és ilyenkor van rá a legnagyobb szükség. Isten ugyanezért jön az átlagoshoz.

A legegyszerűbbek az Ő leghatalmasabb eszközei.

Max Lucado

December 21- 23-án, csütörtök, péntek és szombat este 18 órakor Hurgoi Sándor verbita atya, a Názáret Missziósház rektora, hivatásgondozó adventi lelkigyakorlata.

Előtte ½ 6-tól gyóntat.

Hurgoi Sándor beszél önmagáról

verbiták honlapja

Azzal, hogy nemet mondasz, igent mondasz az egyszerűsítésre és arra, hogy újra a számodra fontos dolgokra koncentrálj!

Néhány évvel ezelőtt, a nappali közepén állva, díszekkel teli műanyag dobozokkal körülvéve, magamban sóhajtozva és mormogva, ahogy egy rakoncátlanul feltekeredett égősorral küzdöttem, hallottam, hogy a legkisebb fiam a következőt suttogja a barátjának, aki átjött hozzá játszani: „Az én anyukám nem szereti a karácsonyt.” Még ma is emlékszem, a barátja elszörnyedő és megrökönyödött arcára. Képzelem, mit gondolhatott: „Micsoda anya az, aki nem szereti a karácsonyt?!”

Az advent, amely a latin adventus szóból származik és „eljövetelt” jelent, hagyományosan a készület ideje. A december 25-ig tartó négyhetes időszak a szemlélődés és az elmélkedés időszaka, amelynek során a Messiás eljövetelét várjuk. Megemlékezünk Jézus 2000 évvel ezelőtti születéséről, és buzgó várakozással nézünk második eljövetelének elébe. Az egyház hagyománya szerint az advent az elcsendesedés ideje – lehetőség arra, hogy „lelki kincseket” gyűjtsünk, készülve Megváltónk emberként való eljövetelére.

Mindezek ellenére úgy tűnik, advent igazi jelentése elveszett számunkra. Az eszeveszett fizikai készülődés – díszítés, vásárlás, társasági élet – során nem jut elég időnk és helyünk arra, hogy szívünket is felkészítsük. Szem elől tévesztettük az adventus-t – a Jézus jövőbeli eljövetelére való várakozást – és ehelyett belemerültünk a jelen elfoglaltságaiba, kötelezettségeibe és felelősségeibe.

Az adventünk mindennel tele van, Jézust kivéve.

Abban az évben, amikor meghallottam, hogy a fiam azt mondja a barátjának, hogy én nem szeretem a karácsonyt, gyökeresen megváltozott a hozzáállásom. Számba vettem, hogy miből áll az életem az ünnepek alatt, és észrevettem, hogy a naptáram túlságosan tele volt társasági eseményekkel, vásárlási és ajándékozási szokásaim pedig szintén túlzónak bizonyultak. Túl sok pénzt költöttem, és a sütés, díszítés, vendégségek, ajándékcsomagolás és képeslapírás között kimerülésig hajszoltam magam. Így az előkészületek és az úgynevezett ünneplés annyira elvonták a figyelmemet, hogy teljesen szem elől tévesztettem az advent és a karácsony lényegét.

Az otthonom készen állt, de a szívem egyáltalán nem.

Tehát megváltoztattam a karácsonyi készülődés módját. Csökkentettem. Egyszerűsítettem. És főleg, gyakrabban mondtam nemet. Azóta a december 25-ét megelőző négy hét sokkal nyugodtabban telik. Még mindig bennem van az ünnep izgatottsága és öröme, de már nem esem túlzásokba. Több helyet hagyok az életemben, több időt a szemlélődésre és az elmélkedésre. Megengedem magamnak, hogy Jézus születésére várakozzak.

Hogyha úgy érzed, hogy a te advented inkább a tárgyak és feladatok eljöveteléről szól, mintsem az Úr Jézus eljöveteléről, a következőkben három egyszerű módot olvashatsz, amelyek segítenek az egyszerűsítésben, és hogy újra a számodra fontos dolgokra irányítsd a figyelmedet.

1) Mondj nemet a túl sok feladatra

Ez nem azt jelenti, hogy tisztítsd meg naptáradat minden társasági eseménytől, hanem azt, hogy fogadj el egy vagy két meghívást a sok közül, a többire pedig mondj nemet. Tedd szabaddá magad egy péntek estére, hogy a kandalló körül ülve, forró csokit kortyolgatva társasjátékozhass a családoddal. Tölts minőségi időt a számodra fontos emberekkel. Vagy egyszerűen tölts egy vasárnap délutánt azzal, hogy a téli tájat szemléled az ablakon át. Adj magadnak helyet, időt és csendet arra, hogy hálát adsz a Megváltónak, aki azért jött, hogy megmentsen.

2) Mondj nemet a perfekcionizmusra

Ez talán a karácsonyi üdvözlőlapokról és az ünnepi körlevélről való lemondást jelenti. Vagy talán azt, hogy kidobod a Kézműves Katalógust a szelektív hulladékgyűjtőbe és ugyanúgy díszíted a kandallópárkányt az év mind a 12 hónapjában.

Számomra a perfekcionizmusról való lemondás azt jelenti, hogy az ajándékaim nem fognak úgy kinézni, mintha dekoratőr csomagolta volna őket.

Nem lesz vadonatúj, kivilágított karácsonyfa a házam előtt, mert meg akarom spórolni a hobbi-lobbira szánt pénzt és időt. És a gyerekeim tanárainak inkább üdvözlőkártyákat fogok adni, a fénylő celofánba csomagolt, csillogó szalaggal átkötött hat különböző féle házi karácsonyi sütemény helyett. Számomra a perfekcionizmusról való lemondás egyszerűbb, pihentetőbb adventhez vezet.

3. Mondj nemet a túlzott költekezésre

Ha kevesebb időt töltünk a zsúfolt bevásárlóközpontokban, divatos ajándékokat hajszolva, több időt tölthetünk csendben otthon. Nem vásárolok minden egyes listámon szereplő embernek egy halom ajándékot, mint ahogy régebben tettem. Ennél sokkal jobb: jelenlétet adok ajándék helyett. Például, ahelyett, hogy ajándékot adnánk egymásnak, egy barátommal elmegyünk vacsorázni a kedvenc éttermünkbe januárban, mikor az ünnepi nyüzsgés már lecsengett.

Könnyen elbűvöl minket a sok ajándék, amelyet ez az időszak kínál, mert igazán, a legtöbb lehetőség, ami szembe jön, mind olyan, amit szívesen csinálunk, vagy élmény, amelyet a családunk értékel. De jóból is megárt a sok. Ha advent négy hete alatt nemet mondasz néhány dologra, az otthonodat, és a szívedet egyaránt felkészítheted a karácsonyra.

forrás

Csokifigurává merevedett a szemünkben egy férfi, akihez meghökkentő események fűződnek, aki nem született fehér szakállal, ráadásul valószínűleg életében nem látott rénszarvast. A Szent Milkóshoz köthető legendák közül csak a három megajándékozott lány története ismert, pedig az elfeledettek némelyike a december 6-i ünnep kialakulásához is kapcsolódik.

Amikor a myrai püspök meghalt, a környék püspökei összegyűltek, hogy megválasszák az utódot. Éjszaka egyikük egy szózatot hallott: ,,Holnap délben állj a templom kapujába! Az első embernek, aki akkor belép, Miklós lesz a neve, őt szenteljétek püspökké.” És valóban, Miklós, aki Isten hűséges szolgája volt, miként előre megmondatott, eljött a templomba, és az égi szózat szerint – ámbár eleinte tiltakozott – megválasztották, és fölszentelték püspökké.

Miklós kiválóan teljesítette püspöki feladatait, s részt vett a niceai zsinaton is.

Egy napon viharba került matrózok hívták segítségül, megjelent a hajón, kezébe ragadta a kormányt, és a szükséges manőver után – lecsillapítván a vihart is – biztonságban hagyta ott őket.

Legendája legrégibb rétegéhez tartozik az az elbeszélés, mely szerint megmentett három ártatlanul vádolt katonatisztet. Ezeket koholt vádak alapján bebörtönözték és halálra ítélték. Miklós azonban Nagy Konstantinnak megjelent álmában, és a katonákat megmentette a hóhértól.

Egyszer a vidéken éhínség volt, Myra kikötőjében pedig gabonával megrakott, nagy hajók horgonyoztak, és rakományuk a császári tárházak feltöltésére volt szánva. A püspök tárgyalni kezdett a hajósokkal, és azt javasolta nekik, hogy minden hajóról csak száz mérőnyi gabonát adjanak a városnak, bizonyára nem fogják észrevenni a hiányt a császári ellenőrök. A kapitányok hajlottak a szóra, és átadták neki a kért gabonát, de amikor megérkeztek rendeltetési helyükre, a rakomány éppen annyi volt, amennyit Alexandriában behajóztak.

Szent Miklós segített az akkoriban nem kedvelt zsidókon is, amikor hazug módon vádolták őket.

Így esett meg egyszer, hogy egy keresztény adósa volt egy zsidónak, de nem akarta megadni tartozását, sőt tanúk előtt vallotta, hogy már régen visszaadott mindent. Amikor bírósági tárgyalásra került a sor, a hazug keresztény megjelent egy vándorbottal a kezében, amelynek belsejét előzőleg kifúrta, és arannyal töltötte meg. Amikor esküt kellett tennie, átadta a botot a zsidó hitelezőnek, és megesküdött rá, hogy sokkal többet adott hitelezőjének saját kezébe, mint amennyivel tartozott. Utána pedig visszavette a botját. Miután a csel bevált, és megnyerte a pert, mint aki jól végezte dolgát, elindult hazafelé. Útközben azonban elálmosodott, ezért lefeküdt az út szélére, és elaludt. Egy arra haladó kocsi azonban átment rajta: elgázolta a csalót, és a kocsi kereke alatt eltörött a bot és előkerült a beléje rejtett arany. A zsidó hitelező visszakapta pénzét, de arra kérte Miklóst, gyógyítsa meg az elgázolt embert.

Egy gyermektelen házaspár azért imádkozott a szenthez, hogy gyermekük lehessen. Mikor fiúk született és már fölcseperedett, atyja tengerre szállt vele, hogy hálából elvigyen a myrai Szent Miklós- templomba egy díszes fogadalmi kelyhet. Útjuk közben a gyermek éppen ezzel a kehellyel akart vizet meríteni a tengerből, beleesett a vízbe, és megfulladt. Az apa bár vigasztalhatatlan volt, a fogadalmát teljesíteni akarta, de a megígértnél sokkal egyszerűbb kelyhet tett az oltárra. Egy láthatatlan kéz azonban visszautasította a kelyhet, és lesöpörte az oltárról. Egyszer csak látja ez az ember, hogy a halottnak vélt kisfia beszalad a templomba, és elmeséli, hogy amikor beleesett a vízbe, Szent Miklós püspök vette az ölébe, és megmentette. Most már az igazi hálaajándékot tették le az oltárra.

Megszámlálhatatlan azoknak a történeteknek a száma, amelyek a segíteni siető Miklósról szólnak, különösen gyermekek esetében. Az egyik ilyen történet szerint egy gonosz vendéglős elcsábított három iskolás fiút, majd megölte őket, és mint a húst szokás, só közé egy hordóba rejtette a holttestüket. Miklóst egy angyal figyelmeztette az esetre, mire ő megjelent a vendéglős házánál, föltámasztotta a gyermekeket és megbüntette a bűnöst.

A három megölt gyermek történetét dramatizálva is megjelenítették. Az ártatlan gyermekek napján, december hatodika előestéjén előadott püspökjátékból bontakozott ki a közismert Miklós-est: a gyermekek meglátogatása, kikérdezése és megjutalmazása.

A késő középkor óta Miklós püspököt a tizennégy segítő szent közé sorolják. Számtalan templom, társulat és foglalkozás patrónusa (tanulók, gyermekek, leányok, hajósok, foglyok, pékek, kereskedők, gyógyszerészek, jogászok).

Hagiográfusok azt is vallják, hogy egy szent legendája részben kifejezi egy-egy szent tiszteletét, részben pedig oka a tisztelet további bontakozásának. Maga a legenda is él: alakul, fejlődik, főleg azáltal, hogy merít abból a gazdag motívumkincsből, amely nem a történeti szenttel, hanem a nép életével és a természettel van kapcsolatban.

E fölismerés birtokában a Szent Miklós-tisztelet alakulását így vázolhatjuk: Keleten, Myra városában és Konstantinápolyban Miklós püspököt a 6. században már tisztelték. Myrából és konstantinápolyi sírtemplomából terjedt el tisztelete az egész görög, szláv illetve orosz egyházban. Kappadókia tartományának falusi templomaiban általában más szentek társaságában mint orvost, de legtöbbször mint a tengerészek védőszentjét ábrázolják. A régi Oroszországban különleges tiszteletet tanúsítottak iránta: az ország fő patrónusa lett. Az ortodox egyház ma is nagyon tiszteli, ikonosztázokon is megjelenik. Szibériában még a részegítő italokkal is kapcsolatba hozták a nevét, mivel a ,,nyikolitsza” ige azt jelenti: leissza magát.

Jelen körülmények között – félretéve az összes történeti problémát – Myra szent püspökének történeti arca alig ismerhető föl sűrű szakálla mögött. A hívő ember számára azonban akkor is a szent alakja ragyog tiszteletében, ha sokak számára Szent Miklós ma csak Télapó.

forrás

 

 

2017 Advent

Az Osztrák Karmeliták, a Karmelita Nővérek és az Edith Stein Osztrák KözösségOnline Lelkigyakorlatra hívja Önt 2017 Adventjén (December 3-tól)!

Regisztrációt követően minden héten kap egy e-mailt, melynek tartalma:

  • egy ráhangolódó elmélkedés a következő Adventi vasárnap evangéliumához
  • három gyakorlati javaslat a hétköznapokra
  • rövid meditációs gyakorlat minden napra
Hívja meg barátait, ismerőseit is a lelkigyakorlatra! Küldje el nekik az alábbi linket, hogy ők is regisztrálhassák magukat a lelkigyakorlatra www.online-lelkigyakorlat.karmel.at.

Lelkigyakorlatunk ingyenes, ugyanakkor szívesen vesszük a támogatást, melynek részletei a későbbiekben honlapunkon megtekinthetők.

Áldott Adventet kívánunk Szent József közbenjárásával!
Karmeliták és munkatársaik

Az alábbi linken lehet jelentkezni.

Egyórás szentségimádásra hívtak Krisztus Király főünnepének előestéjén, november 25-én, a 2020-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülve az esemény szervezői. A szentségimádáson becslések alapján több tízezren vettek részt, a legtöbben Veresegyházon gyűltek össze.

Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) szervezői arra biztattak, hogy különböző helyszíneken, de egy időben, együtt imádkozzunk azért, hogy az önmagát értünk feláldozó és az Oltáriszentségben velünk lévő Krisztust felismerjük és egyre jobban szeressük.

Az esemény szervezői mindenkit arra kértek, hogy aki az adott időpontban imádkozik a kihelyezett Oltáriszentség előtt, regisztráljon a Krisztuskiraly.iec2020.hu honlapon.

Ezekben a pillanatokban, vasárnap koradélután 20 967 főnél tart az esemény honlapjának számlálója. A szentségimádásba a Kárpát-medencében élő katolikusok kapcsolódtak be legtöbben, de Európa- és világszerte regisztráltak csatlakozók. A két legtávolabbi helyszín Tokió és a kanadai Vancouver volt. Európában Rómától Koppenhágán, az angol Salisburyn, Münsteren, Prágán keresztül egészen Bukarestig számtalan helyen be lehetett kapcsolódni a közös imádságba.

A Kárpát-medencében a kolozsvári Szent Mihály-templomban (150 fő), a pozsonyi ferences templomban (89 fő) és a dévai Páduai Szent Antal-templomban (65 fő) jelezte részvételét a legtöbb ember.

Itthon az egri Szent Bernát ciszterci templomban (250 fő), a veresegyházi Szentlélek-templomban (309 fő) és a fővárosi zuglói Páduai Szent Antal-templomban (190 fő) vett részt a legtöbb ember a meghirdetett szentségimádáson.

A tegnap esti és a mai napon folytatott telefonhívásaink alapján a szervezésben részt vevő lelkipásztorok, missziós munkatársak azt jelezték, hogy buzdításuk ellenére a szentségimádásokon ténylegesen résztvevők számához képest kevesebben regisztráltak (átlagosan a résztvevők egyharmada-fele).

A budapest-angyalföldi Szent Mihály-templomban
36 fő vett részt a szentségimádáson

Gőbel Ágoston, a NEK kommunikációs vezetője kérdésünkre elmondta, hozzájuk is folyamatosan érkeztek a hasonló visszajelzések, ezért utólag a szervezőket, résztvevőket arról tájékoztatják, hogy nyitva hagyták a regisztrációs lehetőséget, így továbbra is folyamatosan növekszik a résztvevők száma. A szerkesztőségünkbe eljutott információk alapján azonban a kialakuló eredmény így sem fogja pontosan tükrözni a szentségimádásba bekapcsolódók több tízezres létszámát.

A lelkipásztorok többsége megfogalmazta, az ilyen típusú regisztráció eddig ismeretlen volt a rendszeresen szentségimádásra járók előtt, de jó, hogy ez nem akadályozta a szentségimádáson ténylegesen résztvevőket az Oltáriszentségben jelen lévő Jézussal való találkozásban.

Fotó: Google Térkép/NEK; Zuggó Zsolt/Angyalföldi Szent Mihály-templom

Magyar Kurír

„Az Örökkévaló Isten hajlékod
és menedéked,
örök karja felkarol
és megtart téged.” (MTörv 33,27)

Mennyei Atyáddal együtt töltött örök életre lettél teremtve. Ez a világ átmeneti otthonod. Nem leszel itt mindig. Istennél van örökkévaló otthonod.

Egyszer egy ismerősöm arról mesélt, hogy misszionáriusként egy nagyon veszélyes, igencsak lepusztult környéken lakott. „Az otthonom olyan, mint egy oázis a sivatagban” – mondta. „Amikor hazamegyek a drága feleségemhez és a családomhoz, akkor nyugalom és szeretet vesz körül.”

Ez a kép pontosan megmutatja, hogy mit jelent Istent, mint hajlékodat, menedékedet ismerni. A világ körülötted ellenséges, olykor fenyegető is lehet. De ha felismered, hogy az életed Benne van, akkor békességet, szeretetet és biztonságot találsz.

Istennel biztonságban vagy, örökkévaló karjai tartanak, védelmeznek és átölelnek. Minden nappal azzal a bizonyossággal nézz szembe, hogy Isten a karjaiban tart. Élj bátran azzal a tudattal, hogy a körülötted lévő világ nem győzhet le, mert te Hozzá tartozol.

forrás