Bellovics Gábor jezsuita szerzetes személyes hangvételű, háromrészes videoblogjával segít hétről hétre elgondolkodni az életünkön, istenkapcsolatunkon, hogy felkészüljünk pünkösd ünnepére, az igazság és bölcsesség Lelkének fogadására.

Ez alkalommal a fiatal jezsuita Dobogókőn a rendházban elmélkedik egy borongós májusi napon. Elmondja, hogy papi, szerzetesi képzése alatt nem töltött egy helyen átlagosan két évet sem: három ország, hét város, folyamatos költözés… Nehéz továbbmenni, amikor megszeretünk egy helyet, az embereket. Elárulja, hogy a költözéseknél sokszor félt és vonakodva vágott bele az újba. Át kell menni egy folyamaton, amikor elengedünk, távolságot veszünk. Fontos tisztázni a félelem okait: nem azért volt nehéz, mert alkalmatlan volt rá, hanem mert ez minden embernek nehéz. Beazonosíthatóvá vált a nyomasztó körülmény, ami nem a hivatás krízise, hanem az elválás fájdalma volt. És amikor az ember be tud azonosítani egy helyzetet, már nem olyan félelmetes.

Vannak könnyű helyzetek és vannak félelmetes, sötét helyzetek. Ahogy Dobogókőn a köd éppen elfedi a Dunakanyart, olyan sokszor a lelki életünk is. Pünkösdre készülve bátran kérhetjük a Szentlelket, hogy ha a felhők miatt nem is látjuk a kilátást, életünk biztonsága akkor is erre a valóságra épüljön: Isten országa valóban jelen van közöttünk.

Szent Ignácot idézi, aki a vigasz–vigasztalanság megkülönböztetést használja erre. Bár vannak sötétebb pillanatok, meg tudjuk tanulni beazonosítani, felismerni a különbséget. Szent Ignác szerint nem lehet folyamatosan a fényben lenni, a cél, hogy meg tudjuk különböztetni, éppen miben vagyunk. Ne a sötétség, bizonytalanság pillanataiban hozzunk döntéseket az életünk irányáról, hanem tudjuk, hogy ez elmúlik, felváltja a vigasztaló Szentlélek jelenléte. Bátran ráhagyatkozhatunk arra, hogy Isten tart minket, a kilátás tisztulni fog és ha ezt megtapasztaltuk, legközelebb kevésbé fogunk megijedni.

forrás

Bellovics Gábor jezsuita szerzetes személyes hangvételű, háromrészes videoblogjával segít hétről hétre elgondolkodni az életünkön, istenkapcsolatunkon, hogy felkészüljünk pünkösd ünnepére, az igazság és bölcsesség Lelkének fogadására.

A fiatal szerzetes a budaörsi Kálvária-dombról tekint le a városra és elmeséli, milyen volt számára a jezsuita novíciusok számára előírt harmincnapos csendes lelkigyakorlat Dobogókőn, és milyen furcsa, idegen érzés volt utána a siető, magyarázó embereket látni a HÉV-megállóban.

Elárulja, hogy azóta is szeret néha felmenni egy hegyre, ahonnan minden kicsinek látszik, ahol eltávolodunk a nyüzsgéstől. Loyolai Szent Ignác egy elmélkedésében arra biztatja a lelkigyakorlatozót, képzelje el, hogyan történt a megtestesülés: Isten letekintett erre a földre és megesett rajta a szíve. Talán amiatt – teszi hozzá –, hogy mennyi felesleges dolgon gondolkodnak, esnek egymásnak az emberek.

Pünkösdre, a Szentlélek, az igazság és bölcsesség Lelke kiáradásának ünnepére való készülésként az javasolja Bellovics Gábor, hogy a következő héten lélekben vagy valóságosan menjünk fel egy hegyre, hogy távolságot vegyünk a hétköznapoktól. Gondoljuk át, mi után futunk néha feleslegesen, milyen felesleges vitáink vannak. Isten vajon milyen szemmel tekint ezekre a helyzetekre? A bölcsesség Lelke megtanít megkülönböztetni a lényegest a lényegtelentől, megtanítja, mi fontos az Isten országa szempontjából. Kérjük azt is Istentől, alakítsa a bennünk róla élő képet egyre inkább olyanná, amilyen ő valójában!

forrás

A húsvét örömhíre úgy lép be az életünkbe, mint ahogy a gyertya fénye betölti a sötét templomot.

Az Úr örömére figyeljünk. Az örömhír érkezik, nem akadály számára a zárt ajtó.

Oda is megérkezik, abba a térbe ahol vagyunk. Ne féljetek! Én vagyok! – buzdít elmélkedésében Nagy Bálint.

forrás

A jezsuita elöljáró a harmadik videójában Jézus magányára irányítja figyelmünket. Arra az egyedüllétre, amivel az Olajfák

hegyén, az alvó tanítványok mellett virrasztva néz szembe a rá váró szenvedés előtt. Mottóul a Getszemáni-kertben játszódó evangéliumi rész talán legfontosabb mondatát választotta: „Maradjatok itt, és virrasszatok velem!” (Mt 26,38)

A szenvedés hete nagyon hamar magára a szenvedésre irányítja figyelmünket, pedig ezen a héten a Vele maradás a kulcs. A közelmaradásunk hete ez. Ő az, aki tesz most. Ő az, aki megváltásunkra készül. Ő az, aki odaadja önmagát értünk, mert annyira szeret minket. Nem tudjuk megváltoztatni. A nagyhét arra hív meg bennünket, hogy ennek feszültségét elviseljük.

Nagy Bálint szól arról is, hogy két erős kísértés is les ránk. Az egyik, hogy csalódunk Jézusban, amikor szenvedőnek, gyengének látjuk, s ez felerősíti önsajnálatunkat. Jézus nagyon emberi, nagyon törékeny most. Magánya ismerős lehet saját kétségbeesett imáinkból, ha úgy érezzük, az Atya hallgat, amikor hozzá kiáltunk. A másik csalódás saját magunkra vonatkozik. Csalódunk önmagunkban, amikor észrevesszük, hogy bizony mi is elalszunk a szenvedésére készülő Istenfia mellett. E két kísértés, csalódás elrántja figyelmünket attól a szeretettől, amelyet a szenvedés hetében fokozottan megtapasztalhatunk. Ezért az elöljáró gyakorlatot is ad, amely révén teljesíteni tudjuk Jézus kérését: „Maradjatok itt, és virrasszatok velem!”

Magyar Kurír

A jezsuita rendház elöljárója mottóul az utolsó vacsoráról szóló evangéliumi rész egy részletét választotta: „Mindvégig szerette őket” (Jn 13,1).

A nagyböjt ezen pontján arra figyelünk, ahogyan Isten lehajol hozzánk, közel lép és meg akarja mosni a lábunkat. Ezt a titkot majd nagycsütörtökön éljük át, de készülünk ennek a befogadására.

Nagy Bálint szól arról, mi segíthet ebben a felkészülésben, abban, hogy felismerjük, Isten odahajol hozzánk. A videó végén hozzáteszi: ahogy egyre inkább észrevesszük, hogy az Úr megérint minket, és engedjük, hogy megmossa a lábunkat, mi is egyre inkább oda tudunk hajolni a másikhoz.

forrás

 Nagy Bálint atya jelen helyzetünkre tekint. Elmondja, hogy ezekben a napokban nagyon sok kiszolgáltatottság vesz körül bennünket. Itt van a nagyböjti idő, amit szeretnénk jól csinálni; szeretnénk az elhatározásainkban hűségesek maradni, szeretnénk megérkezni az Úrhoz, a feltámadáshoz.

A vasárnapi evangéliumban Nikodémus odamegy Jézushoz (Jn 3,14–21). Jézus Nikodémus figyelmét felfelé, a keresztre irányítja, arra, akit felemelnek, ahonnan a megváltás érkezik. Fölemelni a tekintetet! Egy könnyűnek tűnő folyamat, amelyre mi is meg vagyunk hívva ebben az időben.

Elmélkedése végén egy nagyon egyszerű házi feladat gyakorlására hív: Emeljük fel tekintetünket! Ennek segítségével a hét folyamán készülhetünk befogadni húsvét titkát. 

forrás

kép

Engeded- hogy Isten szóljon az Igén keresztül? Olvasod-e? Elhiszed-e Isten ígéreteit? Melyik szól neked személyesen?

Naponta olvasd!!! Szentebbé válás útja!!! Ma kezdd el!!!

kép