Cikkek archívuma ebben a rovatban: Érdekes cikkek

Dr. Békefy Lajos református lelkész blogján olyan imádságokat gyűjtött össze, amelyeket a hívek koronavírus-járvány idején írtak, Urunkhoz kiáltva.

Dicsértessék a Jézus Krisztus, Erős vár a mi Istenünk! Békesség Istentől! Áldás-békesség! Ferenc pápa világima összefogásra felszólító hívása nyomán református lelkészként szíves felhasználásra küldöm meg Önöknek azokat az imákat, melyeket másfél-egy hónapja fordítottam, kezdve a wuhani imacsoport könyörgésétől az anglikán, presbiteriánus, s más drága imákig. Örülnék, ha imádságban, buzgó könyörgésben valóban testvéri módon egymásra találnánk. Kérem, használják bármely részét, ha úgy találják, épülésre, vigasztalásra, bátorításra. Áldás-békesség,

Dr. Békefy Lajos ref. szociáletikus, közíró,

Tanuljunk imádkozni c. Bohren-könyv fordítója,ami a Kálvin Kiadónál jelent meg.

Az alábbi imák Új-Zélandtól Kínán, Németországon, Anglián, az USA-n át Magyarországig mind a koronavírus járvány idején fogalmazódtak meg.

ANGLIA

Ima koronavírus világjárvány idején
Őrizz meg minket, jó Urunk, irgalmasságod árnyékában.
A bizonytalanság és a próbatétel idején is, kérünk, állj mellettünk.
Támogasd és oltalmazd, jó Urunk,
az aggodalmaskodókat és a félelmes szívűeket,
emeld fel mindazokat,
akik mélységeket járnak ezekben a napokban, hetekben.
Hadd örvendezhessünk újra a Te jóságodnak,
tudván bizonyosan,
hogy semmi sem szakíthat el Tőled,
sem szeretetedtől,
mert Te vagy a mi Urunk, Jézus Krisztus. Ámen.

Ima karanténba kerülőkért

Együttérző, szenvedéseinket ismerő,
Felséges Urunk, Istenünk!
Maradj azok mellett is, akik megbetegedtek,
akik félnek vagy már karanténban vannak.
Magányukban légy a társuk,
Te légy vigasztalásuk.
Szorongásukban légy reményük.
Sötét, nehéz pillanataikban Te légy világosságuk.
Annak nevében kérünk Téged, Atyánk,
Aki egyedül áldozta fel magát a kereszten,
és uralkodik Veled dicsőségben,
a mi Urunk, Jézus Krisztus nevében kérünk. Ámen.

Ima azokért, akik megfertőződtek koronavírussal

Irgalmas Istenünk,
bízunk tévedhetetlen és drága gondviselésedben,
azokkal együtt, akik betegek vagy elgyengültek,
tudván, bármely veszedelem is vesz körül minket,
a Te örökkévaló karjaid alant vannak velünk.
Erős, világokat alkotó, fenntartó karodra támaszkodhatunk,
így biztonságban érezhetjük magunkat.
Könyörgünk, gyógyító kezed terjeszd ki felénk,
és áraszd ki ránk gyógyító erődet,
a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen.

Imádság orvosokért, ápolókért és az ellenszérumot kutatókért

Kegyelmes Istenünk,
ajándékozz kedvességet, együttérzést
és fáradhatatlan fizikumot, lelkületet
azoknak, akik a vírus miatt megbetegedettek mellett állnak,
s adjál a Te bölcsességedből
azoknak, akik kutatják a hatékony vakcinát.
Erősítsd meg őket és tedd kitartóvá a kutatásban
Szent Lelkeddel,
s munkájuk eredményessége révén
adj gyógyulást majd mindenkinek
Jézus Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

USA

IMA MEGFERTŐZÖTTEKÉRT

Mennyei Atyánk, Te vagy Gyógyítónk, ezért járulunk színed elé, hogy könyörögjünk Hozzád a vírus által megfertőzöttekért. Azt kérjük Tőled, gyógyítsd meg őket irgalmadból, s miközben gyógyítod őket, fordítsd szívüket Hozzád, hiszen minden élet, megmaradás és felépülés egyedüli forrása Te vagy. Kérünk, irtsd ki testükből minden COVID-19 vírust. Kérünk, minden sejtet gyógyíts meg bennük, minden fertőzött tisztíts meg bennük. Kérünk Téged, hogy semmi rossz következmény ne maradjon testükben a vírus nyomán. Kérünk, mennyei Atyánk az Úr Jézus nevében, kívül és belül teljesen gyógyítsd meg szenvedő testvéreinket. Lásd el őket azzal az egészségügyi gondozással, amire szükségük van, hadd legyen elég gyógyszer számukra. Áldd meg az érettük fáradozókat, orvosokat, ápolókat, önkéntes segítőket. Add meg nekik, betegeknek és gyógyító személyzetnek, hogy lelkileg, fizikailag legyen elég erejük minden nap az olykor erőn fölüli próbatételek elhordozásához. Urunk, Jézus Krisztus nevében kérünk reménykedő hittel, ámen.

IMA AZ AGGÓDÓKÉRT

Mennyei Atyánk, a félelem és az aggodalmaskodás nem a Te szíved szerint való. „A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet” (1János 4,18). Kérve kérünk Téged, teljes, tökéletes szereteteddel űzd el a félelmet azokból, akik szoronganak, nehogy megkapják a vírust. Urunk, tudjuk, hogy Te hatalmasabb vagy, mint bármiféle fenyegetése a vírusnak és a megfertőződésnek. Kérünk, vedd el azok félelmét, akiknél ilyen érzéseket támaszt a világjárvány, s a félelem kötelékeit oldozd le lelkükről. Kérünk, Urunk, emlékeztesd őket arra, hogy Te ott állsz a világkormányzó Atya trónusánál, közbenjáró imádat szakadatlan mondod érettünk, bűnösökért, betegekért, próbatétel alatt élő teremtményeidért, s az egész teremtett világért. Tekints irgalmasan ránk, Békesség Fejedelme, földi életünk és örök életünk Királya. Maradj velünk, hogy félelem nélkül, Beléd vetett hittel, a megváltottak belső örömével járhassuk minden napunk zarándokútját, míglen egyszer megérkezünk mennyei országod kapujához. Ámen.

IMA A GYÓGYÍTÁSBAN DOLGOZÓKÉRT

Mennyei Atyánk, azokért imádkozunk, akik a betegek gyógyításáért fáradoznak. Önzetlen szívet adj nekik, és éjjel-nappali szolgálatuk során ajándékozz nekik pihentető pillanatokat is, az erőgyűjtés óráit, és annak reménységét, hogy bírni fogják a küzdelmes gyógyító munkát a Te erőd és kegyelmed révén. Tudjuk Jézus Igéjéből: „Adjatok és adatik nektek” (Lukács 6,38) – kérünk, áldd meg az orvosokat, ápolókat, önkéntes segítőket, a közbiztonság fenntartásában és védelmében naponta helytállókat minden helyen és minden szinten, hogy oda tudják adni a betegeknek mindazt, amire szükségük van, s amire lehetőségeikből kitelik. Kérünk Téged, őrizd meg az egészségügyi személyzet egészségét, vigyázz rájuk, Urunk, hogy tudjanak ránk vigyázni. Áldd meg őket, jó Urunk, Jézus Krisztus nevében kérünk, a Lélek közösségében. Ámen.

IMÁDSÁG HAZÁNKÉRT, AZ USA-ÉRT

Drága mennyei Atyánk,
Hozzád fordulunk,s kérünk: légy irgalmas hazánkhoz.
Bocsánatodat kérjük a sok igazságtalanságért,
a megosztó pártoskodásért,
és az ártatlan vér ontásáért.
Istenünk, segíts nekünk,
hogy megjobbítsuk utainkat,
és elhagyhassuk kihágásainkat,
hogy követhessük akaratodat
és tovább adhassuk a Te szeretetedet
egymásnak.
Formálj minket ismét olyan nemzetté,
mely áldásodban részesülhet,
hiszen Te vagy Istenünk,
s mi hallgatunk a Te szavadra.
Könyörgünk Hozzád lelki ébredésért
és megújulásért egész Amerika javára.
Teljes életünkkel fordulunk Tehozzád,
és alázatosan kérjük Tőled gyógyító erődet
hazánk és minden polgára számára!
A Te nevedben terjesszük Eléd könyörgésünket. Ámen.

Ima járvány idején

Uram, tudom, a Sátán alkotja meg a félelem lelkét, ő az, aki mindenfajta zavarnak kiteszi a gondolataimat, elrabolja békességemet, örömömet, álmaimat. Kérlek, ha felriadok éjnek idején, segíts engem elutasítani az ő erejét, kísértését azzal az Igével, amit Péternek adtál: „Minden gondotok őreá vessétek, mert neki gondja van rátok” (1Pét 5,7). Tudom, Uram, hogy Te belelátsz szívem mélységeibe, oda is, ahova talán még én magam sem. És meggyógyítasz a félelemből, mert van hatalmad erre. Mielőtt elmondanám, Te már tudod, mitől félek, de mégis hallani szeretnéd személyes szavamat, kérésemet, hogy megfogalmazzam gondolataimat és érzelmeimet – Neked és Teelőtted. Atyám, Istenem az Úr Jézusért, tudom, nem akarod megbénítani az életemet a félelem lelkével. Kérlek, töltsd be szívemet bizalommal irántad, lelkemet a Te békességeddel. Tégy bizonyossá afelől, hogy semmiféle ellenem kigondolt fegyver nem fog majd rajtam erőt venni, mert Te erősebb vagy mindennél – vírusnál, emberi és démoni rossz erőknél. Útaid Uram, mutasd meg nekem, s vezess engem az engedelmesség ösvényén, Ámen.

IMA BIZONYTALANSÁG IDEJÉN ÚJ-ZÉLANDRÓL

Mostani napjaink Ura, Istene,
Atyánk, Aki Jézusban lecsendesítetted a vihart,
és megnyugtatod a háborgó szívet,
küldd el nekünk a reményt,
s fogadd jótetszésedbe azokat,
akik a bizonytalanság közben is értünk
dolgoznak és várnak segítségedre.
Bíztass minket azzal, hogy mindenkihez
ugyanazzal a szívvel fordulsz.
Tégy bizonyossá arról,
hogy nem engedsz minket beleveszni a bajba,
mert a Te akaratod nem a pusztulás, hanem az élet.
Te vagy a mi Istenünk, s nekünk szükségünk van Rád.
Irgalmazz nékünk! Ámen.

IMA KARANTÉN IDEJÉN NÉMETORSZÁGBÓL

Uram, Te vagy az éle forrása,
ezért Hozzád fohászkodunk ezekben a napokban,
kérünk, adj nekünk erőt,
szeretetet és józanságot.
Őrizz meg minket a bénító félelemtől,
meg az önző érzéketlenségtől.
Kérünk, mutasd meg, mi az,
ami szükséges és helyénvaló.
Könyörgünk beteg embertársainkért,
erősítsd meg őket, adj nekik türelmet,
s bizonyosságot afelől, hogy Te hordozod és megtartod őket,
s időben elküldöd hozzájuk segítségedet.
Könyörgünk azokért, akik karanténban vannak,
otthon vagy kórházban,
adj nekik türelmet és jó szomszédokat.
Fohászkodunk Hozzád azokért, akik gondot viselnek
a betegekről, az orvosokért, orvosnőkért, az ápolókért,
és azokért, akik laborokban vagy közhivatalokban dolgoznak,
legyen erejük mindenre.
Ne engedd kiégni őket,
őrizd meg őket is egészségben
testestől-lelkestől.
Légy azokkal Urunk Szentlelked által,
akik kutatják a gyógymódokat,
és keresik a vakcinát a koronavírus ellen,
tanácsold őket és vezesd őket jó eredményre.
Imádkozunk a felelős politikusokért,
a döntéshozókért és a rendfenntartó erőkért,
hogy a járvány felszámolásában
és népünk összetartásában eredményesek legyenek.
Könyörgünk azokért is, akik szegénységben élnek,
bármely részén is a járványtól sújtott nagyvilágnak,
akik nem remélhetnek orvosi ellátást és orvosságot,
segítő kezedet nyújtsd ki feléjük is.
Békességedet tölts ki ránk,
s maradj velünk irgalmaddal, ámen.

EGYÉNI IMA MAGYARORSZÁGRÓL, 2020. nagyböjtjében

MÉG HA NEM TUDNÁM IS…

Még ha nem is tudnám, hol talál majd nyugalmat lelkem
 e gonosz időkben,
és ha arcomat sűrű homály borítaná el,
gond, csalódás, megrettenés felhője,
s ha napszálltakor is nyugtalan lenne a szívem,
hiszem,
tudom,
bizonyos vagyok abban,
Te fogsz akkor is majd jótevő kezeddel betakarni,
megnyugtatni engem.
Irgalmad árnyékában rejts hát el engem,
mikor nem lesz másutt menedékem.
Jóságod legyen lelkem védőpajzsa,
sebeimre gyógyír, fájdalmaimra enyhület,
harcaimban tiszta fegyver,
ellenségek előtt terített asztal.
Alkotásban égi erő
szellemnek, léleknek
szent Igédnek balzsama.
Mert ha kelet felé megyek, ott vagy,
ha nyugat felé, ott is észreveszlek,
ha északon működsz, meglátlak Uram,
ha délre fordulok, ott is látom áldó kezed.
Tied ez életem kettőezer-húszban,
mint volt kezdetben, s lesz a végen,
ha majd zarándokutamat itt bevégzem,
meghallván fenséges égi zenédet.
Addig is, mindvégig ezt kérem:
Jó Uram, én Istenem,
nyugtass meg magaddal engem.
Vessződ és botod megvigasztal engem.
Ha a halál árnyékában járok is
nem félek sötét völgyén sem,
mert Te mindenütt jelen vagy énvelem.
Kezedbe teszem hát zaklatott szívem.
Te őrizd Krisztus-fényű hitem,
szenvedésben próbált türelmem.
Így legyen Tebenned
áldott,
boldog
minden percem
az Úr 2020. esztendejében,
míg utam itt bevégzem,
s indulok Hozzád
mennyei Jeruzsálemem,
hozsannás üvegtengerem,
értem is földre szállt
 Megváltóm, Istenem…Ámen.

HAZÁNKRA, ITÁLIÁRA ÉS KÍNÁRA AKTUALIZÁLT IMAKÉRÉSEK

1. Imádkozzunk a vezetőkért hazánkban, Magyarországon, Itáliában, Kínában és sz egész világon, hogy kapjanak bölcsességet, a tudósok felismerést, hogy ellenőrzésük alá tudják vonni a járvány terjedését.

2. Imádkozzunk az orvosokért és a tudományok kutatóiért Kínában és az egész világon: Isten kegyelme ösztönözze őket arra, hogy kitartóan keressék azt a gyógyszert, és kezelést, ami gyorsan alkalmazható védekezésként és megállíthatja a járványt.

3. Imádkozzunk a budapesti, római és vuhani hivatalos szervekért, legyenek bölcsek a járvány ellenőrzésében, a védekezésben, tudják a helyi lakosság szükségleteit szabályozni és kielégíteni, s csökkenteni tudják az életüket veszítők számát Vuhanban és környékén – Itáliában és minden helyen, ahol a koronavírus megjelenik.

4. Imádkozzunk azért, hogy legyen elég orvosság és védekezési képesség a vuhani kórházakban – és Itáliában, hazánkban, meg minden helyen, ahol a koronavírus megjelenik. Kérjük Isten erejét az orvosi csoportok, ápoló személyzet számára fizikailag és szellemileg is, hogy elkerüljék gyógyítás közben a vírusos megfertőződést, s maradjanak családjaik egészségesek és legyen békességük a nehéz napokban.

5. Imádkozzunk az éjjel-nappal szolgálatban lévőkért, akik küzdenek a járvány ellen, adjon Isten nekik erős szívet és tartsa meg testüket is egészségben és erőben.

6. Imádkozzunk a speciális kórházakért, amiket a koronavírus okozta tüdőgyulladás fertőzöttjeinek építettek, vagy nyitnak meg, hogy tudjanak újabb kezelőhelyeket megnyitni. Hazánk, Itália, s a világ valamennyi országa kórházaiért, hogy legyen elég kezelőhely.

7. Imádkozzunk Vuhan, Budapest, Róma és más világtájak minden egyházáért, híveikért, hogy felismerjék bűneiket, vétkeiket, melyekkel az Úr akarata ellen cselekedtek. Imádkozzunk egymásért, hogy az egyházak erősen és rendíthetetlenül álljanak a járvány idején is, a prédikátorokért, hogy még nagyobb lelki erővel hirdessék az evangéliumot, vezessenek az Úrhoz embereket, s hogy szolgálataik az Úr dicsőségére történjenek, és hangozzanak el ébresztő, hű bizonyságtételként – Kínában és Itáliában, Kárpát-medencében, s minden helyen, ahol csak imádságra kulcsolják kezüket és hajtják szívüket keresztyén testvéreink.

8. Imádkozzunk a karanténba helyezett páciensekért és családjaikért. Azokért, akiket megfigyelnek, s azokért, akiknél már felfedezték a vírus jelenlétét. Imádkozzunk azokért is, akiknek ebben a fertőzéses időszakban más betegségek miatt kell kórházi ellátásban részesülniük.

9. Imádkozzunk azért, hogy minden hazai és külföldi adomány, segítség elérjen azokhoz, akikhez ezeket a koronavírus járvány enyhítésére küldenek. Emlékezzék meg az Úr az adományozókról, szeretetében tartsa meg személyüket.

10. Imádkozzunk azért, hogy a vuhani egyházak, polgárok, és Itália, hazánk, s a világ valamennyi országának népe, szembenézve a pusztító kórral, imádság által találjanak egymásra érzelmileg, anyagi áldozatvállalásban és lelkileg is.

11. Imádkozzunk az egyházak, egyháztagok és családjaik fizikai, érzelmi, lelki egészségéért, adjon ebben a helyzetben is az Úr bölcsességet, erőt, cselekvési elgondolásokat, miként kell ebben a helyzetben kormányozniuk, pásztorolni gyülekezeteiket, közösségeiket – Kínában, Itáliában, hazánkban és a világ minden országában.

SEGÉLYKIÁLTÁS VUHANBÓL ÉS KÍNÁBÓL:

IMÁDKOZZATOK ÉRTÜNK!

 

1. Imádkozzatok hazánk vezetőiért, hogy kapjanak bölcsességet, a tudósok felismerést, hogy ellenőrzésük alá tudják vonni a járvány terjedését.

2. Imádkozzatok az orvosi és egyén tudományok kutatóiért Kínában és az egész világon: Isten kegyelme ösztönözze őket arra, hogy kitartóan keressék azt a gyógyszert, és kezelést, ami gyorsan alkalmazható védekezésként és megállíthatja a koronavírus járványt.

 3. Imádkozzatok a vuhani hivatalos szervekért, legyenek bölcsek a járvány ellenőrzésében, a védekezésben, tudják a helyi lakosság szükségleteit szabályozni és kielégíteni, s csökkenteni tudják az életüket veszítők számát Vuhanban és környékén.
 4. Imádkozzatok azért, hogy legyen elég orvosság és védekezési képesség a vuhani kórházakban. Kérjétek Isten erejét az orvosi csoportok, ápoló személyzet számára fizikailag és szellemileg is, hogy elkerüljék gyógyítás közben a vírusos megfertőződést, s maradjanak családjaik egészségesek és legyen békességük ezekben a nehéz napokban.
 5. Imádkozzatok az éjjel-nappal szolgálatban lévőkért, akik küzdenek a járvány ellen, adjon Isten nekik erős szívet és tartsa meg testüket is egészségben és erőben.
 6. Imádkozzatok a két speciális kórházért, amit a koronavírus okozta tüdőgyulladás fertőzöttjeinek építettek, s hogy tudjanak újabb kezelőhelyeket megnyitni.

7. Imádkozzatok Vuhan minden egyházáért, híveikért, hogy felismerjék bűneiket, vétkeiket, melyekkel az Úr akarata ellen cselekedtek. Imádkozzunk egymásért, hogy az egyházak erősen és rendíthetetlenül álljanak a járvány idején is, a prédikátorokért is, hogy még nagyobb lelki erővel hirdessék az evangéliumot, vezessenek az Úrhoz embereket, s hogy szolgálataik az Úr dicsőségére fogalmazódjanak, hangozzanak el hű bizonyságtételként.

8. Imádkozzatok a karanténbe helyezett páciensekért és családjaikért. Azokért, akiket megfigyelnek, s azokért, akiknél már felfedezték a vírus jelenlétét. Imádkozzatok azokért is, akiknek ebben a fertőzéses időszakban más betegségek miatt kell kórházi ellátásban részesülniük.

9. Imádkozzatok azért, hogy minden hazai és külföldi adomány, segítség elérjen azokhoz, akikhez ezeket a koronavírus járvány enyhítésére küldenek. Emlékezzék meg az Úr az adományozókról, szeretetében tartsa meg személyüket.

10. Imádkozzatok azért, hogy a vuhani egyházak, polgárok, szembenézve a pusztító kórral, imádság által találjanak egymásra érzelmileg, anyagi áldozatvállalásban és lelkileg is.

11. Imádkozzatok az egyházak, egyháztagok és családjaik fizikai, érzelmi, lelki egészségéért, adjon ebben a helyzetben is az Úr bölcsességet, erőt, cselekvési elgondolásokat, miként kell ebben a helyzetben kormányozniuk, pásztorolniuk gyülekezeteiket, közösségeiket.

A Vuhani Egyházak Pásztorainak Egyesült Imacsoportja

(Forrás: www.chinasource.orgfoxnes.com; – ford. Dr. Békefy Lajos)

BIBLIAI IGÉK TANÚSÁGA

A Biblia szakszava a rendkívüli helyzetre: „csapás” – de ez még nem a vég

A görögnyelvű Újszövetségben két helyen fordul elő a LOIMOSZ (ΛΟΙΜΟβ) szó, aminek eredeti értelme pestis, illetve (egészségügyi) csapás, azaz járvány. Érdekes, hogy mindkettőt Jézus evangélistája, az orvosi képzettségű Lukács használja, biztosan nem véletlenül. Amikor evangéliuma 21. részében a nagy megpróbáltatás idejéről ír, pánikkezelő józansággal sorol fel katasztrofális jelenségeket, s hozzáteszi:

Ne rettenjetek meg, mert ezeknek előbb meg kell történniük, de ez még nem a vég” (21,9)

S aztán elkezdi sorolni a megpróbáló jelenségeket: nemzet nemzet ellen, ország ország ellen támad, mindenfelé nagy földrengések, járványok és éhínségek lesznek, rettenetes dolgok történnek…(21,10-11). Itt használja Lukács a LOIMOSZ szót.

Mózes, Isten embere, mielőtt népe bemegy arra a földre, amit az Úr ígért és készített nekik, kiemeli, mintegy besulykolja népe szívébe a törvényadás hegyén kapott Tíz Parancsolat kapcsán az annak betartásából következő pozitívumokat, áldásokat. 5Mózes 7-ben olvashatjuk:

Ha tehát hallgattok ezekre a törvényekre, ha megtartjátok és teljesítitek azokat, akkor az Úr, a te Istened is hűségesen megtartja azt a szövetséget, amelyre esküt tett atyáidnak. Szeretni fog, megáld és megsokasít téged…Távol tart tőled az Úr minden betegséget, mindazokat a súlyos egyiptomi nyavalyákat, amelyeket ismersz. Nem bocsátja rád…” (7,12-13; 15)

Mózes pedig hitvalló énekében, az 5Mózes 32-ben így fogalmaz:

…az éhségtől elgyengülnek, láz emészti őket és keserű halál… Lássátok be, hogy csak én vagyok, nincsen Isten rajtam kívül! Én adok halált, és én adok életet, összezúzok és gyógyítok, nincs, aki kezemből kimentsen” (32,24; 39-40).

A Példabeszédek 1,20-33-ban így szól az Úr:

Aki rám hallgat, biztonságban lesz, és nyugodtan, mert nem rettenti baj”.

A 139. Zsoltárban ezt olvashatjuk:

Vizsgálj meg Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg és ismerd meg gondolataimat. Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!”.

 

 

 

 

20 TIPP A KARANTÉN ÉS ELSZIGETELŐDÉS IDEJÉN – JOHANNES HARTL

Egy általunk megtervezett struktúra segít abban, hogy egyedül is jól tudjuk átvészelni az otthon töltött napokat. Ha elhagyjuk magunkat, az biztos út az erőtlenséghez és a depresszióhoz. Johannes Hartl, az augsburgi Imádság Házának vezetőjének tippjei segítenek téged abban, hogy a karantén ideje erőforrássá válhasson számodra.

1. Menj időben aludni és kelj fel időben.

2. Kövess egy állandó napirendet.

3. Kezdd a napod egy állandó rutinnal.

4. Sportolj naponta. (Minden mennyiségben elérhetőek fitneszgyakorlatok otthonra is.)

5. Ha lehetséges, tölts legalább 1 órát a természetben.

6. Vegyél elő igényes olvasmányokat és olvass naponta 2 órát.

7. Korlátozd az időt, amikor videót nézel vagy játszol (szerencsejáték, stb.)

8. Mondj le a pornóról.

9. Tervezz Skype időpontokat a barátaiddal, ismerőseiddel. Légy őszinte, ne erős.

10. Tarts rendet és tisztaságot magad körül a lakásban és a ruháid között.

11. Tervezz egy csendes órát (ima, ige meditáció).

12. Olvass naponta egy órát a Szentírásból. Kezdd a Teremtésnél [ Mózes első könyvénél – a szerk.] vagy Máté evangéliumánál.

13. Élj meg EGY napot.

14. Írj össze egy hálalistát. (Naponta legalább 10-12 dolgot, amiért hálás vagy).

15. Ne bízz a saját gondolataidban, amik benned tombolnak.

16. Felelős vagy az érzéseidért.

17. Csinálj/tanulj valami kreatívat.

18. A jelenben van a béke. Hagyd a múltat és a jövőt.

19. A Jóisten elviseli a dühöd, csalódottságod, magányod. Add Neki.

20. Ez az idő egyszer véget ér és azt fogod mondani, hogy nem volt haszontalan.

„A sötétségben jobb fényt gyújtani, mint panaszkodni.” (kínai mondás)

„Ha a poklon mész keresztül, menj tovább.“ (Churchill)

forrás

kép

Gájer László, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának tanszékvezető egyetemi tanára a koronavírus-fertőzés terjedésének, a szentmisék kényszerű felfüggesztésének idején elmondja, hogyan meríthetünk erőt a lelki áldozás régi keresztény szokásából.

Szeminaristaként a gyóntatómtól hallottam először a lelki áldozás szokásáról, aki az Opus Dei Prelatúra papja, melynek tagjai rendszeresen élnek a lelki áldozás kegyelmeivel szentséglátogatás keretein belül vagy azon kívül is. Most, a járvány miatt kialakult nehéz helyzetben jó szívvel ajánlom az alábbi fohászt és gyakorlatot mindazoknak, akiknek a szíve szomjazza az Úr eucharisztikus jelenlétét.

A lelki áldozás nem más, mint egy fohász, amelyet józan önmérséklettel akár naponta többször is elmondhatnak azok, akik szeretnének a Szentségi Jézussal találkozni. A fohász célja, hogy általa Istentől ugyanazokat a lelki kegyelmeket nyerjük el, amelyeket a szentáldozáskor ad nekünk. Ennek a lelki cselekménynek a végzéséhez nem szükséges a kegyelem állapota, sőt akkor is hívhatjuk így Jézust a szívünkbe, ha azon a napon történetesen akár szentmisén vagy azon kívül már áldoztunk is. A lelki áldozás nem helyettesíti az Oltáriszentséget – ez vitathatatlan. Azonban az Úr kegyelme végtelen, és az Ő hatalmának semmi nem szabhat gátat. Ha Ő a szentáldozás kegyelmeit meg akarja adni annak, aki azokat hittel kéri, akkor az is a hatalmában áll. Ezt bízzuk az Ő irgalmára.

A szokás eredete az érett középkorra megy vissza. Petrus Lombardus (12. század) a Szentenciás könyvének IV. részében találunk egy szakaszt (distinctio IX.), amely az Oltáriszentség vételének kétféle módjáról beszél, méghozzá Szent Ágoston alapján (Sermones 71, c.11.n.17). Lombardus szerint az Eucharisztia vételének két módja van: a szentségi mód (sacramentaliter), ahogy igazak és gonoszok egyaránt veszik, illetve a lelki mód (spiritualiter), ahogy csak a jók veszik magukhoz. A következő évszázadban Aquinói Szent Tamás beszélt az Eucharisztia lelki vételéről (habere sacramentum in voto), melynek kapcsán másodlagos értelemben szólt a lelki áldozásról mint a Krisztussal való lelki egyesülés vágyáról (vö. Summa Theologiae III, q.73.a.3). A középkori megkülönböztetés nyilván nem arra vonatkozik, hogy elegendő volna Jézust pusztán a lelki találkozás formájában magunkhoz venni. Ugyanakkor rámutat arra, hogy az Eucharisztia fizikai vétele még nem jelenti azt, hogy a szentséget lelkileg is magunkhoz vettük, hiszen – ahogy a Trentói Zsinat Katekizmusa (vö. pars II, cap. 4, 50–51) fogalmazott – az komoly lelki előkészületeket és alázatot igényel.

Krisztus Testét és Vérét alapvetően a szentáldozásban vesszük magunkhoz, ott találkozunk vele. Kivételes esetben, az ő kegyelmének szabad ajándékozásában bizakodva mégis imádkozhatunk a lelki áldozás kegyelméért. Főleg akkor, ha valamilyen rendkívüli okból nélkülöznünk kell a Szentség tényleges vételét. Szent II. János Pál pápa az Ecclesia de Eucharistia kezdetű enciklikájában 2003-ban így fogalmazott: „nagyon jó állandóan éleszteni a lélekben az Eucharisztia iránti vágyat. Ebből született a »lelki áldozás« gyakorlata, mely századok óta közismert az Egyházban, és a lelkiélet szent mesterei ajánlják. Jézusról nevezett Szent Teréz írta: »Amikor nem áldoztok és nem vesztek részt szentmisén, megáldozhattok lelkileg, ami nagyon hasznos… Így nagyon megerősödik bennetek a mi Urunk szeretete«” (34. pont). XVI. Benedek pápa pedig a Sacramentum caritatis kezdetű szinódus utáni apostoli buzdításában emlékeztetett a régi keresztény szokásra, mely szerint, ha valaki nem járulhat szentáldozáshoz, akkor „jó ápolnia a Krisztussal való teljes egyesülés vágyát, például a lelki áldozás gyakorlatával” (55. pont).

Ahhoz, hogy rendes körülmények között hatékonyan tudjon bennünk működni az a Krisztus, akit a kenyér színe alatt magunkhoz vettünk (sacramentaliter), ajánlott ébren tartani a lelkünket, és a lelki áldozás gyakorlata által készíteni a szívünket az ő hatékony befogadására.

Most, hogy rendkívüli körülmények között, a komoly járványveszély miatt arra kényszerülünk, hogy a szentmiséktől és a szentáldozástól távol maradjunk egy időre, erőt meríthetünk a lelki áldozás régi keresztény szokásából. Tudatában annak, hogy a lelki áldozás nem helyettesíti a szentáldozást, jó szívvel ajánlom a lelki áldozás hagyományos imáját a nyitott templomokban való szentséglátogatás keretében vagy anélkül.

 

lelki áldozás imája

Magyar Kurír

részletes cikk a lelki áldozásról

kép

A lelki áldozás imája, melyet a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia ajánl: Jézusom! Hiszem, hogy jelen vagy a legméltóságosabb Oltáriszentségben. Mindennél jobban szeretlek, és vágyom rá, hogy a lelkembe fogadhassalak.  Mivel most nem tudlak szentségi módon magamhoz venni, jöjj, legalább lelki módon, a szívembe! Magamhoz ölellek, mintha már ott lennél, és teljesen egyesítem magamat Veled. Ne engedd, hogy elszakadjak Tőled! Ámen. vagy....

Káint, miután megölte Ábelt, arról kérdezte az Úr: Hol van a testvéred? Ő így válaszolt: „Hát őrzője vagyok én a testvéremnek?” Az Úréval együtt a mi válaszunk is: Igen! – a koronavírus idején még jobban, mint máskor!

Igen, a főparancs értelmében, mert ha szereted embertársaidat, mint önmagadat, akkor be kell tartanod azokat az előírásokat, amelyeket az illetékes hatóságok és az egyházi vezetők kiadtak, hogy ne árts neki.

Az eddigi tájékoztatások mellett, amelyeket szinte folyamatosan közzétettünk a rendelkezésünkre álló levelezőlistákon, szükségesnek tartok néhány spirituális szempontot is kiemelni és a leggyakrabban felmerülő kérdésekre választ adni.

Hol van az Isten a járvány idején?

Hol lenne, ha nem itt? A koronavírus és a válságok idején is tudnunk kell, hogy nekünk olyan Istenünk van, aki miközben gondviselő és megmentő, velünk jön a krízisekbe és a szenvedések tengerébe is.

Nem kívülről figyeli a küzdelmünket, szenvtelenül. Itt van a járvány kellős közepén, hogy felismerjük, és rá tudjuk bízni magunkat!

Nagypéntek drámája nem kérdőjelezte meg Isten szeretetét Jézus iránt, hanem megerősítette a hitét, hogy harmadnapra feltámad.

Miért engedi meg Isten ezt a járványt?

Ugyanazért, amiért a keresztények üldözését: hogy tanúságot tegyünk a hitünkről! Isten országa köztünk van, erről kell tanúságot tennünk! Az Ő országának békéjét és örömét nem veszélyezteti a járvány, csak akkor, ha nem hisszük, hogy Isten országa elérkezett, s az ellenfél hangjára figyelünk.

A keresztségünk óta naponta választanunk kell, hogy ellene mondunk-e a sátánnak, a vádlónak, a félelemben, rettegésben tartónak, a pánikot keltőnek, vagy engedünk neki.

Ugyanakkor abban is választanunk kell, hogy rábízzuk-e magunkat a szerető, gondviselő Atyára, igent mondunk-e Jézus Krisztusra, aki velünk van mindennap, és hallgatunk-e a Szentlélekre.

Szenteltvíztartók kiürítése?

Ugyanazok, akik tiltakoznak a rendelkezésekkel szemben és hirdetik, hogy a szenteltvíztartó nem lehet veszély forrása, nem hajlandók belenyúlni és keresztet vetni, amikor azt látják, hogy roma vagy koszos, hajléktalan testvéreink a szemük láttára megmosakodtak benne. Miközben otthon kínosan betartják a higiénia szabályait, és egy kortyot nem innának abból a vízből, amelyre ki van írva, hogy enyhén szennyezett, számon kérik azokat, akik a józan észre hallgatva azt kérik, ne tartsunk szenteltvizet a tartóban, mert fertőzés forrása.

Az Oltáriszentség majd megment?

Sokan közülünk vakon hisznek abban, hogy az Oltáriszentségben jelen lévő Krisztus minden bajtól megóv bennünket. Amikor kigyullad egy katedrális vagy földrengés van, az ott imádkozók nem várják meg, amíg bent égnek, vagy rájuk omlik a mennyezet, arra hivatkozva, hogy az Oltáriszentségben jelen van Krisztus, és Ő majd megvéd bennünket, hanem az eszükre hallgatva kimenekülnek, és kimentik a szentostyákat is.

Kézbe áldoztatás?

Egyesek föl vannak háborodva, s szentségtörőnek tartanak bennünket, püspököket, amikor azt kérjük: ne legyen nyelvre áldoztatás, hanem csak kézbe.

Vajon a mi Urunk, Jézus Krisztus szentségtörést követett el, amikor az első szentmisén, ahol Ő volt a főpap, nem nyelvre áldoztatta meg az apostolokat, hanem kézbe adta nekik a saját testét és vérét?

Akik igazán hisznek, azok nem kaphatják el?

Jézus nem ígért olyat, hogy lesz betegség, amit a keresztények nem kaphatnak meg, mert hisznek őbenne. Az eddigi húszezer fertőzött között bizonyára bőven volt keresztény is.

Keresztények millióit vizsgáztatja a koronavírus!

A Szentírásban Isten legtöbbször azt kéri tőlünk: „Ne féljetek!” A pánik tehát kerülendő. Döntenünk, választanunk kell: pánik és rettegés vagy ébrenlét és bizalom a Gondviselőben? Az Istenbe vetett bizalom, a hit azonban nem vak, hanem értelmes.

Felelősek vagyunk egymásért! Ha süllyed a hajó, nem mondhatjuk, hogy nem vesszük elő a mentőcsónakot, mert Isten megígérte, hogy a hajunk szála sem görbülhet!

Mit tegyünk hát?

Ne féljetek, és ne rémüldözzetek, akkor sem, ha nem juthattok el szentmisére vagy nem áldozhattok! Inkább fedezzétek fel azokat a lehetőségeket, amelyeket maga a Mester kínált fel nekünk, a vele való találkozásra.

Megígérte és megtartotta: ahol ketten vagy hárman összejönnek az Ő nevében, ott lesz köztük! Amennyiben odáig jutunk, hogy a kiscsoportos találkozás sem lehetséges, mert karantént rendelnek el, akkor is van lehetőségünk találkozni vele.

Az élet igéjében, a Szentírásban valóságosan jelen van. Ha naponta olvassuk, elmélkedünk róla, és belőle táplálkozunk, az örök életünket vesszük magunkhoz!

A megtört, beteg embertársainkban ugyanaz a Krisztus van jelen, mint a szentostyában. Ő jelentette ki: amit egynek ezek közül teszünk, azt vele tesszük.

A járvány számtalan lehetőséget tartogat a köztünk jelen lévő Krisztussal való találkozásra a betegekben és szenvedőkben is.

Isten mindent a javunkra fordít, csak legyen bátorságunk ezt a helyzetet is a feltámadás, a húsvét felől nézni. A mi igazi reményünk Isten országa és a mennyország! Nincs más távlat. Ezért írja Pál apostol: „Számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség.” A koronavírus rákérdez a hitünkre, a feltámadásba vetett hitünkre is.

Minden szentmisében elmondjuk: „Halálodat hirdetjük, Urunk, és hittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem jössz.” Amíg el nem jössz. Ez azt jelenti, hogy itt és most. Tehát ebben a mostani helyzetben is hiszünk a feltámadott jelenlétében és a feltámadásban is.

Ebből merítjük a reményt és az erőt, hogy segítsük egymást, amikor krízisben, nehéz helyzetben vagyunk!

Kaposvár, 2020. március 13.

Varga László megyéspüspök

kép

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) a rájuk bízottakért érzett felelősségtől vezérelve a COVID-19 járvány Magyarországra való betörése után, március 5-én rendelkezéseket léptetett életbe. Puskás Attila, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kar (PPKE HTK) dogmatikai tanszéke vezetőjének írását adjuk közre.

Különleges az idei nagyböjtünk. Mint minden évben, a hamu jelének magunkra vételével és a figyelmeztető szó – „Emlékezz, ember, por vagy és porrá leszel!” – szívünkbe fogadásával kezdtük a szent negyven napot, de e jel és figyelmeztetés jelentőségének különleges súlyt ad a koronavírus terjedésének fájdalmas tapasztalata. Mintha a járvány maga is felkiáltójellé válna, mely törékenységünkre, emberi létünk sérülékenységére figyelmeztet bennünket. Azzal az alapvető léthelyzettel szembesít, melyről könnyedén megfeledkezünk: nem kontrollálhatjuk és uralhatjuk mindenestől létezésünket, nem mi vagyunk abszolút urai saját életünknek, de a természetnek és a történelemnek sem.

Önkéntelenül is Pascal sorai jutnak eszünkbe: „Nádszál az ember, a természet leggyengébbike (…) Nem kell az egész világmindenségnek összefognia ellene, hogy összezúzza: egy kis pára, egyetlen csepp víz elegendő hozzá, hogy megölje” (Gondolatok, 347). A járvány fájdalmas tapasztalata ugyanarra figyelmeztet, amire a hamu egyszerű jele és a böjtkezdő felszólítás is emlékeztet: számoljunk le a mindenhatóság hamis illúziójával, s ajánljuk önmagunkat, szeretteinket, egész életünket és minden embert Isten irgalmas szeretetébe.

Merítsünk bátorságot és erőt az apostol szavaiból: „Akár élünk, akár meghalunk, egyaránt az Úréi vagyunk” (Róm 14,8). Azé az Úré vagyunk, aki szenvedett, meghalt és feltámadt értünk, hogy mindvégig elmenő és örök életet ajándékozó szeretetét bizonyítsa. De mintha az egyre terjedő járvány tapasztalata még egy felkiáltójelet tenne a hamu liturgikus jelének vétele közben elhangzó és Jézus szavait idéző másik nagyböjti felszólítás végére is: „Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban!”.

A megtérés az egész embert átfogó „megfordulás”, a gondolkodásmód, az akarati törekvések irányainak, a vágyak mozgatórugóinak, sőt az érzület világának az átalakítása. Egyszerre intellektuális átalakulás és erkölcsi tisztulás, mellyel soha nem készülünk el teljesen. A mostani járvány mintha egy ilyen átalakulás, megtisztulás sürgető szükségességére is figyelmeztetne. A világ mostani rendje a könyörtelen versengésre, a részleges érdekek érvényesítésére, a félelem és félelemkeltés taktikájára, a legfőbb hatalom és befolyás megszerzésének törekvésére épül. Ez a szembenállás és szembeállítás logikája. A vírusfertőzés tapasztalata alapjaiban kérdőjelezi meg ezt a logikát, s felhív a gondolkodásmód és erkölcsi beállítódás megváltoztatására. A járvány, így vagy úgy, mindenkit érint. A luxushajón utazó gazdag embert éppúgy, mint a kiszolgáló személyzetet, a honpolgárt éppúgy, mint a külföldi turistát, a gyermekeket éppúgy, mint a felnőtt és idős korosztályt, a muszlim vagy keresztény hívőt éppúgy, mint az ateistát. A járvány nem ismer határokat, már minden földrészen megjelent. S a közvetett hatások alól még kevésbé vonhatja ki magát bárki. Általános gazdasági visszaesés, a turizmus radikális csökkenése, sportrendezvények, tudományos konferenciák törlése, oktatás időleges szüneteltetése… s még nem látjuk a folyamat végét.

A baj közös, a megoldás is csak közös lehet. A közös baj ráébreszthet a kíméletlen versengés és szembenállás logikájának tarthatatlanságára, a megtérés szükségességére.

Sürget a gondolkodásmód megváltoztatására, az együttműködésre és a kölcsönös felelősségvállalásra; arra ösztönöz, hogy a puszta gazdasági és politikai érdekek vezérelte cselekvés helyére a maradandó erkölcsi értékek alapján tájékozódó cselekvés lépjen. A közös baj egy új és igazságosabb rend kialakítása felé indíthat el. A kérdés az, hogy készen áll-e az ember a megtérésre.

A hívő ember a nagyböjti üzenetet nyomatékosító jelként értelmezheti a járványt, mely törékenységünkre figyelmeztet, megtérésre ösztönöz, és felelős magatartásra szólít. Ebben a helyzetben a keresztény ember az Úr Jézus irgalmas szeretetébe ajánlja önmagát, övéit és minden embert. Imádkozik a betegekért, orvosaikért, ápolóikért, a betegségben elhunytakért. Imádkozik a fertőzés megszűnéséért és a hatásos gyógyszer mielőbbi kifejlesztéséért. Imádkozik a népek vezetőiért, a megtérésért, a gondolkodásmód átalakulásáért és az erkölcsi tisztulásért. Elkötelezi magát, hogy a baj megelőzésére, elhárítására és orvoslására a saját hivatásának, életállapotának és lehetőségeinek a keretében (orvosként, egészségügyi dolgozóként, papként, szülőként, közösségvezetőként, stb.) minden tőle telhetőt megtesz.

A hívő ember a szentírási kinyilatkoztatás alapján vallja, hogy felelősséggel tartozik önmaga és mások életének és testi egészségének megóvásáért, hiszen ahogy a Katolikus Egyház Katekizmusa tanítja: „Az élet és a testi egészség Isten által ránk bízott drága ajándékok. Értelmesen kell róluk gondoskodnunk, figyelembe véve mások és a közjó szükségleteit” (KEK 2288).

Járványok idején ez a felelősségünk különlegesen nagy. Önmagunk és mások életének, egészségének a megóvása lelkiismeretben arra kötelez bennünket, hogy komolyan vegyük és betartsuk a világi hatóságok által bevezetett óvintézkedéseket, melyek ugyanezt a célt szolgálják. A felebaráti szeretet és önmagunk helyes szeretetének az isteni parancsolata megkívánja a fokozottan körültekintő óvatosságot és a felelős magatartást járványok idején az élet minden színterén: otthon, a munkahelyen, az iskolában, minden közintézményben, a tömegközlekedési eszközökön, de ugyanígy a hívő közösségekben és a templomokban is. Ezért nemcsak észszerű és jól felfogott érdekünk, vagy a világi hatóságokkal való együttműködés kívánalma, hanem a szeretet parancsából fakadó kötelezettség, hogy a rendkívüli helyzetekben, járványok idején, megfelelő és arányos óvintézkedéseket léptessenek életbe az egyház felelős pásztorai, melyekhez a hívő közösség tagjai tartják magukat. Nálunk is ez történt nagyböjt második vasárnapján, amikor más keresztény felekezetek vezetőihez hasonlóan a MKPK bevezetett néhány óvintézkedést, melyek betartására nyomatékosan felszólította a lelkipásztorokat és a hívőket. Ezek közé tartozik többek között a szenteltvíz templomi használatának mellőzése, a nyelvre áldoztatás helyett a kézbe áldoztatás alkalmazása, a kiengesztelődés jeleként a kézfogás helyett a meghajlás jele, gyóntatásnál a megfelelő távolság betartása, illetve gyóntatószékben elválasztó védőfólia használata.

E rendelkezésekkel kapcsolatban a következő teológiai megfontolásokat érdemes szem előtt tartanunk.

1. Valójában egyik intézkedés sem érinti a szentségkiszolgáltató cselekmény lényegét, pusztán a megvalósulás gyakorlati módját szabályozza, éppen a szeretet parancsából fakadó felelős elővigyázatosság jegyében. Az egyházi hatóságnak, azaz a püspökök testületének, illetve a pápának mindig is megvolt a joghatósága a szentségkiszolgáltatás konkrét rítusának a szabályozására. Erről nemcsak a liturgiatörténet számos példája tanúskodik, de a tridenti zsinat kifejezetten deklarálta is (DH 1728; 1746).

2. A szentségek lényegének félreértése lenne, ha valaki olyan kegyelmi hatást tulajdonítana szentségi cselekményeknek, amit maga a szentségek alapítója és Ura, Jézus Krisztus nem ígért meg, és nem adott meg nekik. A szentségek olyan érzékelhető jelek, melyek Jézus Krisztus alapítói szándéka szerint Krisztus kegyelmét jelzik, és hatékonyan közvetítik számunkra. Például az Eucharisztia ünneplésének és vételének Krisztus szándéka és az Újszövetség tanúságtétele szerint számos kegyelmi hatása van – egyesülés Krisztussal, isteni élet növekedése bennünk, bocsánatos bűnök eltörlése, egyházi közösség egységének növekedése, örök élet záloga, stb. –, de ezek között nem szerepel a testi betegségektől vagy a fertőzéstől való megóvás ígérete. Ilyen ígéretet nem kaptunk.

Ezért alaptalan és hamis dolog lenne azt várni, hogy az Oltáriszentség magunkhoz vétele önmagában biztosítja a fertőzéstől való megóvást, s emiatt aztán fölösleges vagy egyenesen a hit hiányának jele lenne minden óvintézkedés, mely a felelős és gondoskodó szeretetből fakad.

3. A szentségi cselekményben a természetes/teremtett világból vett anyagot (víz, kenyér, bor, olaj) használunk jel gyanánt, mely Krisztus kegyelmét közvetítő szent jellé, azaz szentséggé a lehívott Szentlélek erejében Krisztus szavainak a hatására lesz, amikor az Egyház Krisztus rendelésének megfelelően végzi a szent cselekményt.

A szentség szent jelként valóban kegyelmet közvetít, de ezzel nem szűnik meg része lenni az anyagi világnak, anyagszerűségében továbbra is alá van vetve a fizikai világ törvényszerűségeinek és természetes változásainak

(pl. a szent olaj megavasodhat, a szenteltvíz párolog, a tabernákulumban őrzött Oltáriszentség anyaga pára hatására átnedvesedhet, ezért aztán rendszeresen cserélni kell). Ha az általános tapasztalat szerint a szentségek természetes anyaga alá van vetve efféle fizikai változásoknak és behatásoknak, akkor nem zárhatjuk ki, hogy olyan fizikai hatás is érheti a szentségek természetes anyagát, mely történetesen egy kórokozóhoz kapcsolódik. Arra megint csak nem kaptunk ígéretet Krisztustól, hogy effajta nem kívánt és káros természetes hatás nem történhet. Ebből aztán két dolog következik. Egyrészt helyénvaló a felelős szeretetből való óvintézkedés, pl. a nyelvre áldoztatás helyett a kézbe áldoztatás alkalmazása a fertőzés veszélyének csökkentésére. Másfelől, bár Isten csodás beavatkozás révén a szentség természetes anyagától távol tarthat káros fizikai behatásokat, vagy a szentség vételéhez külön kegyelmet kapcsolhat (pl. gyógyulás kegyelme, vagy az Oltáriszentség mint kizárólagos fizikai táplálék éveken keresztül), ezt a csodás beavatkozást azonban nem igényelhetjük és nem várhatjuk, hiszen erre nem kaptunk ígéretet tőle. Egy ilyen várakozás megalapozatlan lenne, és súrolná a babonaság (KEK 2111), illetve az istenkísértés (KEK 2119) határát.

4. A fentebb jelzett szempontok ugyanúgy érvényesek a szentelményekre is (pl. szenteltvíz), sőt még inkább, hiszen itt nem Krisztus, hanem az Egyház által létesített szent jelekről van szó, melyek lelki hatást érhetnek el az Egyház imája és a szentelményben részesedő hívő hite révén. Analóg módon gondolkodhatunk a templomainkról is. A templomszentelés révén ezeket az épületeket a közös imádság, az istentisztelet, a liturgikus cselekmények végzésére foglalja le az Egyház, ezáltal a profántól elkülönített szent hellyé válnak, de ez nem jelenti azt, hogy itt ne érvényesülnének a fizikai világ törvényszerűségei. A fertőzés veszélye alól nincs kivéve a templom szent tere sem, illetve a benne összegyülekező közösség. Ezért itt is helye lehet a gondos óvintézkedéseknek.

5. Az óvintézkedések egyházi gyakorlata nem újkeletű, találunk rá példákat a múltban is. Vélhetően a nagy pusztító pestis- és kolerajárványoknak is volt köszönhető, hogy a 14. századtól kezdődően a nyugati egyház gyakorlatából a fertőzésveszély csökkentése miatt fokozatosan kikopott a kehelyből áldoztatás szokása, s maradt az egy szín alatti eucharisztiavétel. Borromeo Szent Károly, Milánó bíboros-érseke az 1576–77-es pestisjárvány idején életének kockáztatásával látogatta és lelkipásztori gondozásban részesítette a pestises betegeket, ugyanakkor számos óvintézkedést vezetett be: nem templomokban, hanem utcákon, a szabad ég alatt tartották a szentmiséket, megfelelő távolságot kellett tartaniuk a híveknek egymástól; a saját házukban karanténba zárt emberek a szentmiséket csak az ablakukból hallgathatták; a pestises betegeket felkereső lelkipásztoroknak megkülönböztető jel gyanánt fehér botot kellett maguk előtt tartani, hogy messziről figyelmeztessék a feléjük közeledőket. Az 1831. évi magyarországi kolerajárvány idején a lelkipásztorok a szószékről hirdették ki a higiéniai szabályokat, ezek közé tartozott a gyakori kézmosás mellett az áldoztatás korlátozása, az úrvacsoravétel megtiltása közös kehelyből, a vasárnapi mise szabad ég alatt tartása, a temetés ünnepélyességének tilalma. A betegségek ismeretének függvényében a bevezetett egyházi óvintézkedések koronként részben változtak ugyan, de az a meggyőződés változatlan maradt, hogy a felelős lelkipásztoroknak nemcsak joga, hanem kötelessége is óvintézkedések foganatosítása vészhelyzetben. Nem a hit hiányából vagy gyengeségéből, hanem a felebaráti szeretet parancsából és a szentségek helyes teológiai értelmezéséből fakadóan.

Magyar Kurír

kép

Sokan talán úgy vagyunk a nagyböjttel, hogy a hátunk közepére se kívánjuk, hisz lemondásokkal, áldozatokkal jár, ráadásul automatikus hozzákapcsolódik egy szomorú hangulat. Hogyan lehet ez idő alatt lelkileg fejlődni és közelebb kerülni Istenhez?

Elsőre meglepőnek tűnhet, amit írok, de számomra az egyházi év egyik legmeghittebb időszaka a nagyböjt. Nem valami vidám időszak, az tény, viszont sokkal inkább közelebb kerülök Istenhez ez idő alatt, mint bármikor máskor. Hogy miért? Mert van valami varázsa, ami viszont hiányzik akár az évközi időből, akár a karácsonyból, akár az adventből, de még a húsvét utáni hetekből is.

Sokan talán úgy fogjuk fel, mint valami nyűgöt, felesleges szenvedést, lemondásokat olyan dolgokról, amelyek fontosak számunkra, amelyektől talán nehéz elszakadni, esetleg olyan ételektől/italoktól, amelyek a mindennapi életünk részét képezik. Esetleg megpróbálunk lemondani olyan szokásokról, felesleges időtöltésekről, hanyagságokról, amelyektől már régebb óta szeretnénk megszabadulni, de valahogy sose ment. Viszont a nagyböjti időhöz közeledve, az ember szinte automatikusan késztetést érez magában arra, hogy átgondolja az életét, hogy valójában mik is a gyengeségei, miken kellene változtatni. És elérkeztünk a lényeghez: valamit meg kellene változtatni. Szinte természetes emberi mechanizmus, hogy ódzkodunk tőle.

Ez nem egyszerű, nem megy könnyen, nagy elszántság és kitartás kell hozzá, ami talán emberi erőnkből nem is menne, hanem csak Isten kegyelme képes arra, hogy erőt adjon ahhoz, hogy kitartsunk az elhatározásainkban.

Lehet, hogy te is azt tapasztaltad, hogy túlságosan is a lemondáson van hangsúly, hogy ezt ne edd, azt ne idd, ezt ne csináld, azt ne csináld stb. mert az a kedves az Istennek, ha lemondasz róla. Az ember szinte automatikusan belekeveredik egy olyan spirálba, hogy a lemondás rossz dolog, mert nélkülözünk általa valamit, ami számunkra fontos, és vajon mit kezdünk majd magunkkal a hiányában, ellen fogunk-e tudni állni a kísértéseknek? És persze biztosan lesznek kísértések is, miért is ne lennének, hogy még véletlenül se legyen könnyebb a szegény hívő embernek. Valahogy így vagyunk vele, főleg a nehezebb napokon.

Sokkal kevesebb hangsúly van azon, hogy mit nyerhetek általa, miért lesz az jobb nekem, ha nem eszem meg azt a szelet süteményt, vagy kikapcsolom 2 órahosszára a wifit. Ez utóbbi talán nagyobb kihívást is jelent a 21. század emberének, mint az ételböjt.

De akkor most tényleg, miért is jó ez? Ha igazán, szívből vállalunk egy-egy lemondást, még hogyha a legkisebbet is, akkor közel kerülhetünk Istenhez, főleg hogyha huzamosabb időn keresztül tesszük ezt. Az első napok nehezek, de aztán egy idő után már talán nem is a lemondásunkon fog kattogni az agyunk, hanem sokkal inkább jó érzés tölt el.

Nem Istennek van szüksége arra, hogy böjtöljünk, hanem nekünk, hisz ezalatt  fogékonyabbá válik a lelkünk Rá.

És persze, nem lehet elégszer kihangsúlyozni, hogy az ételböjt sem tud böjt lenni az imádság nélkül, hiszen ez esetben könnyen átalakulhat fogyókúrává, amikor inkább a leadott kilókra kerül a hangsúly, mint a lelki gyarapodásra. Sőt, vannak olyanok is, akiknek egészségügyi okokból nem is ajánlott az ételböjt.

A nagyböjtöt talán sokkal inkább azzal lehetne körülírni, hogy „Istenhez közelebb kerülés időszaka”, és így máshogy is hangzik az egész:

–       Közelebb kerülök Istenhez, mert több időt fordítok tudatosabban az imádkozásra, és nem csak a testemre figyelek, hanem a lelkemre is.

–       Közelebb kerülök Istenhez, mert átértékelem az életemben, hogy melyek azok a területek, ahol kicsit tévúton vagyok, vagy ahol egy kis változtatásra lenne szükségem, és beengedem Istent a szívem e területeire.

–       Közelebb kerülök Istenhez, mert több időt és figyelmet fordítok a körülöttem lévő emberekre, ezáltal növekedek szeretetben és ez felüdíti a lelkem.

–       Közelebb kerülök Istenhez, mert átértékelem az emberi kapcsolataimat, és kiengesztelődöm azokkal, akikkel rendezetlen konfliktusom van/volt.

–       Közelebb kerülök Istenhez, mert kész vagyok arra, hogy felvállaljam előtte a hibáimat, bocsánatot kérjek tőle a kisebb-nagyobb botlásaimért és beengedjem a lelkembe a kegyelmét.

–      Közelebb kerülök Istenhez, mert minden egyes lemondás során ő jut eszembe, és az, hogy ezt szeretetből teszem érte.

–      Közelebb kerülök Istenhez, mert megerősödök ez idő alatt a hitemben és könnyebben tanúságot tudok tenni róla.

–       Közelebb kerülök Istenhez, mert gyakrabban látogatok el a templomba, akár szentmisére, akár csak betérek egy rövid időre, és ez utóbbi talán eszembe se jutna máskor.

–       Közelebb kerülök Istenhez, mert több időt fordítok a Szentírás olvasására és elmélkedésekre.

–       Közelebb kerülök Istenhez, mert könnyebben meg tudom osztani az ételt másokkal.

–      Közelebb kerülök Istenhez, mert fogékonyabb a lelkem arra, hogy másoknak vigaszt nyújtsak, és én is még inkább megérzem Isten vigasztalásait a saját életemben.

–    Közelebb kerülök Istenhez, mert ez idő alatt többször szó esik Jézus szenvedéséről, és hálát adok azért, amit tett értem.

–   Közelebb kerülök Istenhez, mert tudatosan próbálok kevesebb fölösleges időt eltölteni internetezéssel, és ehelyett inkább valami olyan tevékenységet választok arra az időre (még ha csak 5 percről is van szó), ami feltölt lelkileg.

–   Közelebb kerülök Istenhez, mert tudatosabban próbálok arra figyelni, hogy az emberekkel való beszélgetéseim ne felszínesek legyenek.

–      És még lehetne folytatni a sort….

A nagyböjti időszaknak nem az a lényege és a célja, hogy jutalmakat könyörögjünk ki Istentől a tetteinkkel, hogy ha „ezt meg azt megteszem, akkor biztos, hogy Isten is megadja, amit szeretnék”, hanem az a lényeg, hogy bármi, amit teszünk, azt Isten és az emberek iránti szeretetből tegyük! Már önmagában az egy hatalmas jutalom, hogy sokat gyarapodunk általa lélekben. Nem az a jó felfogás, ha számolgatjuk a napokat húsvétig, hogy „majdcsak vége lesz már”, hanem az, ha igyekszünk minden egyes napot azzal a lelkülettel megélni, hogy íme egy új lehetőség arra, hogy kicsit jobb emberekké váljunk és ezalatt töltekezzünk is lelkileg.

Nagy Barbara

“Gondosan ügyeljetek tehát arra, hogyan éltek: ne balgán, hanem bölcsen.” Ef 5,15

Az egyik oka annak, hogy korábban stresszes, kiégett és beteg voltam az, hogy nem tudtam nemet mondani. Minden szolgálati lehetőséget meg akartam ragadni, ami az utamba került, de ez a lehetetlennel volt egyenlő. Meg kell tanulnunk a Szent Szellem vezetésére hagyatkozni, más emberek (vagy a világ) vágyai és igényei helyett.

Az emberek gyakran mondták nekem, hogy Isten megmutatta nekik, hogy nekem mit kellene tennem. Régen ez nagy nyomást helyezett rám. Azonban, ma már tudom, hogy Isten gyermekeiként azzal az előjoggal rendelkezünk, hogy mi magunk hallhatunk Istentől, és mindegy, hogy mások mit mondanak arról, hogy mit hallottak.

Igent mondasz a száddal, miközben a szíved nemet kiált? Ha így van, akkor végül stresszes leszel, ki fogsz égni, és még az is előfordulhat, hogy megbetegszel. Nem mehet így a végtelenségig, a teher alatt összeroppansz.

Nem számít hány ember elégedett veled, hány ember tetszését nyered el, mindig lesznek olyanok, akik nem lesznek elégedettek veled. Tanuld meg, hogy akkor is élvezheted az életet, ha nem mindenki gondolja, hogy nagyszerű vagy. Ne légy az emberek jóváhagyásának, helyeslésének és elfogadásának a rabja. Te már élvezed Isten elfogadását, jóváhagyását és helyeslését; és ez az, ami igazán számít.

Jó dolog az elkötelezettség, de ha túl sok mindennek kötelezed el magad, az nagyon veszélyes. Ismerd meg és ismerd el a határaidat, és ne habozz nemet mondani, ha tudod, hogy erre van szükség. A nekünk szánt évek teljességét kell megélnünk. Szenvedéllyel és céltudatosan kell élnünk, nem kimerültséggel; ezzel példát mutatva másoknak.

Túl sok mindent vállaltál magadra? Ne felejtsd el, hogy senki más nem fog számot adni az életedről Istennek, csak te.

“..sok mindenre gondod van, és sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, nem is veszik el tőle soha.” Lk 10,41-42

forrás

kép