Cikkek archívuma ebben a rovatban: Érdekes cikkek

"Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét és kövessen engem".The Holy Transfiguration of Our Lord

Kemény szavak ezek Uram! Kereszthordozás? Szenvedés? Dehát... Igen, már megint meglepően mást tanítasz Mester, mint amit várnánk és szeretnénk! S hat nap gyötrődésén keresztül barátkozunk e gondolattal, mikor odalépsz legbensőbb körödhöz, s elhívod őket magaddal...

Áldott legyen az Isten — Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja —, akinek irgalma bőséges, és aki minden vigasztalás és bátorítás forrása. (1 Kor 1,3)

Mindannyian arra vágyunk, hogy elfogadjanak minket. Legtöbbünk már megtapasztalta a kirekesztettséget, és azt a lelki fájdalmat, ami az elutasítottságból fakad. Nagyon tud fájni! Azonban, tudunk ellene tenni.

Évekkel ezelőtt olyan szituációba kerültem, ami visszahozta az elutasítottság miatt érzett fájdalmat, amiben még azelőtt éltem, hogy megtanultam volna Istenre hagyni, hogy meggyógyítsa a szívemet. Találkoztam egy illetővel, aki gyermekkoromban bántalmazott, és ahelyett, hogy bocsánatot kért volna, engem hibáztatott olyasvalamiért, amit el sem követtem. Legszívesebben egy sarokba bújva nyalogattam volna a sebeimet, magamat sajnálva, annyira fájt a szívem.

De tudtam, hogy hagynom kell, hogy Isten szeressen, vigasztaljon és Szent Szelleme által gyógyítson. Kértem, hogy gyógyítsa meg sebzett érzelmeimet, és segítsen úgy kezelni a helyzetet, ahogy Jézus kezelné. Miközben Rá figyeltem, úgy éreztem, mintha gyógyító balzsammal kennék be a sebeimet.

Talán ismerősen hangzik a helyzet számodra. Tudod, mit jelent, ha bántanak, visszautasítanak, csalódást okoznak, vagy fájdalmas érzéseket keltenek benned. Nagyon nehéz a saját vigasztalónknak lenni. Éppen ezért a legjobb dolog, amit tehetünk az, hogy Istenhez fordulunk vigaszért. Ez az igeversünk is azt mondja, hogy Isten minden vigasztalás és bátorítás forrása. Menj Hozzá, és hagyd, hogy gyógyító kegyelme biztosítson számodra mindent, amire szükséged van.

Joyce Meyer

„Ezért azt mondom nektek: Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit fogtok enni és inni, se testetek miatt, hogy mibe fogtok öltözködni! Hiszen nagyobb dolog életet adni, mint az ételről gondoskodni! Nagyobb dolog testet alkotni, mint ruhát készíteni!” (Máté 6:25, EF)

Telve van a szíved aggodalommal az egészséged, a pénzügyeid vagy a jövőd miatt? Ha minden jól megy, néhányan még akkor is aggódnak, mert hallották másoktól, hogy „Ha minden békés, akkor kezdj el aggódni, mert valami baj van, ha az ördög békén hagy”. Így hát, akkor is aggódnak, amikor semmi okuk sincs rá.

Jézus viszont nem akarja, hogy aggódj amiatt, hogy mit eszel, vagy mit iszol, vagy mivel ruházkodsz, mert Isten, Aki a te Mennyei Atyád, tudja, hogy ezekre mind szükséged van, és gondoskodni akar rólad (Máté 6:32-33).

Isten ugyanaz az Isten, Aki gondoskodott Izrael fiairól a pusztában, nap mint nap táplálva őket 40 éven keresztül (2 Mózes 16)! Népe nem szenvedett hiányt. Amikor a nép húst kért, fürjek estek az égből, nekik csak össze kellett szedniük a madarakat (4 Mózes 11:31Jézus-32). Ha maguk próbáltak volna húst keresni a sivatagban, valószínűleg nem jártak volna sikerrel.

Az a problémánk, hogy mindenáron mi akarjuk megoldani a dolgokat. Néhányan azt gondolják, hogy Jézusnak könnyű volt ilyeneket mondani, hogy „Ne aggódj! Ne nyugtalankodj az életed miatt!”, mert Ő nem érti, milyen problémákkal kell szembe néznünk.

De az az igazság, hogy Jézus nagyon is érti. Valójában, Ő nézett szembe azzal, amit úgy hívok, hogy a „végső probléma” – a halál. A halál a végső probléma, mert véget vet az összes többi problémánknak. Jézus szembe nézett a halállal, a kereszten legyőzte, és feltámadt. És mivel Ő legyőzte a legnagyobb problémát, bízhatunk Benne, amikor azt mondja, hogy ne aggódjunk!

Útravaló gondolat: Ne aggódj, Jézus, Aki legyőzte a legnagyobb problémát, gondoskodni fog rólad.

Joseph Prince

„Márpedig mi Krisztus gondolatai, szándékai és gondolkozásmódja szerint gondolkozunk.” (1 Kor2,16)

Elértem a megbeszélt találkozóhelyre a repülőtéren, ahova megbeszéltük a barátnőmmel, hogy értem jön. Nyugodt voltam, és arra gondoltam, milyen jót fogunk beszélgetni.

Meglepetésemre, nem volt ott. Fura volt, mert ő az a fajta személy, aki soha sehonnan nem késik el. Három perc sem telt el, amikor azon kaptam magam, hogy aggódom és ideges vagyok. Mi történt vele? Balesetet szenvedett? Megfeledkezett rólam? Három röpke perc leforgása alatt a teljes nyugalomtól eljutottam a pánikhangulatig, miközben semmi sem változott – az elmémet kivéve. Előkaptam a mobilomat, és amikor elkezdtem beütni a számokat, a barátnőm rám dudált. Az elmém ismét megnyugodott, és örömmel telt meg. Milyen pillanatok alatt megváltoznak az érzelmek!

Az elmém gyorsan megváltozott, amikor a körülményeim megváltoztak. Olykor könnyű meghallani Isten hangját… és hinni. Máskor pedig, az aggodalom tör utat magának az elmémben. A Biblia azt mondja, hogy hit által járjunk és ne látás szerint, de azon a napon ott a repülőtéren, egyértelműen az vezetett, amit láttam. Amikor aggódunk, akkor nem járunk hitben, és nem bízunk Istenben.

Sokáig kritikus, gyanakvó és ítélkező elmével bírtam. Ez normálisnak tűnhet a nem hívők számára, de én keresztény voltam. Évekig ugyanaz a gondolkodásmód vezérelt – ezt ismertem, ez volt számomra a természetes, ilyen voltam. Nem voltam tudatában, hogy a helytelen gondolkodásmód okozta a problémáimat, és mivel senki sem mondta, nem tudtam, hogy ezen kell változtatnom. Senki sem tanított engem a helyes gondolkodásmódra.

Isten egy új gondolkodásmódot, és egy új életmódot kínál nekünk. Arra hívott el, hogy újítsuk meg az elménket (Róma 12,2). Legtöbbünk számára ez egy folyamat, ami nem megy egyik napról a másikra.

Egy nap az 1 Kor 2,16-ot olvastam, ahol Pál írja, hogy mi Krisztus elméjével rendelkezünk. Mit érthetett ez alatt? Napokig elmélkedtem ezen a versen. Arra jutottam, hogy az, hogy Krisztus értelme van bennünk, még nem jelenti azt, hogy soha nem követünk el bűnöket, vagy hogy tökéletesek lennénk. Hanem, azt jelenti, hogy elkezdünk úgy gondolkodni, mint Krisztus. Ha az Ő elméjével bírunk, akkor azokon gondolkodunk, amik jók tiszteletre- és szeretetreméltók.

Az 1 Kor 2,14-ben Pál ezt írja: „Akiben csak a régi, emberi természet él, az nem tudja felfogni az Isten Szellemétől származó dolgokat. Számára mindez csak bolondság. Egyszerűen képtelen megérteni…” Ó igen, pontosan így működik.
Emlékeztetnünk kell magunkat, hogy Krisztus elméjével, azaz gondolkodásmódjával rendelkezünk – megvan a képességünk, hogy szeretetteljes gondolatokat gondoljunk, és győzedelmeskedjünk az ellenség támadásaival szemben.

Drága Istenem, Krisztus gondolkodásmódja szerint akarok élni. Kérlek, segíts, hogy pozitív, szeretetteljes gondolataim legyenek magammal és másokkal kapcsolatban. Segíts, hogy a jó dolgokat lássam meg az életben, ne a rosszakat, és azokon gondolkodjam. Jézus nevében kérem. Ámen.

Joyce Meyer

Volt egyszer egy férfi, aki egy sziklán gyönyörködött a táj szépségében. Egy óvatlan pillanatban azonban lecsúszott.

Több száz méteres mélység volt alatta, egyszer csak elkapott egy kiálló faágat.. Látta saját helyzetét, mely egy hajszálon függött, és arra gondolt, hogy órákig nem fogja bírni ezt a kapaszkodást sem ő, sem az ág. A halál vár rá, ha nem találja meg valaki, és nem segít rajta. Úgy gondolta, hogy a legbölcsebb, amit tehet, az az, hogy elkezd kiabálni és reméli, hogy valaki meghallja és ledob neki egy kötelet, amin felhúzza őt a szikla tetejére.

– Segítség! Segítség! Van ott fenn valaki? Segítség! – kezdett kiabálni emberünk.leesés

Sokáig nem jött válasz, egyszer csak egy hang nevén szólította és megkérdezte, hogy “Nincs semmi baj”?

– Jól vagyok – mondta emberünk – leszámítva ezt a cudar helyzetet, de te ki vagy?

– Én az Úr vagyok – jött a felelet.

– Úgy érted…Isten? – jött a bátortalan kérdés.

– Igen, úgy – szólt a hang.

– Istenem, kérlek, segíts rajtam! Megígérem, hogyha segítesz innen lejutni, többé soha nem vétkezem. Nagyon jó ember leszek. Életem hátralévő részében Téged foglak szolgálni.

– Lassabban az ígéretekkel – szólt az Úr – előbb leszedlek onnan, aztán beszélgetünk. Egy dolgot kérek tőled, nagyon figyelj!

– Bármit kérsz, megteszem! Csak mondd, hogy mit tegyek, Uram!

– Engedd el az ágat! – jött az Úr kérése.

– Micsoda???

– Engedd el az ágat, bízz bennem!

Csönd következett pár percig. Ezután újra elkezdett kiabálni a bajba jutott: “Segítség! Van odafenn valaki más”???

Ez a történet kétségkívül mosolyra derít, ám életünk elevenére tapint.

El tudjuk-e engedni azokat a dolgokat, amelyek elválasztanak az  Istentől? Mert az Isten ezt kéri tőlünk, hogy engedjük el ezeket a földi, világi dolgokat, és fogjuk meg az Ő kezét. (Győzelmes jobbommal támogatlak) — bíztat bennünket a Szentírás Izaiás könyvében (41,10).
Ha az ember el tudja engedni azt, ami köti és lehúzza, és meg tudja markolni az Isten gondviselő kezét, akkor olyan áldások várhatnak ránk, amelyek elképzelhetetlenek sokszor.
De a történet azt is megmutatja, hogy mennyire nehéz elengedni a látható kicsit egy láthatatlan nagyért! Már pedig Isten ezt kéri tőlünk, hogy higgyük el, Ő látja életünket, ismeri a gondjainkat, és az Ő kezét fogjuk meg, minden mást engedjünk el. Az Ő kezébe tegyük le életünket, családunkat, munkánkat, a gondjainkat, az örömeinket és mindent, mert csak ez használ nekünk.

A Jóisten nem úgy akar rajtunk segíteni, ahogyan mi elképzeljük, hanem számunkra elképzelhetetlen módon, ám minden bizonnyal abból sokkal jobb származik majd, hiszen minden elképzelésen túl szeret minket…

 

forrás

kép 1

kép 2

Amikor a lányaink kicsik voltak, a feleségem, Denalyn, néhány napra elutazott, így egyedül maradtam velük. Természetesen voltak szokásos gyerekes civódások, veszekedések, és némi rosszalkodás is, de azért jól bírtam velük.Kié vagy?

„Na, hogy mentek a dolgok?” – kérdezte Denalyn, amikor hazaérkezett. ....

“Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!”
(Mt 6,11)

Joseph Prince, lelkész vallomása

Az orvosok felfedezték, hogy az aggódás, a stressz és a félelem gyomorfekélyt, magas vérnyomást és sok más egészségügyi problémát is okoz.

A Biblia szerint „a vidám szív a legjobb orvosság, a bánatos lélek pedig a csontokat is kiszárítja” (Példabeszédek 17,22). Isten azt akarja, hogy „mindenben olyan jó dolgod legyen, és olyan egészséges légy, amilyen jó dolga van a lelkednek” (3 Jn 1,2).

Amikor a gyülekezetünk még sokkal kisebb volt, már hetekkel előbb elkezdtem aggódni a prédikációim miatt. A sok stressz tüneteket okozott a testemben: magas lett a vérnyomásom, véres volt a vizeletem, és pánikrohamaim voltak. Úgy gondolom, hogy az ördög próbálta aláásni a szolgálatomat, és próbált elpusztítani engem.

De hála Istennek, mert Ő megszabadított, meggyógyított és megtanított, hogy ne aggódjak. A következő vers szabadított meg: „Ne aggódjatok tehát a holnap miatt… “ (Mt 6,34) Ha aggódunk, akkor tulajdonképpen a holnapot próbáljuk ma megélni!

Kedves barátom, Isten nem akarja, hogy ezt tedd. Jézus tanított minket így imádkozni: „mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!”  Nem azt mondta: „az egész hétre való kenyerünket add meg nekünk ma”. Isten a mindennapi kenyeret adja meg, nem pedig a hétre valót. Isten nem adja meg a holnapi kenyeret ma. A holnapi kenyeret viszont nem a mai napra szánta!

Ez azt jelenti, hogy Isten azt akarja, a mai napot éld meg, és ne aggódj, hogy mi fog történni holnap, vagy mid lesz holnap. Elegendő kegyelmet ad mára, de ma nem kapod meg a holnapi kegyelmet.

Kedvesem, ha eljön a holnap, a kenyér – a gondoskodás és a kegyelem – is ott lesz. Nem támogatom a lustaságot és a tétlenséget. Tedd a dolgod, de ne aggódj miatta. Bízd arra, Aki azt akarja, hogy minden gondodat Rá vesd (1Pt 5,7), és élvezd az Ő békességét és életét a mai napon!

forrás

 

Ferenc pápa videóüzenete a brazíliai labdarúgó világbajnokság nyitányára a sport és a béke kapcsolatáról

A csütörtökön elkezdődött brazíliai labdarúgó világbajnokság kezdetére, valójában a házigazdák és a Horvátország mérkőzésre Ferenc pápa videó-üzenetet küldött, melyben szívélyesen köszönti a szervezőket, a sportolókat és a szurkolókat. A pápa reménye, hogy a sportünnepen túl a világbajnokság a népek közötti szolidaritás ünnepévé válik. Ehhez szükséges a játék, a párbeszéd, a megértés és a kölcsönös emberi gazdagodás szellemisége.

A sport nem csak szórakozás, hanem – a pápa szerint – értékek közvetítése, melyek az emberi személy javát szolgálják. „Gondoljunk csak a becsületességre, az állhatatosságra, a barátságra, a megosztásra, a szolidaritásra. A sport ugyanis sok értéket teremt, melyek az emberi élet minden vonatkozásában, így a béke megteremtésében is fontosak. A sport pedig a béke iskolája”.

Ferenc pápa videó-üzenetében három gyakorlati sportleckét sorol fel, melyek lényegi módon szolgálják a béke ügyét. Ezek az „edzés, a tisztességes játék és az ellenfél tisztelete”. Kép

1. „Mindenekelőtt a sport azt tanítja, hogy a győzelemhez szükség van az edzésre. Ez egyúttal az élet metaforája is, ahol hasonlóképpen küzdeni kell a jó eredmények eléréséért. A sportszellem a szükséges áldozatok képére utal, melyek mindazon erényeket gyarapítják, melyek az emberi személyt alkotják. Ha már a személy jobbulásához szükség van az állandó és intenzív tréningre, mennyire inkább fontos ez az emberek és népek közötti „megjavított” találkozás és béke számára”.

2. A videó-üzenet második leckéje szerint „a futball legyen a ’találkozás kultúráját’ formáló iskola, mely harmóniát és békét visz az emberek közé. Meg kell tanulni a ’fair play’, a tisztességes játék szabályait. A pályán ez azt jelenti, hogy mindenekelőtt a csapat javára gondolunk és nem saját magunkra. A győzelemhez szükség van arra, hogy legyőzzük az individualizmust, az önzést, a rasszizmust, az intoleranciát és az emberi személy eszközzé tevésének minden formáját. A futballban az önzés hátráltatja a csapatot, de éppúgy az életben is, a bennünket körülvevő személyek lenézése az egész társadalom iránti előítéletet jelent”.

3. A sportiskola harmadik hasznos leckéje „az ellenfél köteles tiszteletére” tanít. Tisztelni kell nemcsak a csapattársamat, hanem az ellenfelemet is. Senki sem győz egyedül, sem a sportban, sem az életben. Senki ne szigetelje el magát és senkit ne zárjanak ki a verseny során. És jóllehet csak egy csapat fogja felemelni végül a világbajnokság kupáját, a sportlecke arra tanít, hogy mindnyájan győztesek vagyunk, mert megerősítjük a bennünket összekötő kapcsolatokat”.

Ferenc pápa végül „örömének adott hangot, hogy üzenettel fordulhatott a brazíliai labdarúgó világbajnokság felé, majd imádságáról biztosította a résztvevőket. Bárcsak békességgel és nyugalommal teljék el ez a világbajnokság, a kölcsönös tisztelet, a szolidaritás és az egyetlen családot alkotó emberek testvériségében”.

Vatikáni Rádió

Ferenc pápa

fociedzés

fair play

tisztelet