Cikkek archívuma ebben a rovatban: Eucharisztikus kongresszus

2020. január-szeptember Alacoque Szent Margitnak a XVII. században Jézus 12 ígéretet tett. A nagykilenceddel kapcsolatos ígéret így szól: „Szívem határtalan irgalmasságában megígérem neked, hogy Szívem mindenható szeretete megadja a végső bűnbánat kegyelmét mindazoknak, akik kilenc egymás utáni hónap első péntekjén megáldoznak. Nem halnak meg kegyelem nélkül, se a nekik szükséges szentségek vétele nélkül. Isteni Szívem biztos menedékük lesz az utolsó pillanatban”. Mit kell hát tenni? Kilenc egymás utáni első pénteken megáldozni. Mit jelent az, hogy Jézus Szíve „biztos menedékük lesz az utolsó pillanatban”?

Habár sok eucharisztikus csoda a középkorhoz köthető, a múlt században is többször került sor az Oltáriszentséggel kapcsolatos csodás eseményekre, sőt néhányat az elmúlt húsz évben is megerősítettek. A kenyér és a bor színében ugyan változatlan marad, de Isten erejével átlényegül Krisztus szent testévé és vérévé. Ez a hittétel a Szentírásban és a szenthagyományban gyökerezik, és lényegét tekintve változatlan maradt az apostoli idők óta.

 

A következő négy csodára az elmúlt két évtizedben került sor:

1. Legnica, Lengyelország

Ahogyan arról korábban mi is beszámoltunk, 2013-ban, a Legnica-i egyházmegye érseke, Zbigniew Kiernikowski bejelentette:

2013 december 25-én, áldoztatás közben egy szentostya a földre esett, miután felvették egy vízzel teli edénybe helyezték. Nemsokára a szentostyán vörös foltok jelentek meg. Legnica előző érseke, Stefan Cichy egy bizottságot hozott létre, hogy megvizsgálják a jelenséget. 2014 februárjában eltávolították az ostya egy vörös darabkáját és a korporáléra helyezték. A bizottság azért rendelte el a minták vételét, hogy a kutatási intézmények elvégezhessék a vizsgálatokat.

A kórszövettani lelet kimutatta, hogy a szövet harántcsíkolt izomrostokat tartalmaz. A szövet leginkább olyan szívizomhoz hasonlít amelyen a haláltusa közben elváltozások jelentek meg. A genetikai vizsgálat igazolja hogy a szövet emberi eredetű.

2. Sokółka, Lengyelország

2008 október 12-én, a Sokolka-i Szent Antal plébániatemplomban bemutatott vasárnapi szentmisén, áldoztatás közben, egy szentostya kihullott az egyik pap kezéből. A pap félbeszakította az áldoztatást, felemelte az ostyát, és a liturgiai előírásoknak megfelelően egy vizzel teli edénybe helyezte. Az ostya ilyenkor fel szokott oldódni a vízben.

A mise után, Stanislaw Gniedziejko atya kérésére a sekrestyés, Julia Dubowska nővér a vizet és az ostyát egy másik edénybe helyezte.

Egy héttel később, október 19-én Julia nővér a kovásztalan kenyér kellemes illatára lett figyelmes. Az edényt felnyitva a majdnem teljesen ép szentostya közepén, egy vérhez hasonló élénkvörös foltot pillantott meg: egy élő test részecskéjét. A víz nem színeződött el. Hogy biztosítsák a vizsgálat hitelességét, az ostya egy eltávolított darabját két független orvosszakértő, Maria Sobaniec-Lotowska és Stanislaw Sulkowski elemezte.

Az egymástól független vizsgálatok eredményei teljesenmegegyeztek. A szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy az átalakult ostya felépítése megegyezik a halál bekövetkezte előtti emberi szívizoméval. Maria Sobaniec-Lotowska tanúsága szerint a szívizomrostok emberi eszközökkel megmagyarázhatatlan módon fonódtak össze a kenyér rostjaival.

 

3. Tixtla, Mexikó

2006 október 21-én, egy plébániai lelkigyakorlat közben, áldoztatás előtt az egyik átváltoztatott ostyából vöröses folyadék buggyant ki. Alejo Zavala Castro a csoda valódiságának megvizsgálására egy teológia bizottságot hívott össze. 2009 októberében arra kérte fel Dr. Ricardo Castañón Gómez-t hogy egy tudósokból álló csoporttal végezzen további vizsgálatokat amelyek igazolhatják az eset csodás voltát.

A vizsgálatok 2009 októberétől 2012 októberéig tartottak és a következő eredményt hozták:

Az elemzett vöröses folyadék hemoglobint és emberi eredetű DNS-t tartalmazó vér. A két kutatás során az igazságügyi orvostan kiváló szakértői különböző eljárásokat használva kizárták a külső beavatkozásra vonatkozó feltételezéseket.

A vér AB típusú, amint a Lanciano-i szentostya és a Torinói lepel vérnyomai is. A folyadék nagyítását és a rétegein való áthatolást lehetővé tevő mikroszkopikus elemzések kimutatták, hogy a vér külső rétege 2006 októbere óta megalvadt. A mélyebb, belső rétegekben 2010 februárjában friss vér jelenlétét mutatták ki.

Az esetre nincs természetes magyarázat.

 

4.Chirattakonam, India

2001 április 28-án a Chirattakonam-i Szent Mária templomának plébánosa a szentostyán egy csodálatos képet vett észre. A történtekről a következőképpen számolt be:

„Reggel 8:49-kor kihelyeztem az Oltáriszentséget a közös szentségimádásra. Néhány perc múlva az Eucharisztián három pont jelent meg. Abbahagytam az imát és a hívek figyelmét is a megjelenő három pontra irányítottam és arra kértem őket hogy folytassák az imát, a Szentostyáta tabernákulumba helyeztem. 2001 május 5-én szombat reggel kinyitottam a templomot liturgiai szolgálatra. Beöltöztem és kinyitottam a tabernákulumot, hogy megnézzem az Oltáriszentséget. A szentostyán egy emberi archoz hasonló alakot pillantottam meg. Rendkívül megrendültem, felszólítottam a híveket, hogy térdeljenek le és kezdjenek el imádkozni. Azt hittem csak én látom az arcot úgyhogy megkérdeztem a ministránstól, észrevesz-e valamit az Oltáriszentségen. „Egy férfi alakját látom” – válaszolta.

Végül a képen egyre kivehetőbbé vált egy Krisztuséhoz hasonló, töviskoronát viselő férfi arca. A csodás képet Cyril Mar Baselios, a Trivandrum-i egyházmegye érseke vizsgálta meg, a szentostyát azóta is a templomban őrzik.

 

 

 

Forrás

kép